A poszt címe saját kútfőből jött, de maga a gondolat egy nagytudású asszonyság (Kutasiné Molnár Boglárka) adta, aki a kereszteny.mandiner.hu oldalán azt találta kifejteni, hogy olyan, hogy "Három királyok" [Mt 2,1-12] nincs, mert a három négy. Nos ezen eltátottam számat és gyorsan elő kellett lapoznom a [katolikus] Szentírást, és utána olvasni, hogy akkor a három az egyenlő néggyel? Szembesülnöm kellett, hogy csak egyetlen evangélium foglalkozik a "Három királyokkal", vagy más néven a "Napkeleti bölcsekkel". Ez pedig a Máté evangéliuma.
De. Máté evangéliuma nem tartja nyilván, hogy hány "király", bölcs látogatta meg Betlehemben az újszülött Jézust. A három valószínűleg onnan eredeztethető, amit egy kicsit számmisztikának is lehet nevezni. Ha csak egy látogatná meg, annak nem lenne jelentősége, főleg nem a megörökítésnek. A hét - ami a maga nemében kedvelt és [különleges] prímszám - kicsit soknak tűnhetett, így marad a három, ami nagyon sok helyen visszaköszön az emberi történelemben (is). Mivel nincs meghatározva a számuk, a nagy tudású hittan tanárnő négyet tanít a "kölköknek". És fel van háborodva, hogy "mi az, hogy három".
Nos erre jött nálam az, hogy akkor legyen "hét királyok" ünnepe, vagy látogatása, De lehetne tizenhárom is, kétszázöt is, bármennyi. De azért a három mellett szól még egy érv, ami most ki fogja verni a biztosítékot a protestánsoknál: a szájhagyomány. Amit a - megtért - népek emlékezete megőrzött. És amit nem tartalmaz a "Scola scriptura", azaz a "Csak és kizárólag a szentírás". Az nem zavarta a hölgyeményt, hogy szinte az egész európai kultúrkörben "Három királyoknak" ismerik a népek. Annyira így ismerik, hogy a német elnevezése ugyan "Erscheinung des Herrn", de nevezik "DreiKönigsFest"-nek is, és mindenhol három látogatóval ábrázolják a jelenetet (tessék MEGNÉZNI). És ez a nagytudású hittanerő azt a konklúziót vonja le, hogy mindez, tehát a nem négy, hanem három (mint írtam nincs megszámolva a szentírásban) látogató tudása a Bibliaolvasás hiányára utal. Agyrém. És néphagyománynak nevezi, ami káros az emberekre. Az ő tudása nem káros? Urunk előre megmondta, hogy a végső időkben sokan jönnek az Ő nevével, sokan lesznek a tévtanítók.
De olvassuk el a megfelelő Szentírási helyet, hogy képben legyünk:
Most pedig álljon itt az ominózus, nagytudású hölgyemény irománya.
De olvassuk el a megfelelő Szentírási helyet, hogy képben legyünk:
"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. „Júda Betlehemében - válaszolták -, mert így jövendölt a próféta: Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek - mondta -, s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. A csillagot megpillantva nagyon megörültek. Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba. [Mt 2,1–12 – A napkeleti bölcsek]"
Szent István Társulati Biblia
Apologéta
Sületlen ragok, nevek, helyek
Bizonyíték. De mire? Bibliaolvasás hiányára, de a néphagyomány erejére is. Amivel azonban az a gond, hogy Isten nem a néphagyományt, hanem a Bibliát adta!
„A karácsonyi versek egy része szintén olyan, amiben itt-ott van egy kis tévedés vagy tévtanítás. Megöröködnek, észrevétlenné teszi őket a megszokás. Sőt, már bizonyítékká válnak. Egyik vasárnap délutáni próbánkon, amikor a szentesti színdarabot próbáltuk, jóindulattal igazgatták és figyelmeztették egymást a szereplők. Csakhogy már sokadszor hallottam fél füllel, hogy a gyerekektől, hogy a három királyok így, a három királyok úgy. Megálltam, és kijavítottam őket. Tudták, mert tanultuk hittanórán, és a színdarabban is 4 bölcs volt. (Direkt nem válogatok három gyereket erre a szerepre, és véletlen sem kaphatnak koronát. Ám míg velem hetente kétszer találkozik, egy hittanon és egy istentiszteleten, addig öt napon át az iskolai karácsonyi próbákon hallja a három királyokat.) Alig hogy helyrebillentettük kobakjukban a dolgok, a próbán résztvevő anyukák gyermekeik védelmére keltek József Attila versének nyomán. Talán még Koncz Zsuzsa hangja is ott csengett a fülükben. Sorolták a neveket, a szerecsen királyt külön is kiemelték.
Bizonyíték. De mire? Bibliaolvasás hiányára, de a néphagyomány erejére is. Amivel azonban az a gond, hogy Isten nem a néphagyományt, hanem a Bibliát adta! Az üdvösség terén nem jelentős a bölcsek contra három királyok vita, de még a kereszt formája sem, noha érdekes, hogy mindkettőt a néphagyomány homályosította el, elnyomva az eredeti bibliai sorokat és a bibliai kortörténetet. Az üdvösség útján azonban jelentős a Szentírás olvasása, mert istenismeretünknek nagy segítője és hitünknek megerősítője.”
„A karácsonyi versek egy része szintén olyan, amiben itt-ott van egy kis tévedés vagy tévtanítás. Megöröködnek, észrevétlenné teszi őket a megszokás. Sőt, már bizonyítékká válnak. Egyik vasárnap délutáni próbánkon, amikor a szentesti színdarabot próbáltuk, jóindulattal igazgatták és figyelmeztették egymást a szereplők. Csakhogy már sokadszor hallottam fél füllel, hogy a gyerekektől, hogy a három királyok így, a három királyok úgy. Megálltam, és kijavítottam őket. Tudták, mert tanultuk hittanórán, és a színdarabban is 4 bölcs volt. (Direkt nem válogatok három gyereket erre a szerepre, és véletlen sem kaphatnak koronát. Ám míg velem hetente kétszer találkozik, egy hittanon és egy istentiszteleten, addig öt napon át az iskolai karácsonyi próbákon hallja a három királyokat.) Alig hogy helyrebillentettük kobakjukban a dolgok, a próbán résztvevő anyukák gyermekeik védelmére keltek József Attila versének nyomán. Talán még Koncz Zsuzsa hangja is ott csengett a fülükben. Sorolták a neveket, a szerecsen királyt külön is kiemelték.
Bizonyíték. De mire? Bibliaolvasás hiányára, de a néphagyomány erejére is. Amivel azonban az a gond, hogy Isten nem a néphagyományt, hanem a Bibliát adta! Az üdvösség terén nem jelentős a bölcsek contra három királyok vita, de még a kereszt formája sem, noha érdekes, hogy mindkettőt a néphagyomány homályosította el, elnyomva az eredeti bibliai sorokat és a bibliai kortörténetet. Az üdvösség útján azonban jelentős a Szentírás olvasása, mert istenismeretünknek nagy segítője és hitünknek megerősítője.”