Mi
több, a Nyugat-Európában lavinaként tovaterjedő gendermozgalom, a
szexuális irányultságok egyenjogúságának ideológiája, amely szerint
mindenki saját maga dönti el, hogy férfi vagy nő, heteroszexuális,
leszbikus, meleg, bi- vagy transzszexuális akar-e lenni, amelynek
jegyében a radikális feministák olyan nőkép elterjesztésére törekszenek,
amelyben az anyaság fogalma egyáltalán nem szerepel.
Keresztény
szakrális hagyományainkhoz ragaszkodó eleink számára advent az Úr
útjának előkészítéseként bűnbánatra, önmegtagadásra, böjtre, imádságra
intő idő, ezért például ilyenkor szigorúan tilos ünnepélyes menyegzőt
tartani.
Ez az idő az Úr hármas eljövetelére emlékeztet a
liturgiában: a történelmire a múltban, a kegyelmire lelkünkben a
jelenben és utolsóéra a világ végén, a betlehemi Kisdedet, az Üdvözítőt s
az élőket-holtakat megítélő Bírót állítva elénk.
Mindez
ugyanakkor egybefonódik a Boldogságos Szűz tiszteletével, Aki szíve
alatt hordozta a betlehemi Kisdedet, amint ezt különösen is a
roráte-misék oly szépen kifejezik, mivel Mária a hajnal, aki jelezte,
hogy jön Krisztus, a világ világossága. Ezért, hogy ilyenkor a liturgia,
a nyilvános istentisztelet ünneplőbe öltözik s felcsendül az ősi ének
(Iz 45, 8):
„Rorate caeli désuper, et nubes pluant justum: aperiatur terra, et germinet Salvatórem. Caeli enárrant glóriam Dei: et ópera mánuum ejus annúnciat firmaméntum.”
Magyarul:
„Harmatozzatok egek onnan felülről és a fellegek csepegjék az igazat: nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt.”
Ugyanezt fejezi ki népszerű néhai katolikus énekköltőnk, Tárkányi Béla verse:
Harmatozzatok Égi magasok!
Téged vár epedve a halandók lelke,
Jöjj el édes Űdvözítőnk!
De Juhász Gyulát is megihlette versében a Roráte-mise:
A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak,
A ministráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifjú pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
Igen,
ismételjük: talán sohasem volt annyira időszerű advent, a „gyönyörű
gyerekség”, a „boldog Betlehem” várása, az Isteni Megváltó eljövetele
ünnepe, mint világunknak a dicsőségesnek kikiáltott 1789-es francia
forradalom óta való elsötétedésekor, amikor Jézus Krisztus helyébe a
szcientológia, a szabadkőművesség, a Waldorf-iskola, a New Age, az
agykontroll, a feminizmus lép. Mi több, a Nyugat-Európában lavinaként
tovaterjedő gender mozgalom, a szexuális irányultságok egyenjogúságának
ideológiája, amely szerint mindenki saját maga dönti el, hogy férfi vagy
nő, heteroszexuális, leszbikus, meleg, bi- vagy transzszexuális akar-e
lenni, amelynek jegyében a radikális feministák olyan nőkép
elterjesztésére törekszenek, amelyben az anyaság fogalma egyáltalán nem
szerepel.
Igen, ma, amikor talán minden korábbinál inkább
irtóznak attól az Istenembertől, Akinek nem volt egyetemi végzettsége,
mégis Mesternek szólították, nem volt orvosi végzettsége, mégis az
orvosok orvosának mondták, nem volt hadserege, mégis féltek Tőle, nem
voltak szolgái, mégis Úrnak szólították, nem nyert meg egyetlen háborút
sem, mégis meghódította a világot. Aki azt mondta, „Adjátok meg
cézárnak, ami a cézáré és az Istennek, ami Istené” (amellyel szemben a
világ azt mondja, „Adjátok meg Istennek, ami a Cézáré és Cézárnak, ami
Istené”). Aki mindent adott: kenyeret, halat, bort, orvosságot, csak
egyet nem: pénzt. Aki nem követett el semmiféle bűncselekményt, mégis
keresztre feszítették. Aki feltámadt s most is köztünk él, és Aki által
hazára lelhetünk.
