Jehova Tanúi az egyik legerőteljesebb és leglátványosabb térítő felekezet napjainkban. Világszerte seregnyi kitartó és lelkes tagjuk talpal házról házra, sürgetve az embereket, hogy élet-halál kérdéseként fogadják el a tanításaikat. Állításuk szerint több mint egymillió embert térítettek meg az elmúlt években, főként Amerikában; a Saturday Evening Post, a Collier's Weekly és a Reader's Digest kiadványok is nemzeti és nemzetközi fontosságú jelenségként említették őket.
Krisztus Egyháza
Következőnek Isten ezen a világon
folytatódó munkája vonja magára Jehova Tanúi figyelmét. „Pünkösd óta”,
mondják, „Isten hívja és előkészíti a ‘menyasszonyt’, a ‘kicsiny
nyájat’, 144 000 főt ‘megvásárolva a földről’ akikkel Krisztus, mint
királyokkal osztozik majd meg az ezeréves mennyei életen és uralkodáson.
Ők, Krisztus és az ő menyasszonya, fogják megteremteni a ‘mennyek
királyságát’.”
A „menyasszony”, persze, az evangéliumok
és Szent Pál levelei világossá teszik, egy szimbolikus kifejezés a
Krisztus által alapított egyházra, és amelynek a Szentlelket küldte
Pünkösd vasárnap Jeruzsálemben. Ezzel az egyházzal, Krisztus ígéretet
tett, hogy kivár „minden napot a világ végezetéig” (Máté 28:20). Így az Ő
egyházának már léteznie kell Pünkösd óta. Ez azonban nem mondható el a
csupán a 19. században, Russell pásztor által alapított Jehova Tanú
szektáról, akik nem számolhatnak be semmiféle kapcsolatról a Pünkösd
vasárnap, a Jézus feltámadását követő ötvenedik napon történtekkel.
Azonban a többi írásos hivatkozásról is el kell még hangzania valaminek,
ennek a meglehetősen említésre méltó fejezetnek kapcsán.
Amikor Krisztus az Ő egyházáról, mint
„kicsiny nyájról” (Lukács 12:32) beszélt, akkor csupán néhány
tanítványához címezte ezeket a szavakat, és arra utasította őket, hogy
ne féljenek attól, ha földi szükségletekben szűkölködnek. Egy
meglehetősen „kicsiny nyáj” voltak akkor, amikor Krisztus így szólt
hozzájuk. Azonban azt nem mondta, hogy „kicsiny nyájnak” fognak
megmaradni. Az legapróbb magokról, amelyek aztán hatalmas fává nőnek
(Máté 13:31-32), szóló példázatában megjósolta az Ő egyházának jövőbéli
kiszélesedését. Holott biztosan nem állt szándékában lekorlátozni a
„kicsiny nyájat” „144 000 főre”.
A „144 000 főre, akiket megvásároltak a
földről” történő utalás még egyszer fordul elő egy másik kontextusban,
ahol Szent János erősen szimbolikus nyelvet használva, leírja a
mennybéli Bárányról szóló látomását (Jelenések 14:3). A másik
szövegkörnyezetben a 144 000, ami 12 négyzete, ezerszer véve, egy
képletes kifejezés egy tökéletes számra; továbbá a megváltottak egész
csoportjával utal. Nem szó vagy szám szerint értendő a 144 000. Jehova
Tanúi a Jelenések könyvéről szóló értelmezése új értelmet ad C.H. Dodd
professzor, a protestáns írások tudósa, megjegyzésének, hogy a bibliai
értelmezések kötetlen szabadsága számtalan torzszülöttnek adott életet,
ez pedig legfőképp a Jelenések könyvének ködös, apokaliptikus írásainak
körüljárására igaz, ami „minden rögeszmés ember hivatalos játszótere
lett” (The Bible Today folyóírat, 23. oldal)
Ez, talán, még mindig szembetűnőbb Szent
János Krisztus „ezeréves” (Jelenések 20:4) uralkodásáról szóló Jehova
Tanúi által adott magyarázatnál. Az „ezer év” szó szerinti értelmezése
teljesen ellentétben áll a metódussal, amit a Jelenések többi része vagy
az Apokalipszis megkövetel. Az „ezer”, mint év, nem szám szerint
értendő, sokkal inkább képletes, egy meghatározatlanul hosszú korszakot
kell érteni ez alatt. A protestáns „New Commentary on Holy Scripture” (Új kommentár a Szentírásról) helyesen
állítja, hogy az „ezer év” az Krisztus megtestesüléskénti és a második
eljövetele (az idők végezetén, hogy bírája legyen az egész emberiségnek)
közötti egész időszakra utal. A szó szerint vett „millennium”
elképzelése, ahogyan azt Jehova Tanúi tanítják, igencsak hamisnak
bizonyult.
