Ebola[1],
Marburg[2],
Chikungunya-láz[3]. 2014 előtt a legtöbb
ember nem figyelt rájuk vagy talán nem is halott ezekről a betegségekről, ma
azonban sajnos mindhárom rendszeres látogató a hírek főcímei között. Miért?
Miért jelent meg ilyen sok súlyos, gyakran halálos betegség a földön? Létezik
valamiféle kapcsolat közöttük vagy csupán furcsa véletlenről van szó?
Közép és Dél-Amerikában jelenleg egy millió ember szenved a
Chikungunya-láztól és az illetések szerint 2015-re ez a szám megsokszorozódik.
Az Ebolában szenvedők száma is napról napra emelkedik,
miközben a még súlyosabb Marburg vírus is felütötte fejét Ugandában. A világ
évtizedek óta nem tapasztalt egyetlen komoly, világméretű járványt sem és sokan
gondolták azt, hogy ilyen soha többé nem is fog előfordulni. Vajon ma is így
gondolják?
Hétfőn tudtuk meg, hogy Spanyolországban Ebola-vírussal
fertőződött meg az az ápolónő, aki korábban egy ebolás, azóta elhunyt beteg
ápolásában segített, így ő az első, aki Afrikán kívül kapta meg a járványos
betegséget.
Azóta több európai országban ápolnak Ebola-gyanús betegeket.
Macedóniában csütörtökön halt meg egy brit férfi, aki a gyanú szerint az Ebola
vírus hordozója volt. Szerbiában pedig 708 embert helyeztek megfigyelés alá az
egészségügyi hatóságok. Közülük 92-en a ragálytól sújtott térségből,
Nyugat-Afrikából érkeztek az országba – közölte csütörtökön a szerbiai
egészségügyi minisztérium.
Valószínűleg az Eboláról hallunk a legtöbbet a hírekben,
azonban nem ez az egyetlen súlyos vírus, ami mostanában ütötte fel a fejét.
Ugandában néhány napja halt meg egy férfi a Marburg-vírus okozta
betegségben, ami egyesek szerint az Ebolánál is súlyosabb. Mivel azonban a
halál röviddel a betegség kialakulása után beáll, így kisebb az esélye annak,
hogy sokakat megfertőzzön.
Eközben Venezuelában is felütötte fejét egy, az Ebolához
hasonló betegség, amit az orvosok mindeddig nem tudtak azonosítani.
Az amerikai járványügyi hatóság nem tudja, mit tehetne a
betegség megfékezésére.
Mi történik?
Máté evangéliumának 24. fejezetében Jézus
elmondta, hogy a járványok széleskörű megjelenése visszatérésének egyik jele
lesz. Bár tudjuk, hogy az idő előrehaladtával a helyzet fokozatosan súlyosbodik
majd, azt is tudjuk, hogy Isten képes megvédeni azokat, akik Benne bíznak.
„Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a
sátorodhoz” [Zsolt 91,10]
„És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az
igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt.” [Mal 4,2]
[1] Az Ebola-vírus által okozott vérzéses lázbetegség többnyire Afrikában fordul elő, és a világ egyik legrettegettebb betegsége. A jelenlegi Ebola járvány a WHO legfrissebb jelentése alapján 1229 ember halálát okozta. Az Ebolavirus öt speciese (Szudán-, Zaire-, Tai Forest-, Bundibugyo- és Reston ebolavirus) a Filoviridae család Mononegavirales rendjébe tarozó RNS vírusok. Ezek közül a Reston ebolavírus emberekben nem okoz betegséget. A vírus arról az afrikai folyóról kapta a nevét, ahonnan az első megbetegedéseket jelentették 1976-ban, a mai Kongói Demokratikus Köztársaság területén. Azóta folyamatosan észlelnek sporadikus megbetegedéseket. A Zaire vírus főként Közép-Afrikában (Kongó, Gabon), a Szudán vírus Kelet-Afrikában (Szudán, Uganda), a Tai Forest elsősorban Nyugat-Afrikában fordul elő. A vírus embereket, valamint emlősöket (főként majmokat, sertéseket) képes megbetegíteni. A denevérek lehetséges gazdaállat szerepét felveti az a tény, hogy bennük tünetmentesen szaporodik a vírus. Állatról emberre vadászat, valamint a csimpánzok élelemszerzés céljából történő leölése kapcsán terjedhet. Emberről emberre vér és egyéb testnedvek közvetlen kontaktusával, illetve szennyezett tárgyakkal (pl. tű) történő sérülésekkel terjedhet. A halottakkal történő rituális kontaktus (Apologéta: necrofilia) is jelentős expozíciónak számít. A betegség heveny szakaszában nyálból, székletből, ondóváladékból, anyatejből, könnyből, orrváladékból is kimutatható a vírus. A legnagyobb kockázatot ezeknek a betegeknek ellátói (családtagok és kórházi személyzet) szenvedik el. A kockázat nagysága a tünetek fellépésével kezdődik, a lappangási idő alatt nem jelentős. A vírus az ondóváladékban hetekig perzisztálhat, mely a gyógyulás után akár 7 héttel is szexuálisan