 |
| Johannita szerzetes lovag |
A szegénység, szüzesség, engedelmesség szokásos szerzetesi fogadalmai mellett a lovagrendek tagjai magukra vették a megfáradt zarándokok istápolásának és a szent helyek hitetlenektől való megvédésének kötelezettségét. Tehát, hogy a lovagok fegyvert fogtak, ennek a kötelezettségnek a másodlagos következménye volt.
A johannita rendet 1099-ben alapították a jeruzsálemi János-kórházban.
Először testvériség volt, 1120-ban alakították át szerzetes renddé. A rend központját 1530-ban Máltára helyezték át, innen származik a rend későbbi neve. Viseletük fekete köntös volt fehér kereszttel.
 |
| A templomos rend utolsó nagymesterét, Jacques de Molay tmáglyán megégetik 1314-ben Párizsban |
Viseletük fehér köntös volt vörös kereszttel. 1311/12-ben a rend Szép Fülöp ármánykodásainak áldozata lett, a Vienne-i zsinaton betiltották.
Apologéta:Szép (IV.) Fülöp francia király 1305-ben eretnekség, istenkáromlás és erkölcstelenség címén vádat emelt a Templomos Lovagrend ellen és két évre rá utasítást adott valamennyi tagjának letartóztatására és egyházi ítélőszék elé állítására.Az V. Kelemen pápa (1305-1314) által összehívott Vienne-i XV. Egyetemes Zsinat (1311-1312) kimondta a rend egyházi feloszlatását és a pápa 1312. április 3-án kihirdette a feloszlatásról szóló rendeletet, de a bulla nem mondott ítéletet a templomosok felett.A rend vezetői feletti ítéletet Szép Fülöp király mondta ki és azután sorra kivégezték Jaques de Molay-t, a rend nagymesterét és többi vezetőjét.A Vatikán a napokban közölte, hogy október 25-én [a cikkrészlet 2007. október 11-ei a port.hu-n] megjelenik Barbara Frale vatikáni tudományos kutató "Processus contra Templarios" című könyve, amelynek szerzője az általa 2001-ben a titkos vatikáni könyvtárban véletlenül megtalált okmány alapján megállapítja, hogy a Templomos Lovagrend ellen emelt vádak alaptalanok voltak és V. Kelemen pápa már 1312-ben feloldozásban részesítette a rend vezetőit. Az okmány "téves archiválása" okozta, hogy több mint 700 éven át felderítetlen maradt.Franco Cardini olasz történész szerint a rend vagyonára szemet vetett IV. Fülöp király nyomására a pápa feloszlatta ugyan a Templomosok Lovagrendjét, de soha el nem ítélte.
A német lovagrendet 1189/90-ben alapították brémai és lübecki polgárok.
Viseletük fehér köntös volt fekete kereszttel. Hermann von Salza (1210-1239) nagymester alatt áthelyezték tevékenységüket és hamarosan a rend központját is Poroszországba. A rend ezután a kereszténység terjesztését és egy rendi állam baltikumi megalapítását tekintette feladatának. 1525-ben Albrecht von Brandenburg nagymester magához ragadta az államot és egy világi protestáns hercegséggé alakította át.
 |
| Német lovagrend |
A keresztes hadjáratok megítélésének kérdése nagyon vitatott, és nem könnyű megválaszolni. Ezért nem is adunk végleges választ, csak utalunk néhány részletre, melyeket figyelembe kell venni a kérdés megválaszolásánál.
Semmiképp sem szeretnénk a kilengéseket és brutalitásokat igazolni, melyek sajnos valóban előfordultak. Ezek mindenképp elítélendők, de ezekre sem szabad egyoldalúan tekinteni.
A Nyugat viszonylag későn határozta el a segítségnyújtást, csak akkor, amikor a mohamedán fennhatóság alatt élő keresztények végveszélybe kerültek, és amikor Konstantinápoly, amely a mohamedán terület határán feküdt, segítséget kért.
Clairvaux-i Szt. Bernát is csak hosszas töprengés után szánta el magát a 2. keresztes hadjárat támogatására.
El kell továbbá ismerni, hogy az eszme, a fenyegetett hittestvérek segítsége legitim és helyes volt.
Hogy aztán a megvalósulás során politikai és személyes motívumok kerekedtek felül, mint pl. a rivalizálás Róma és Bizánc között, nagyon sajnálatos, és nem igazolható. De ezek nem a keresztes hadjáratok lényegéhez és eszmeiségéhez tartoztak.
Arról szó sem lehet, hogy a vezérelv az volt, hogy a pápa kiterjessze hatalmát Kelet felé. Ez a tények tagadását jelentené és az emberi pszichének sem felelne meg. Semmiféle pápai hatalmi törekvés nem bírta volna rá az emberek sokaságát két évszázadon keresztül, hogy évekre elhagyja házát, földjét, életveszélyes kockázatokat vállaljon, és mindezt nem a meggazdagodás reményében. A mozgalom sokkal inkább a belső kifáradás miatt halt el, amikor a vallásos lelkesedés a 14. században lecsökkent, és a keresztes hadjáratoknál egyre inkább előtérbe kerültek a politikai célok. Ami ugyancsak arra utal, hogy a hajtóerő eredetileg komoly vallási jellegű volt. A keresztes hadjáratok másik pozitív aspektusa volt, hogy kifejezésre jutott bennük a szolidaritás érzése a keleti keresztényekkel, továbbá az egység érzése a nyugati kereszténységen belül. Látható, hogy a nyugati kereszténység egységesnek tekintette magát, és egységesen cselekedtek. A kereszténység volt az erő, amely a nemzetek fölött összetartotta az embereket. És mindez a sötétnek kikiáltott középkorban!
Később, a kezdődő 14. században ez is megváltozott. Az emberek már nem elsősorban keresztények, és másodsorban francia alattvalók voltak, hanem elsősorban francia alattvalók, és másodsorban keresztények.
Egyesek véleménye szerint ez volt az oka annak, hogy IV. (Szép) Fülöp gyanakodva nézett a Templomos Lovagrendre. Ezek a nemzetek fölötti rendek, harcedzett katonákból álló nagy seregekkel, kivívták a világi uralkodók gyanakvását.
A tények ismeretében, hogy a keresztény fennhatóságot nem sikerült a Szentföldön tartósan biztosítani, a keresztes hadjáratokat összességükben sikertelennek kell megítélnünk. Említsük meg azért a vállalkozások néhány pozitív aspektusát.
A keresztény erők offenzívája évszázadokra megfékezte a mohamedán veszélyt. Megtörték a szaracén erők Földközi-tenger feletti uralmát, és hozzájárultak Spanyolország felszabadításához az évszázados mór iga alól.
Ehhez jönnek a szellemi és tudományos területen bekövetkezett változások. A bizánciak és az arabok kultúrája erős hatást gyakorolt a nyugatira. Fellendült a kereskedelem és az ipar, a technika, a városiasodás és a lovagi kultúra.
További irodalom:
- Áldásy Antal: A keresztes hadjáratok története
- P. Bernhard Zaby: A negyedik keresztes hadjárat
- Megjegyzések II. János Pál pápa legújabb (2001-es) görögországi bocsánatkérő körútjához
- Katolikus lexikon: keresztes hadjáratok
Szerző: Johannes Heyne
Szeged, 2014. szeptember