Jehova Tanúi az egyik legerőteljesebb és leglátványosabb térítő felekezet napjainkban. Világszerte seregnyi kitartó és lelkes tagjuk talpal házról házra, sürgetve az embereket, hogy élet-halál kérdéseként fogadják el a tanításaikat. Állításuk szerint több mint egymillió embert térítettek meg az elmúlt években, főként Amerikában; a Saturday Evening Post, a Collier's Weekly és a Reader's Digest kiadványok is nemzeti és nemzetközi fontosságú jelenségként említették őket.
Örökkévalóság a Földön
Azonban Jehova Tanúi nincsenek
lemaradva, ami a közelgő ítélet végkimenetelét illeti. „Miután
elpusztítja ezt az öreg világot,” mondják, „Krisztus fogja beharangozni
az új világot, ahol ‘az igazságosság lakik’ majd. Nem lesz több háború,
félelem, vagy szűkölködés”.
Mindazonáltal az örökké tartó földi
álparadicsom egy illúzió csupán, mindenféle bizonyíték hiányában. Amikor
Krisztus valóban újra eljön az azért lesz, ahogyan Ő maga is kijelenti,
hogy bíráskodjon az emberiség felett; és ennek az ítéletnek az
eredménye lesz az, hogy a bűnüket nem megbánó gonosz emberek „elmennek
majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre” (Máté 25:46). A
végzet vagy egy másvilági pokolba vagy egy másvilági mennybe vezet. Mi
több, Krisztus visszatérése fogja tanúsítani a holtak feltámadását, és a
kozmosz rejtélyes megújulását és átalakulását, amire az írás csak „új
ég és új földként” utal (2Péter 3:13).
A következő állításukkal, miszerint „még
a holtakról is megemlékeznek, hisz ‘lesz feltámadásuk a halottaknak,
mind igazaknak, mind hamisaknak’,” egyetlen keresztény sem tudna vitába
szállni. De még amikor Jehova Tanúi helyesen is beszélnek, szinte
biztosra vehető, hogy rosszul értelmezik. Ami azt illeti, a saját
tanításaik szerint, semmilyen feltámadás sem létezhet. Elvégre tagadják
az emberi lélek halhatatlanságát. Ragaszkodnak ahhoz, hogy amikor az
ember meghal, egyetlen része sem éli túl. Egyszerűen nem létezővé válik.
Nincs semmi belőle, ami feltámadhatna. Legjobb esetben, Istennek
módjában állna teremteni egy másik lényt, aki az előző tökéletes mása
lenne. De ez az új lény teljesen más lenne, egyáltalán nem ugyanaz a
személy. Ez nyilvánvalóan nem egy korábban létezett személy feltámadása.
Mindazonáltal Jehova Tanúi abszolút nem tűnnek jártasnak se a
filozófiában, se a logikában, sem pedig a Szentírás értelmezésében.
Az erről a földről alkotott üdvözítő kép
újra belebeg a szemük elé. „Mindennemű fájdalom, gyötrelem, siránkozás
megszűnik majd, még a halál is elpusztul. A föld pedig egy hatalmas
paradicsommá válik.” De hiszen a Biblia sehol sem tanítja, hogy a föld
valaha is hatalmas paradicsommá válna! Krisztus mondta, az ő magasztos
testében, aki e földről szállt fel a mennyekbe, a tanítványainak:
„Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek . . . hogy ahol én vagyok, ti is
ott legyetek” (János 14:2,3). Ami pedig a mennyei körülményeket illeti,
azt mondaná az önjelölt Jehova Tanúinak, amit a szadduceusoknak is
mondott: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az
Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez
nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben”
(Máté 22:29, 30). Ha Isten angyalaivá válunk a mennyben, akkor nem lesz
szükségünk semmilyen abszurd módon elképzelt, anyagi lakhelyre a földön.
Konklúzió
„Így Jehova igazolást nyer, ahogyan az Ő
akarata, e földet illetően, teljesen megvalósul„ ez a hivatalos állítás
foglalja össze az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat által hirdetett
tantételt. „Röviden szólva, ezt tanítja a Biblia Jehova Tanúinak, és ez
az, amit ők hisznek”.
Még
egyszer utoljára is ki kell emelni, hogy Isten sehol sem ismeri el, hogy
„Jehova” lenne a neve. Továbbá, nincs semmiféle akarata a földdel
kapcsolatban, ami bármilyen módon is kapcsolódna a Tanúk által
elképzeltekhez. Ez az egész elkeseredett rendszer méltatlan az emberi
intelligenciához, ellent mond a Szentírás tanításainak, és valóságos
sértés Isten személyére nézve. A tantételek a Biblia majdnem teljes
félreértéséből jöttek létre, nem a megértésnek köszönhetően: a beléjük
vetett hit pedig nem más, mint naivitás.