átvihető. Fertőzött várandós nő magzata vertikálisan fertőződhet. A lappangási idő 2 és 21 nap között van, leggyakrabban 8-10 nap. Influenzaszerű tünetekkel - úgymint fejfájás, láz, izom- és ízületi fájdalom, levertség, hányás, étvágytalanság, megnagyobbodott nyirokcsomók - kezdődik. Hasi fájdalom, hasmenés szintén előfordul. A légúti tünetek mellkasi fájdalomból, nehézlégzésből, nehezített nyelésből, köhögésből, torokfájásból állnak. Gyakori a kötőhártya gyulladás is. A betegség ötödik napján kiütések jelentkeznek főként a törzsön. Ebben az időszakban gyakran figyelhető meg sárgaság is. Ezt követik a vérzéses manifesztációk: a nyálkahártya bevérzések, vérhányás, véres széklet, bőrvérzések. A vérzések az összes eset mintegy harmadában figyelhetők meg. Központi idegrendszeri szövődményként pszichózis, delírium, kóma, görcsök jelentkezhetnek. A betegség második hetében sokk, DIC és sokszervi elégtelenség jöhet létre. A halál általában a 6-16. nap között következik be. A lázas állapot általában egy hétig tart, nem fatális esetekben ekkor kezdődik meg a lassú javulás, mely hetekig tarthat. A gyógyulás fázisában is alakulhatnak ki komplikációk, mint a vándorló ízületi fájdalom, egyoldali látásvesztés, fültőmirigy gyulladás, heregyulladás, hallásvesztés. Laboratóriumi eltérések kezdetben a fehérvérsejtszám csökkenés, később növekedés. Gyakori az emelkedett májenzimek jelenléte, később a DIC laboratóriumi jelei alakulhatnak ki.
[2] A Marburg-vírus a Filoviridae család Filovírus nemzetségébe tartozik [1], amelyet 1967-ben fedeztek fel, mikor kísérleti célokra importált közép-afrikai majmokkal behurcolták Németországba, Marburg városába. A Cercopithecus aethiops [2] majmokkal dolgozó embereket megfertőzve vérzéses lázat okozott. A 31 fertőzött emberből heten meghaltak. A vírus a városról kapta a nevét. A Marburg-vírus a Filoviridae család Filovírus nemzetségébe tartozik [1], amelyet 1967-ben fedeztek fel, mikor kísérleti célokra importált közép-afrikai majmokkal behurcolták Németországba, Marburg városába. A Cercopithecus aethiops [2] majmokkal dolgozó embereket megfertőzve vérzéses lázat okozott. A 31 fertőzött emberből heten meghaltak. A vírus a városról kapta a nevét. A fertőzés után néhány nappal láz és meghűléshez hasonló tünetek keletkeznek. Újabb néhány nap múltán test felületén és a testnyílásokon vérzés jelentkezik és májelégtelenség is fellép. A szédülés vonaglássá változik, az idegek felmondják a szolgálatot, és elvész az egyensúlyérzék. A beteg minden testnyílásán ömlik a vér. A zsigerek szétszakadnak, olyan hanggal, mint amikor a textil végigreped, és nyálkahártyájuk kilökődik. Az erek szétpukkadnak. S miután gazdáját elpusztította, a vírus a szabadba tör. A halálozási arány magas (25-90%). Az esetleges gyógyulás lassú, a túlélők legalább hat héten keresztül ürítik a vírust.
[3] A chikungunya-láz egy, az Aedes szúnyogok által terjesztett betegség, amely magas lázzal, fejfájással, hányingerrel, ízületi és izomfájdalmakkal jár. A chikungunya-láz Afrika és Ázsia trópusi területein gyakori. Tünetei alapján alig lehet megkülönböztetni egy másik trópusi betegségtől, a dengue-láztól. Szemben az utóbbival azonban inkább felnőtteket betegít meg. A betegség csak nagyon ritkán halálos kimenetelű, de a fájdalmak az akut állapot után akár egy évig is fennmaradhatnak. Mivel a chikungunya-láz ellen jelenleg nem létezik hatékony gyógyszer és védőoltás sem, a hatóságok szúnyogirtással igyekeznek védekezni ellene, a lakosságnak pedig szúnyogháló és szúnyogriasztó-szerek használatát javasolják. A betegség elnevezését egy szuahéli szóból nyerte, amelynek jelentése: "meggörnyesztő". Bár a XIX. század óta ismert, kórokozóját csak 1952-ben, az afrikai Tanzániában azonosították először. Az 1990-es évek második felében, kiterjedt járványokat okozott a Szaharától délre elterülő afrikai területeken, az indiai szubkontinensen, és Délkelet-Ázsiában. 2005-ben és 2006-ban, az Indiai-óceánban található francia Le Réunion szigetén robbanásszerűen terjedt el, és Indiában is tartósan jelen volt az utóbbi években. A betegség Európába is eljutott ( 2007-ben Olaszországba, ahol 250 ember betegedett meg), azonban valószínűleg, a számára kedvezőtlen éghajlati viszonyok közöt, nem volt képes elterjedni.