Az Ószövetségben az embereknek 4 ezer évig kellett várniuk, amíg eljött az, akit az Ég a bűnbeesés után az őszülőknek megígért. Ádám és Éva bűnbeesése után a földkerekség olyanná vált, mint egy ádventi koszorú, melyen minden gyertya kialudt. De ebben a sötétségben a Jóisten újra és újra meggyújtott egy gyertyát, azáltal, hogy vagy Ő maga vagy egy prófétája az elkövetkezendő megváltást megjövendölte.
Végezetül mind a négy gyertya ég
már és így egészen világos lesz a föld ádventi koszorúja az Ószövetség
utolsó prófétájának fellépésekor, amikor Keresztelő Szent János Jézust
meglátva így szól: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.” [Jn 1,29]
Ez
az idő nemcsak a várakozás, de a kemény vezeklés ideje is volt a
választott nép számára, melyre Keresztelő Szent János szóval és tettel
is utalt: „Tartsatok bűnbánatot… Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!” [Mt 3,2-3]
Advent
beköszöntével mi is újra meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat, amíg csak
el nem jön Üdvözítőnk születésének ünnepe. Mi is bűnbánattal és jó
szentgyónással készülünk e napra, hogy az Üdvözítőt tiszta szívvel
fogadhassuk. Ezért van négy gyertya (a négy vasárnap szimbólumaként) és
egy viola szalag (viola a bűnbánat színe) az ádventi koszorún. Életünk
folyamán is négy gyertyát gyújtunk meg, amíg a Megváltó számunkra újra
eljön személyes ítéletünkkor: a keresztelési, az elsőáldozói, a
menyasszonyi vagy szentelési és a halotti gyertyánkat. A mi életünk
koszorúja is körül van tekerve egy lila szalaggal, a bűnbánat, a
kereszthordozás szalagjával.
4. A halotti gyertya
Elhagyatott lesz
a körül az ember körül, akinél a negyedik gyertya kerül
meggyújtásra. Amikor életünk ádventi koszorúja egészen
világossá válik, eljön hozzánk az Úr. A negyedik gyertyánál
is áldozatok, súlyos áldozatok várnak ránk. Egészen fel kell
adnunk magunkat, hagynunk kell, hogy az Úr számára egészen
elemésztődjünk.
De hogy ez az utolsó
áldozat, melyet itt a földön meg kell hoznunk, ne legyen túl
nehéz, az Üdvözítő az utolsó kenet szentségében siet
segítségünkre. A betegek kenete megerősít bennünket a
haláltusánkban. Igen – vállaljuk föl, hogy ezt a gyertyát is
meg akarjuk gyújtani. Ezt a gyertyát is tövig akarjuk égetni.
Sajnos korunkban
sokszor ez a gyertya is hiányzik már. Az emberek „emberhez
méltóan” akarnak meghalni. Ezért halálos injekciót vagy italt
adatnak be maguknak.
Holott Üdvözítőnk
keresztjére vetett pillantásunk egészen mást mutat nekünk! Nem
„emberhez méltóan”, hanem úgy, ahogy a Jóisten akarja,
akarjunk meghalni.
Alig hihető, pedig
igaz, hogy Svájcban két vállalat is létezik, „Dignitas” és
„Exit” nevezetűek, melyek mindenkinek, aki ezt kéri és ezért
fizet, halálos italt adnak. Az „Exit” vállalatot ráadásul egy
aposztata pap alapította.
Kedves hívek!
Az ádventi négy hét előkészületi
időként kell szolgálnia számunkra az Üdvözítő eljövetelére
a közelgő karácsonyi ünnepen, de egyben előkészületként az Úr
eljövetelére személyes ítéletünk idején is. Hozzuk meg azokat
az áldozatokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy ezt az ítéletet
örök üdvösségünk kövesse. Készítsük fel jól szívünket,
és gyújtsuk meg életünk ádventi koszorújának gyertyáit: a
keresztségi, az elsőáldozó, a menyasszonyi vagy szentelési és
majdan a halotti gyertyát. Amen
p. Martin Fuchs
Apologéta: "Az Ádventi koszorú gyertyái" homíliát páter Martin Fuchs mondta el a híveknek 2008. Ádvent I. Vasárnapján a Piusz Társaság Budapesti kápolnában.