Igen, az idézett katolikus népénekkel
vallhatjuk, hogy „Téged vár epedve a halandók lelke”, hiszen, amint a
Kossuth Rádióban 2004. november 14-én Balczó András elmondta, Lucifer csatlósai között élünk, akiknek mindenekelőtt lelkünk kell:
„Lucifer
felajánlotta Jézusnak az egész világot, mindennel együtt, felviszi egy
magas hegyre, és azt mondja neki: mindezt neked adom, ha leborulva
imádsz engem. Vagyis Jézus lelke kellett volna neki! Jézus azonban
visszautasította az ajánlatot. Most kinek adja Lucifer a világot? Az
anyagi világot, összes pénzével együtt. Azoknak, akik Jézust kínhalálra
ítélték és megfeszítették. Övék a világ minden pénze, békességük még
sincsen. Ölik a sajátjaikat Palesztinában. Nem minden a pénz! A lelkünk
kell. Kellene. Azt akarják, hogy mi is kezdjünk azokkal az eszközökkel
élni, amelyekkel ők, a gonosz, Lucifer csatlósai, élnek, vagyis lopni,
csalni, hazudni, ölni. Végül is erre megy ki minden. Amint javaink jogos
védelmében ezeket az eszközöket kezdjük használni, abban a pillanatban
elestünk.”
Igen, Balczó fején találta a szöget, ugyanis pontosan
ez, a jézusi hit és moralitás az, amit alig szívlel meg ma valaki, ezért
éljük életünket kudarcsorozatként, felelősség nélkül, mint egy gyufával
játszadozó kisgyermek, aki nem tudja, miért égeti meg magát, csak sír.
Igen,
ezzel szemben eleink még tudták, csak Őáltala, Ővele és Őbenne találjuk
meg a káoszból kivezető utat, kiváltképpen ma, amikor az „adventus
Christi”-t, Krisztus eljövetelének várását az „adventus diaboli”, az
ördög megérkezésének vágyása cserélte fel, köszönhetően a félévszázados
kommunizmusnál ezerszer veszedelmesebb, az embert Teremtőjétől
függetlenítő, a hitet a tudománnyal szembeállító, az előbbi elhalását és
az utóbbi mindenhatóságát hirdető, a szakrális hagyományok megélésétől,
a családi és nemzeti közösséghez tartozás természetes élményétől
teljesen megfosztó, ezáltal a legszélsőségesebb individualizmust
képviselő liberalizmusnak, amelynek következtében mára oly kevesen őrzik
a betlehemi lángot, ápolják eleink ekkori népszokásait, akik Ady Endrével vallják:
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza. De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
Abban
és csak abban a szeretetben persze, amit kizárólag az isteni Üdvözítő
adhat, tudva, hogy Atyja, a teremtő Isten útján járva nincs olyan
nehézség, amit ne gyűrhetnénk le. Álljon itt végül erről egy úrjövetünk,
adventünk lelkiségét ma is megalapozó régi (a „Ferences Közlöny”. 1938.
áprilisi számából felidézett) történet:
„Egy apa halálos ágyán kis dobozt adott át fiának ezekkel a szavakkal:
– Őrizd meg jól, és csak akkor nyisd fel, ha oly nehéz napokat élsz át, hogy már nem tudod, mit tégy.
Múltak
az évek. A fiú életében jöttek jó és rossz napok, de nem nyitotta fel a
dobozt. Lehet még rosszabb is – gondolta és várt. A nagy megpróbáltatás
napjai is elkövetkeztek, és amikor keserűségében már-már Istenbe vetett
bizalmát is elvesztette, elővette a dobozt és megnézte, mi van benne.
Két darab fácskát talált, egy hosszabbat és egy rövidebbet, s mellette
néhány sor írást:
„Édes fiam” – olvasta az apa drága keze
vonásait –, „nézd meg ezt a két fácskát. A hosszú Isten akaratát
jelenti, a rövid az emberét. Ha a kettőt egymás mellé helyezed, nem lesz
belőle kereszt, de ha a kis fácskát a nagyon keresztülveted, akkor
kereszt áll elő. Gyermekem, ha akaratod párhuzamosan halad Istennel s
úgy élsz, hogy naponta imádkozod: Legyen meg a Te akaratod!, úgy
akármi történik, az nem lesz számodra kereszt. Ismerd fel és teljesítsd
mindenben Isten akaratát! Ebben áll a szív békéje és az igaz boldogság a
földön!”.
ifj. Tompó László
Forrás: hunhir.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: a középen található képen az igazi tradícionális Rorate Caeli szentmisére felgyertyázott oltár látható. Az egész szentmise alatt ennyi a világítás, illetve annyival több, hogy a szentmisén résztvevő minden hívő előtt a padban ég egy mécses. Amikor én először - két éve - beléptem a templomba a Rorate szentmisére a lelkem "megzakkant", egészen megérintett, mint Isten mennyei oltáránál álltam voltam. Kedves testvérek! Ezt dobták ki - többek között - a II. Vatikáni Zsinattal.