Az alábbiakban közzétesszük az Apostoli Szentszék sajtószolgálata által kiadott összefoglalót a rendkívüli szinódus október 13-án délelőtt lezajlott tizenegyedik általános munkaüléséről, melyen Ferenc pápa jelenlétében 184 szinódusi atya tanácskozott.
A tizenegyedik általános munkaülésen Erdő Péter bíboros, szinódusi főrelátor bemutatta a Vita utáni jelentést (Relatio post disceptationem).
A felolvasást a szinódusi atyák szabad vitája követte. A Vita utáni jelentést általánosságban úgy értékelték, hogy jó összképet adott a szinódusi teremben az elmúlt napokban elhangzott felszólalásokról, képes volt megragadni a közgyűlés lelkületét, és kiemelte a befogadást mint a munkaülések fő témáját. Elhangzott, hogy a dokumentumból kiviláglik az egyház Krisztushoz hű család iránti szeretete, ugyanakkor az a képessége is, hogy az élet minden pillanatában közel legyen az emberhez; hogy megértse, a lelkipásztori kihívások mögött ott van sok szenvedő ember. Megerősítették, hogy a szinódus tekintete a pásztor tekintete kell, hogy legyen, aki életét adja juhaiért, nem pedig a priori elítéli őket.
Ezen túl – mivel a felolvasott Jelentés különböző nézőpontokat gyűjt egybe annak érdekében, hogy a kisebb munkacsoportok (nyelvi körök) munkájának alapjául szolgáljon – javaslatok hangzottak el további témákra. Például: miközben határozottan kitartanak amellett, hogy az egyháznak be kell fogadnia a nehézségekkel küszködő embereket, jó lenne többet beszélni azokról a családokról is, amelyek hűségesek maradnak az evangélium tanításaihoz, köszönetet mondva nekik az általuk nyújtott tanúságtételért, és bátorítva őket. A szinódusnak világosabban kellene felmutatnia, hogy szép, lehetséges és jelen van a társadalomban a felbonthatatlan, boldog, örökre hűséges házasság; hogy így elsősorban ne a tökéletlen családi helyzetekre összpontosítson.
Más hozzászólások azt javasolták, hogy kapjon nagyobb hangsúlyt a nő témája, a nő védelme, a nő fontossága az élet és a hit átadásában; és hogy ebbe beleépítsenek néhány megfontolást a nagyszülők családon belüli szerepéről is; legyen egy konkrétabb utalás arra, hogy a család „házi egyház”, a plébánia pedig a „családok családja”, és arra is, hogy a Szent Család lényegi vonatkoztatási pontul szolgáló modell. Ebből a nézőpontból hangzott el a javaslat, hogy jobban értékeljék a család missziós távlatát, a kortárs világban megvalósuló evangéliumhirdetését.
Szükséges, hogy elmélyítsék és tisztázzák a fokozatosság témáját, amelyből félreértések sora eredhet. Ami az újraházasodott elváltak szentségekhez való járulását illeti, elhangzott például, milyen nehéz úgy elfogadni a kivételes eseteket, hogy ne váljanak általános szabállyá a valóságban.
Rávilágítottak arra is, hogy a bűn szó szinte nincs is jelen a Jelentésben. Emlékeztettek Jézus szavainak prófétai hangnemére is, így elkerülve annak veszélyét, hogy a jelen világ mentalitásához idomuljunk.
"Ne hálj férfival, úgy, ahogy asszonnyal szokás hálni, ez gyalázatos dolog." [Lev 18,22]
Ezen túl a homoszexuálisokkal kapcsolatban kiemelték a befogadás szükségességét, de kellő megfontoltsággal, nehogy azt a benyomást keltsék, mintha az egyház részéről pozitívan értékelnék ezt az orientációt. Ugyanezt a körültekintést javasolták az együtt élő párokkal kapcsolatban is.