Ennyit tehát a magyarázatról, amit
Jehova Tanúi maguk adtak az ő új hitükről. Kezdetben panaszkodtak, hogy
mások nem adnak pontos beszámolót a tanításaikról; de, ahogy az már
korábban elhangzott, nincs ok, amiért bárkinek is elferdítésekhez
kellene fordulni, annak érdekében, hogy az általuk elmondottak igazát
cáfolják. Semmi más nem fedi fel jobban a tantételeik hamisságát, mint a
saját magyarázataik.
Természetesen sokkal többet el lehetett volna mondani erről, mint amire ez a kis könyv lehetőséget adott, amely szándékosan csak a saját, hivatalos összefoglalójuk magyarázatára korlátozódott le. Mindenek felett, a rendszerükből majdhogynem teljesen hiányzó erkölcsi és bibliára vonatkozó értékek sokkal nagyobb figyelemért kiáltanak, mint az elénk tárt aspektusok. Az ember ebben hiába keresi a tiszta vallásos szellemet. Az életbevágó keresztény értékek, mint például a hit, reménység és irgalmasság, helyett csak babonásságot, feltételezéseket, a mi Urunk elhanyagolható mértékű személyes szeretetét, és embertársaink keserű elkárhoztatását kínálja. A testi irgalomszolgálatok egyikét sem ösztönözte a világon. Az alázatosság, gyengédség és türelem mind idegen számára. Ha a Tanúk mások kezei közt szenvednek, ahogyan azt örömmámorosan állítják, nem boldogan teszik, hanem neheztelve; átsiklanak a tény fölött, hogy csak azok a szenvedések számítanak, amit az Ő kedvéért szenvednek el (ami máskülönben Krisztus igazi követőinek ismérve), és nem azok, amelyeket magukat tanítványoknak színlelő Tanúk hoznak a fejükre, a saját rossz és helytelen viselkedésüknek köszönhetően.
Mindazonáltal nincs hely, hogy teljesen belemenjünk ezekbe a nagyon fontos dolgokba. Meg kell maradnunk a hivatalos állításukról szóló elemzés mellett, ami, mindezek után, több mint elég, hogy rájuk bizonyítsa a tanításaik hamisságát. Csak a történelem nem ismerete, az írásos értelmezés alapszabályainak nem tudása, és a logika alapvető szabályainak teljes hiányosságai - amelyekhez még végtelen naivitás is párosul - találhatnák távolról hihetőnek a hitvallásukat.
Természetesen sokkal többet el lehetett volna mondani erről, mint amire ez a kis könyv lehetőséget adott, amely szándékosan csak a saját, hivatalos összefoglalójuk magyarázatára korlátozódott le. Mindenek felett, a rendszerükből majdhogynem teljesen hiányzó erkölcsi és bibliára vonatkozó értékek sokkal nagyobb figyelemért kiáltanak, mint az elénk tárt aspektusok. Az ember ebben hiába keresi a tiszta vallásos szellemet. Az életbevágó keresztény értékek, mint például a hit, reménység és irgalmasság, helyett csak babonásságot, feltételezéseket, a mi Urunk elhanyagolható mértékű személyes szeretetét, és embertársaink keserű elkárhoztatását kínálja. A testi irgalomszolgálatok egyikét sem ösztönözte a világon. Az alázatosság, gyengédség és türelem mind idegen számára. Ha a Tanúk mások kezei közt szenvednek, ahogyan azt örömmámorosan állítják, nem boldogan teszik, hanem neheztelve; átsiklanak a tény fölött, hogy csak azok a szenvedések számítanak, amit az Ő kedvéért szenvednek el (ami máskülönben Krisztus igazi követőinek ismérve), és nem azok, amelyeket magukat tanítványoknak színlelő Tanúk hoznak a fejükre, a saját rossz és helytelen viselkedésüknek köszönhetően.
Mindazonáltal nincs hely, hogy teljesen belemenjünk ezekbe a nagyon fontos dolgokba. Meg kell maradnunk a hivatalos állításukról szóló elemzés mellett, ami, mindezek után, több mint elég, hogy rájuk bizonyítsa a tanításaik hamisságát. Csak a történelem nem ismerete, az írásos értelmezés alapszabályainak nem tudása, és a logika alapvető szabályainak teljes hiányosságai - amelyekhez még végtelen naivitás is párosul - találhatnák távolról hihetőnek a hitvallásukat.
<<<Vége >>>
Forrás: jehovatanui.blog.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta:
köszönjük a jehovatanui.blog.hu fordítóinak a művet, és mert jövőhét már
Ádvent, ezért minden kedves olvasónak megfelelő lelki felkészülést
kívánok a várokozásra, hogy megszülessen a Megváltó.