Apologéta
17. rész - A különféle módokról, ahogyan a katolikus, ha ő maga nem is liberális, mégis a liberalizmus bűnrészesévé lehet?
Íme, ismét egy gyakorlati pont, amely talán még inkább az, mint az előző volt. Szükséges tehát, hogy a hívő ember lelkiismerete ma ezen kérdéssel is tisztában legyen.
Mindenki tudja, hogy vannak bűnök, amelyek lelkiismeretünket azon esetben is terhelhetik, ha nem is közvetlenül mi követtük el azokat, hanem csupán csak elkövetőikkel egyetértettünk vagy velük közreműködtünk. Ezen bűnrészesség sokszor oly súlyos lehet, mint a bűnös cselekedetnek közvetlen elkövetése. Az erkölcstanároknak a bűnrészességre vonatkozó tanai a liberalizmus bűnére is alkalmazhatók, sőt alkalmazandók.
Mi ehelyütt csak ama különféle módokat akarjuk röviden jelezni, amelyek által valaki ma a liberalizmusban bűnrészes lehet.
- Formális belépés valamely liberális pártba. Ez e tekintetben a lehető legnagyobb bűnrészesség, úgy, hogy alig különbözik valamiben magától a közvetlen bűnös cselekedettől. Sok ember csak a saját esze után indulva is átlátja a liberalizmus tanainak hamisságát, ismeri gonosz terveit s utálja gyalázatos múltját. De a családi hagyományok, az örökölt gyűlölködések, a személyes kilátások, a hála a vett jótéteményekért, az esetleges hátrányoktól való félelem vagy más hasonló indokok mégis arra bírják őket, hogy ama hamis elveket valló és rossz terveket forraló párthoz csatlakozzanak; s ekként beleegyeznek abba, hogy nyilvánosan e párt tagjai közé sorozzák őket, viselik a 'liberális' nevet s a liberalizmus zászlaja alatt munkálkodnak. Ezek a szerencsétlenek a liberális párt igazságtalanságainak fő bűnrészesei és ha talán minden egyes részletről nincs is tudomásuk, mégis a pártnak mindenben valóságos munkatársai, s a felelősség mindenért őket is terheli. Mily gyakran lehet látni valóban tisztességes férfiakat, kitűnő családapákat, becsületes kereskedőket és iparosokat oly pártnak soraiban, amelynek programjába a pusztán emberi tisztesség szempontjából sem igazolható bitorlás és fosztogatás is föl van véve. Ezekért a merényletekért Isten előtt is éppen úgy felelősek, mint a párt maga, amely azokat el-követte. Az a körülmény, hogy ezen férfiak tisztességes emberek, csak súlyosbítja bűnrészességüket; mert bizonyos az, hogy ha valamely rossz párt merő gonosz emberekből állna, akkor attól nemigen kellene tartani. Veszedelmessé teszi azonban a pártot ama varázsfény, amellyel azt a bizonyos tekintetben tisztességes emberek körülövezik, amidőn e pártért lelkesednek, s azáltal, hogy belépnek, másoknak is ajánlják.
- Nem kell az embernek külsőleg és forma szerint valamely liberális párthoz tartoznia, sőt fennen hirdetheti is azt, hogy e párthoz nem tartozik, — s mégis bűnrészes-évé válhat azáltal, hogy e párttal nyíltan rokonszenvez, tagjait dicséri, lapjainak védelmére kel s ünnepségeiben részt vesz. Ennek oka szembeszökő. Az ember, különösen ha eszével vagy társadalmi helyzetével nyom valamit a latba, nagymérvben előmozdít valamely ügyet, már csak azáltal is, hogy ennek híveivel többé-kevésbé barátságos viszonyban lenni látszik. Személyének varázsával többet használ az ügynek, mintha pénzt, fegyvereket vagy más anyagi segélyt nyújtana. Ha például egy katolikus ember vagy még inkább katolikus pap valamely liberális laphoz munkatár-sul szegődik, azáltal, hogy aláírása e lapban szerepel, nyilván támogatja a lapot; hiába mondja, hogy ő azt, ami a lapban rossz, nem védelmezi s hogy a lap irányához semmi köze. Azt is mondják néha, hogy ily módon nagyobb számú olvasóközönség vesz tudomást az igazságról, amelyet más lapban nem olvasna.
Ez ugyan igaz, de másrészt nem kevésbé igaz az is, hogy a jóravaló ember cikkezése a gonosz lap hasábjain elégséges arra, hogy a lapot az olvasók előtt, akik a jó irányú cikket a rossz irányútól megkülönböztetni alig képesek, a maga egészében jó színben tüntesse föl, s ekként az, aminek a rosszat ellensúlyoznia s az olvasóközönséget ezért kárpótolnia kellett volna, az olvasóközönség nagy többségének szemében úgy tűnik, mint e rossznak valóságos ajánlása. Számtalanszor hallottunk már ilyen következtetést: — „Micsoda, ez a lap rossz volna? — Az nem lehetséges, hiszen X. is munkatárs benne." így okoskodik a köznép, s majdnem mindnyájan köz-nép vagyunk.
