A harmadik ádventi gyertya 600 évvel Krisztus előtt Dániel prófétával kezdett el világítani. Dániel megjósolta, hogy a száműzetés vége után Jeruzsálem újjáépítésétől a Messiás haláláig 69 és 1 évhét, azaz 69,5 x 7 = 486 év telik el, valamint azt is, hogy a Messiást saját népe öli meg.
"Ravaszsága
miatt sikerre viszi keze a cselszövést. Erre szíve felfuvalkodik, és
minden lelkiismeret furdalás nélkül sokakat megöl, sőt még a fejedelmek
Fejedelmének is nekitámad. Akkor utoléri a vég, nem is kell hozzá emberi
kéz." [Dán 8,25] A jóslatnak megfelelően a várost valóban
Artaxerxes perzsa király uralkodása alatt, 453 évvel Krisztus születése
előtt építették újjá. Krisztust pedig 33 éves korában feszítették
keresztre.
Advent beköszöntével mi is újra meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat,
amíg csak el nem jön Üdvözítőnk születésének ünnepe. Mi is bűnbánattal
és jó szentgyónással készülünk e napra, hogy az Üdvözítőt tiszta szívvel
fogadhassuk. Ezért van négy gyertya (a négy vasárnap szimbólumaként) és
egy viola szalag (viola a bűnbánat színe) az ádventi koszorún. Életünk
folyamán is négy gyertyát gyújtunk meg, amíg a Megváltó számunkra újra
eljön személyes ítéletünkkor: a keresztelési, az elsőáldozói, a
menyasszonyi vagy szentelési és a halotti gyertyánkat. A mi életünk
koszorúja is körül van tekerve egy lila szalaggal, a bűnbánat, a
kereszthordozás szalagjával.
3. A menyasszonyi vagy szentelési gyertya
Életünk
folyamán egyre fényesebb és világosabb lesz körülöttünk.
Életünk koszorúján esküvőnkkel vagy felszentelésünkkel a
harmadik gyertya is meggyullad. Talán Önök is láttak már ilyen
gyertyát esküvőn a térdelő zsámoly mellett égni, vagy
Zaitzkofenben a papszentelésnél, amikor a kandidátusok égő
gyertyával a kezükben az oltár elé vonultak.
Sajnos itt is
meg kell jegyezni, hogy ezek a gyertyák gyakran már nem gyulladnak
meg. A párok csak egyszerűen együtt élnek esküvő nélkül,
mintha házasok lennének. Mások pedig nem hozzák meg azt az
áldozatot, amit a papi hivatás követel.
És ha e gyertyákat mégis meggyújtották, gyakorta újra eloltják
őket. A párok szétköltöznek, elválnak egymástól. A papok
közül pedig sokan feladják hivatásukat és megházasodnak.
Természetes, hogy mindkét állapot nagy áldozatokat igényel. De
minél több ilyen áldozatot hoznak, annál világosabb lesz a
házastársak vagy a pap ádventi koszorúján.
Ahogy a gyertya is több fényt ad, ha egészen elég, úgy van e két
állapotban is. Minél több áldozatot hoznak benne, annál
világosabb lesz körülötte.
Az
Advent, ez a nagy kegyelmi idő segít nekünk a harmadik gyertya
meg- vagy újra gyújtásában. Újítsuk fel az elkövetkezendő
hetekben odaadásunkat!