Más megfontolások rámutattak annak a szükségességére, hogy hangsúlyozzák a keresztség szentségének fontosságát, ami lényeges ahhoz, hogy teljes mélységében megértsék a házasság szentségi mivoltát, és azt is, hogy a házasság „szolgálat” az evangélium hirdetésében.
A házassági semmisségi eljárások gördülékenyebbé tétele kapcsán némi bizonytalanság merült fel a javaslat körül, miszerint nagyobb kompetenciával ruházzák fel a megyéspüspököt, ezzel túlságosan nagy súlyt téve a vállára.
Hangot adtak annak a kérésnek, hogy elmélyültebben és részletesebben tanulmányozzák a poligámia eseteit, különösen azok esetében, akik megtérnek, és szeretnének a szentségekhez járulni; valamint a pornográfia – különösen interneten való – terjedésének kérdését, amely valós veszélyt jelent a család egységére nézve. Végezetül a párok életre való nyitottságával kapcsolatban hangsúlyozták annak szükségességét, hogy elmélyültebben és határozottabban nézzenek szembe nemcsak az abortusz, hanem a béranyaság témájával is.
Forrás: Magyar Kurír
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
A cikk témájához írt még 2014. október 16.-án recenziót a hunhir.info, amit most kivonatosan hozzáteszek a poszthoz:
Az Independent cikke szerint már kedden többen ellenérzésüket fejezték ki, és “elfogadhatatlannak” nevezték az eltérést az egyház eddigi álláspontjától. A tiltakozás, amelyenek fő alakja a lengyel püspöki tanács vezető érseke, pedig máris meghozta eredményét.
Szerdán a Vatikán magas rangú vallástudósai és püspökei már a kedélyeket igyekeztek nyugtatgatni azzal, hogy az Erdő Péter által ismertetett dokumentum semmiképpen sem végleges döntés, hanem tulajdonképpen csak egy tanulmány.
Forrás: hunhir.info
"...nézzük: aranysárga, finom bor van egy kristálytiszta edényben; használható,
élvezhető csak úgy lesz, ha van valaki, aki azt kiönti, kiosztja. Nos, az aranysárga finom bor
jelentse Krisztust, a kristálytiszta edény, mely magába foglalja, jelképezze az Egyházat, és
aki ezt számunkra közvetíti, mintegy kiosztja: ez a krisztusi papság. Hiába van edény, ha
nincsen abban tartalom. Hiába az edény a tartalmával együtt, ha nincs, aki azt kiöntse. A
tartalom (Krisztus) mindig a legtökéletesebb, maga a mi Urunk és Istenünk; a tartalom
foglalata Isten remek alkotása, Jézusnak titokzatos teste (az Egyház), és van, aki a
tartalommal nekünk adja, nyújtja hozzánk, hozza, közli velünk (papság)."
[ Schnattner Szigfrid: Krisztus, Egyház, papság - című könyvének bevezetőjéből]
Mind az Ószövetség [Lev 18,22], mind az Újszövetség [Róm 1,27] egyértelműen bűnnek határozza meg a homoszexualitást. Mégpedig a nemi eltévelyedés miatt halálos bűnnek, mely egy közvetlen isteni parancsnak a megszegését jelenti. A bűn befogadásának kezdeményezése pedig egyértelműen a mi Urunk Jézus Krisztus tanításának és Isten parancsának az elvetését jelenti az utilitizmus érdekében. A megfelelési kényszer mentén. Megfelelni a zsidó, cionista lobbi követelésének, elvárásának. Közvetlenül a sátánnak. Ez az a pont, amikor a sátán füstje nemcsak beszivárgott az egyházba [A Sátán füstje bizonyos repedéseken át behatolt az Egyházba!" VI. Pál pápa 1972. június 29. Szent Péter és Pál Apostolok ünnepén mondott szavai], hanem elkezdte a hatalom és irányítás nyilvános átvételét, a maga valóságában manifesztálódott.
Azt hiszem most jött el az időpont, amikor tovább nem lehet Rómával közösséget vállalni.