A bűnrészesség ezen neme, sajnos, ma már nagy mértékben elterjedt. - A liberalizmus bűnrészesei mindazok, akik liberális képviselőjelöltekre szavaznak, még ha nem is azért szavaznak rájuk, mert liberálisok, hanem pusztán nemzetgazdasági, kereskedelmi stb., stb. elveikért. Mert ha a liberális képviselő bizonyos kérdésben a katolicizmussal tart is, más kérdésekben kétségkívül mint eretnek fog beszélni és szavazni; azok tehát, akik neki alkalmat nyújtanak arra, hogy eretnek tanait az ország színe előtt közbotrányra hirdetgesse, emez eretnek tanokban maguk is bűnrészesek.
- A szóban való bűnrészesség vétsége terheli továbbá azokat is, akik liberális lapra előfizetnek, ilyen lapot valamely jó lapban ajánlanak, s bukását vagy betiltását rokonszenvből vagy nem helyeselhető udvariasságból megsiratják. Liberális lapra elő-fizetni annyit tesz, mint a liberalizmus élesztősére pénzt szolgáltatni, annyit, mint rossz példát adni, amely a kevésbé óvatosakat e lap olvasására indíthatja, annyit, mint a családnak és a ház barátainak többé-kevésbé megmételyezett olvasmányt nyújtani. Hány rossz lap volna kénytelen abbahagyni siralmas pusztításait és veszedelmes propagandáját, ha a naiv előfizetők nagy száma nem támogatná őket! Hasonlóképpen azt sem helyeselhetjük, hogy valamely új liberális lap keletkezése vagy egyik-másik bukása alkalmából a jobb lapok is ilyenféle szólamokkal élnek: „A mi kedves kollégánk; sok előfizetőt kívánunk; teljes részvéttel vagyunk kollégánk bal-sorsa iránt." Az olyan harcosok között, akik annyira ellentétes zászlók alatt küzdenek, mint amilyen az Isten és a Sátán zászlaja, — semmiféle barátságnak sem szabad fennállania. Amidőn egy liberális lap ideiglenesen vagy véglegesen megszűnik létezni, hálát kell adni az Istennek, mert az isteni fölség ellenségeinek száma eggyel megfogyott; s midőn e lap újra megjelenik vagy egy egészen új liberális lap keletkezik, nemcsak nem szabad azt üdvözölni, de siránkozni kell fölötte, mint valami nagy csapás fölött.
- A liberális lapoknak vagy könyveknek adminisztrálása, nyomatása, eladása, szétosztása, hirdetése és szubvencionálása, még ha más jó emberek szövetségében, vagy mesterségből és kenyérkeresetképpen történik is, mind megannyi bűnrészesség a liberalizmusban.
- Bűnrészesek a családatyák, a lelki igazgatók, a mesterek, a tanárok és a nevelők, akik, amidőn ilyen ügyekben megkérdezik őket, hallgatnak, vagy amidőn alatt-valóikat e kérdésekre nézve fölvilágosítaniuk kellene, a szükséges magyarázatokat és útbaigazítást megadni elmulasztják.
- Igen gyakran már az is bűnrészesség, ha valaki jó meggyőződését elhallgatja, ami által alapot szolgáltat másoknak ama véleményre, hogy ő is liberálisan fogja föl a dolgot. A kereszténynek soha sem szabad megfeledkeznie arról, hogy száz és száz esetben kötelessége az igazság mellett nyilvánosan tanúságot tenni, még ha erre forma szerint föl sem szólítják.
- Bűnrészesség megvásárolni az Egyház felhatalmazása nélkül az Egyház vagy jótékony egyletek javait, még akkor is, ha az állam azokat nyilvános árverés alá bocsátja — hacsak a megvásárló nem szándékozik azokat törvényes birtokosa számára visszaszerezni. Bűnrészesség megvenni jogos élvezőik engedélye nélkül az egyházi jövedelmeket, akármily jövedelmező legyen különben e művelet. Bűnrészesség az efféle eladásoknál és vásárlásoknál közbenjárni és ügynökösködni, az árverési hirdetéseket közzétenni stb., stb. Mindezek azonfölül a fosztogatásban és bitorlásban való részvétel arányához képest a kártérítés kötelezettségét is maguk után vonják.
- A liberalizmus bűnrészesei bizonyos tekintetben azok is, akik liberális célokra, liberális kaszinók, laikus iskolák, liberális lapok szerkesztőségei, stb. számára helységeket engednek át vagy adnak bérbe.
- Bűnrészesek végül, akik köztudomásúlag liberális vagy forradalmi események emlékére polgári vagy vallásos ünnepélyeket rendeznek, ezekben résztvesznek, inkább forradalmi, mint keresztény jellegű, úgynevezett hazafias gyászszertartásokat tartanak, hírhedt liberálisok fölött gyászbeszédet mondanak, sírjaikra koszorúkat és szalagokat aggatnak, stb., stb.
- Hány kevésbé óvatos embernek hitét ingatták már meg ezen és más hasonló — látszólagos — csekélységek!
Mi e néhány pontban a szóban levő bűnrészességnek csak a leggyakoribb nemeit jeleztük. Valamennyit elsorolni nem lehetett, mert amilyen végtelenül sokfélék az emberek cselekedetei, éppen olyan számtalanok a bűnrészesség különféle nemei is.
Szigorú tant hirdettünk a fentebbi pontokban, de ha a morális teológia más bűnökre és bűntényekre alkalmazva biztos irányadó, vajon megszűnik az lenni, ha a szóban forgó bűnre alkalmazzuk?