Az emberiség sorsa
Nem szabad azt gondolni, hogy Jehova
Tanúi csak a „144 000”-rel, a számmal, amit annyira félreértenek,
kapcsolatban táplálnak reményeket. „Jézus is meghalt”, mondják nekünk,
„az Ő ‘más juhaiért’, amelyből olyan sok van. Az ehhez hasonló juhokhoz
eljut a hívás”.
Az az elképzelésük, hogy Krisztus
királyságát két osztály fogja alkotni az örökkévalóságig; egy részük a
mennyekben, ahova csak a kiválasztott 144 000 fog menni; a másik részük
pedig a földön, ahol a „megmentettek”, vagy „jonadábok” örökké laknak
majd, házasodnak és sokasodnak, soha senki sem hal meg, az
időkorlátoktól függetlenül léteznek majd. A föld rendelkezésére álló
véges hely problémáját nemes egyszerűséggel elutasítják. (Természetesen
egy mindenható és végtelen Isten számára még ez a dilemma sem okoz
gondot!) „A más juhoknak” a tolongás vitatható kiváltsága jut, hogy
örökké összezsúfolódva éljenek a végtelenül sokasodó milliónyi emberrel a
föld felszínén. Evidens, hogy a 144 000 elsőosztályú jegy a mennyekbe
már elfogyott; és most Jehova Tanúi kötelességüknek érzik, hogy
előjegyezzék az embereket, vagyis a leendő juhokat, e föld örök
legelőmezeire.
Mondani sem kell, a mi Urunk utalását a
„más juhokra” teljesen rosszul használják Jehova Tanúi. János 10:16-ban,
azt mondja: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból
valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és
lészen egy akol és egy pásztor”. Pusztán összehasonlítja az általa
létrehozott egyházat a régi izraelivel. Izrael, mint Isten választott
népe, a zsidókra korlátozódott le. Jézus itt kijelenti, hogy a pogányok,
éppúgy mint a zsidók, megkapják a kiváltságot, hogy az „új Izrael”
tagjai legyenek. Az egyháza egy nyájat fog alkotni, egy felsőbb fő alatt
egyesülve, amely, mint pásztora, fogja vezetni az egyházat földön.
A megszállottságuktól vezérelve, Jehova
Tanúi tovább mennek és figyelmeztetik az emberiséget a félelmet ébresztő
katasztrófáról, amely, állításuk szerint, el fog ragadni mindenkit, aki
megtagadja az ő üzeneteiket. „Törekedjetek igazságosságra, törekedjetek
jámborságra; így talán ti lesztek azok, akik elbújhatnak Jehova
haragjának napján, amikor az egész földet felemészti Isten féltő
gondosságának tüze, amit ‘Armageddonként’ ismerünk”.
Az általuk hirdetett igazságosság
könnyen hozzáférhető. Az „igazak” attól váltak azzá, hogy csatlakoztak
Jehova Tanúihoz; mindazonáltal az ezekre az emberekre jellemző fanatikus
arrogancia messze esik a jámborság fájától! Ami pedig az ordító
literalizmusukat illeti, amivel az Armageddon csatáját értelmezik,
senkit sem fog meggyőzni, aki megérti a Jelenések könyvének rejtélyes és
szimbolikus mivoltát. Ott az „Armageddon” egy képletes kifejezésként
szerepel, ami Krisztus végső győzelmét szimbolizálja a gonosz felett,
amit Szent János analógiaként használ az utalásra (Bírák 5:19) a kánaáni
királyok, Meggiddó hegyénél (Har-Mageddon) elszenvedett vereségére.
A sátáni világ
„A betű szerinti föld, természetesen,”
sietnek a magyarázattal, „nem pusztul el a tűzben, mert ‘a föld
mindörökké megmarad’”. Azonban az, hogy a föld mindörökké megmarad, csak
további szövegmagyarázati hulladék. A Biblia sehol sem állítja ezt.
Igaz, hogy a Prédikátor 1:4 azt mondja „Egyik nemzetség elmegy, és a
másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad”. Mindazonáltal ez alatt
egy pillanatig sem értette azt, hogy a föld örökké fog létezni. Pusztán
annyi jelentést tulajdonított neki, ahogyan azt a jelenbeli
tapasztalataink is alátámasztják, hogy generáció generációt követ majd.
Éppúgy beszélt, ahogy Tennyson A patak című versében, ahol a patak így
szól: „Az ember jő, megy - én megyek, előre csak örökkön” (Jánosi
Gusztáv fordítása). Ezt „örökké” értelemben felfogni meglehetősen
abszurd lenne.
Amit valóban el fog emészteni a tűz, a földön kívül, az Jehova Tanúi szerint „a dolgok vagy a világ gonosz rendszere, amelynek a Sátán az istene”.
Számukra minden és mindenki sátáni, kivéve a szervezetüket és annak
tagjait. Noha nagyon felkavarónak találnák Szent János leírását a Sátán
igazi képviselőiről, ha fel tudnák fogni a szavainak jelentőségét.
„Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az
antikrisztus, most sok antikrisztus támadt . . . Az az antikrisztus, aki
tagadja az Atyát és a Fiút” (1János 2:18, 22). Jehova Tanúi maguk is
ezt teszik a Szentháromság és Krisztus istenségének tagadásával.
Hogy támogassák a „világ” elkárhoztatásáról szóló elképzelésüket, azonban, azt állítják, hogy Jézus a következőt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36, ÚVF),
ezzel egy újabb példáját bemutatva a bibliai szövegek felelőtlen és
helytelen kezeléséről. Mert az idézett szavak semmilyen utalást nem
tartalmaznak a földi királyságok bármiféle feltételezett romlottságára,
gonoszságára, ahogyan arra sem találunk utalást, hogy mindegyik királya
maga a Sátán volna. Jézus csupán elmondta Pilátusnak, hogy az övé nem
egy földi, múlandó királyság, mint amilyenek e föld királyságai. Ennyi
az egész. Hogy Krisztus mit gondolt a világról erkölcsi és szellemi
nézőpontból, azt máshol kell keresni.
Egy újabb próbálkozás: „Jakab
figyelmeztette a tanítványokat”, mondják, „hogy ‘a világ barátsága
ellenségeskedés az Istennel’ (Jakab 4:4). Ezért Jehova Tanúi elkerülik
ezt”. Ez, azonban, egyszerűen nem működik így. Szent Jakab nem ítéli el a
világot, mint olyat, abban az értelemben, ahogy Jehova Tanúi akarják.
Jakab egyszerűen csak a világban megszerezhető vagyon, örömök és
tiszteletadás erkölcsi jellemével foglalkozik. Ezek a dolgok vagy
felülkerekednek rajtunk, ezáltal készek vagyunk hajszolni őket Isten
törvényein keresztül is, így eldobva az Ő barátságát; vagy a saját
magunk uraivá válunk, önmegtartóztatás gyakorolva a világ nyereségeivel
szemben, hogy ne sértsük meg Istent; akár nélkülük elboldogulva, ha
bűnbeesés nélkül nem elérhetőek. Ez a dolog nagyban különbözik a „gonosz
világ” kárhoztatásától mindazok számára, akik nem fogják el Jehova
Tanúi szervezetét, rosszindulatú és gyűlölködő örömöt találva a
legszörnyűbb elképzelt katasztrófákban, ahogyan azok eljönnek és
megbüntetik őket!
A vég jelei
Annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy
szavaik értő fülekre találnak, Jehova Tanúi sosem fáradnak bele abba,
hogy a világvége közelségéről beszéljenek. „A jelenlegi generáció látja a
Krisztus második jelenlétét jelző jeleket: ‘Mert nemzet támad nemzet
ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és
földindulások mindenfelé… és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az
én nevemért... És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik
majd az egész világon’ (Máté 24)”.
Na már most, ha egy dolog tisztázásra
került ebben a leírásban az biztos az, hogy Charles Taze Russell üzenete
nem „Isten országának evangéliuma”. Csak önjelölt próféták meredek
elképzeléseiből áll, amelyekbe a világ már rég belefáradt. Mi ad rá
okot, hogy több bizalmat szavazzunk Russell Szentírás
félreértelmezéseinek, mint más modern szekták alapítóinak, legyen az
Mrs. Mary Baker Eddy az ő Keresztény Tudományával, vagy Joseph Smith és a
mormonok, vagy Ellen G. White és a Hetednapi Adventisták, esetleg
Divine Atya a „Béke - a csodálatos” küldetésének, vagy épp bárki másnak?
Ami pedig a „jeleket” látó generációnkat
illeti, nos, az elmúlt 20 évszázad minden egyes generációjában akadtak
emberek, akik Krisztus második eljövetelének jeleit vélték látni a saját
korukban. Semmi nem ad rá okot, hogy elhiggyük, hogy a „jelek” most
különösen evidensek lennének, mint az elmúlt századok valamelyikében.
Krisztus szándékosan állt el attól, hogy egyértelműen beszéljen a
témáról, ezt mondva a tanítványainak: „Nem a ti dolgotok tudni az időket
vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett”
(Cselekedetek 1:7). A folyamatosan jelenlétét ígérete azoknak, akik
hozzátartoznak, hogy az Ő bennük lakozó ereje lehetővé teszi majd
számukra, hogy felülkerekedjenek a bűnön, és hogy végül a jó és rossz
közti küzdelemben csúcsosodjon ki, amikor újra eljön a teljes
dicsőségében és magasztosságában. A fanatikusok magabiztossága, akik a
Szentírás durván szó szerinti és materialista értelmezésére alapozzák a
jóslataikat, merő önteltségről és arroganciáról árulkodik.
<<<folytatás következike>>>