A keddi [Apologéta: 2014. december 16.], egy-kétezer fő részvételével lezajlott legújabb EU-imádó ultraliberális őrjöngéshullám legvisszataszítóbb eseménye volt, hogy meggyalázták a Parlament előtt felállított karácsonyi Betlehemet. Ez idáig elmaradt a keresztény egyházak tiltakozása, és a bűnösök azonnali előkerítésére vonatkozó felhívása, a fősodor ingerküszöbét csupán csekély mértékben érte el az eset.
Sokkal kifizetődőbb volt a liberális műsorszórók számára, ha az állítólagos rendőri agressziótól megsérült, vérző fejű "szelíd és békés fiatalokat" mutogathatnak. Noha ezek az emberek nem a rendőri beavatkozástól sérültek meg, mert a paprikaspray-s önvédelmen kívül fizikai beavatkozás nem történt, hanem a tömegből dobált sörös dobozoktól, meg más tárgyaktól, a vér látványa így is sokkoló. A karácsonyi jászol, ahonnan kivették a kisdedet szimbolizáló bábut, és helyére egy röpiratot tettek, felkiáltójelként mutatja azt a folyamatot, amely jelenleg hazánkban zajlik.
Azt megszokhattuk, ha egy bizonyos kisebbség [Apologéta: a társadalmi viszonyok ismeretében ez a zsidó kisebbség] vallási vagy egyéb jelképeit éri támadás, akkor Magyarország egyből a világlapok címlapjára kerül, nyomozócsoportok kutatják az elkövetőket, és minden jelentős fórumon elhatárolódnak az eseménytől a hatalom képviselői éppen úgy, mint a magyarországi keresztény egyházak prominensei. Most, a Betlehem-gyalázáskor ez nem következett be. Mindenki hallgat és arról sem hallottunk, hogy ez idáig valaki is feljelentést tett volna az ügyben. Természetesen lehet azt mondani, hogy a betlehemi jászol és benne egy porcelánfigura nem direkt vallási jelkép [Apologéta: de lehet mondani. Pontosan az. Vallási, hitéleti jelkép a betlehemes kép.], viszont évszázadok óta keresztények tízmillióinak a karácsonyi szeretetünnepét [Apologéta: a szerző téved. Az ünnep nem a szeretet, hanem Urunk és megváltók születésének az ünnepe.] szimbolizálja. Mert ezen világvallás követői ilyentájt a fényt, a békét, a családot és a szeretet [Apologéta: a szerző ismételten téved. Nem a szeretetet, hanem Urunk és megváltók születését.] ünneplik, megbékélést, az emberek önmagukra találását hirdetve.
Az Országház épülete előtt is ott a jászol, amelyből eltűnt legfontosabb szereplője, a gyermek Jézus, helyette egy undorító röpirat hirdette bizonyos lelkivilágú emberek életfilozófiáját. Mert lehet tiltakozni különböző korrupciós cselekmények, gazdasági bűnesetek miatt, de az már emberek érzékenységének brutális sárba tiprása, hogy a betlehemi jászol az új olvasatban azt hirdeti, hogy valakik nem akarnak bűnözőknek adózni.
Többszörösen is problematikus így ez a keddi akció, mert jelentheti egyesek számára ez a vandál cselekedet azt is, hogy magát a kis Jézust azonosítják a bűnözőkkel. Embere válogatja, hogy miként reagál az ilyen hírekre, mi viszont felelősségünk teljes tudatában csak egyet mondhatunk: jelen bel- és külpolitikai helyzetben még véletlenül sem lehet a válaszreakció az, hogy valaki jogos felháborodásában más felekezet jelképén áll bosszút.
Lehet ugyan felfogni ezt az esetet úgy is, hogy agyhalott Európa-imádók vandál tréfája, de ha az alábbi folyamatokat egymásba fűzzük, akkor mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy ez bizony egy direkt provokáció, amely a Magyarországot műveleti területté nyilvánított háttérhatalom akciós boszorkánykonyhájában született meg.
25 év után először szembesülhetünk azzal, hogy már a kormánypárti média által is bevallottan hazánk idegen titkosszolgálatok felvonulási helye, adott esetben kőkemény harcok színtere, és egy idegen erő már odáig elment a magyar belügyekbe való beavatkozással, hogy ezt hatalma és ereje tudatában nyíltan közölni is meri az alsóbbrendű gyarmattal.
Két napja, kedden zajlott le az ultraliberális tüntetés, amely a remélt több tízezres létszám helyett egy-kétezres közönséggel zajlott. Érdekes módon pont kedden jelent meg a magyarországi médiában Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa vizsgálatáról szóló jelentés, amelyet aznap hoztak nyilvánosságra Strasbourgban. A dokumentum egyik fő kitétele hazánkkal kapcsolatosan, hogy továbbra is aggasztó az antiszemitizmus és a cigányellenesség Magyarországon.
Noha mindenki számára nyilvánvaló lehet, aki egy kicsit is foglalkozik a belpolitikai történésekkel, hogy ez a megállapítás nem csak vérlázítóan aljas, hanem teljes mértékben hamis is. Nem szükséges példák sokaságát sorolni állításunk igazolására, ez mindenki számára nyilvánvaló. Lehet-e kapcsolat tehát a három, látszólag egymástól független esemény, vagyis a Betlehem-gyalázás, hazánk műveleti területté nyilvánításának beismerése, valamint a bennünket ért szokásos stigmázás között? Nem csak lehet, egyértelmű is. Éppen úgy, mint az, ha nincs antiszemita cselekmény, akkor csinálni kell.
Ezt a szándékot érezzük a Betlehem-gyalázás mögött is. Majd csak lesz valaki felháborodott, aki a köztereken elhelyezett zsidó vallási jelképeken vesz elégtételt a keresztényeket ért támadások miatt. Ha lesz, akkor itt a legújabb látványos bizonyíték arra, hogy Magyarországon tombol a gyűlölet, üldözik a zsidókat és nem csak illiberális rendszert épít a kormány, hanem támogatja is a náci rohamcsapatok megerősödését és antiszemita akcióit. Éppen ezért megkérünk minden felelősen gondolkodó embert, most figyeljen a legjobban bármilyen provokációra, és véletlenül se keveredjen olyan szituációba, amellyel nem csak magának, de Magyarországnak is árthat.
Ugyanakkor azt is hangsúlyozzuk, hogy a keresztényeket ért sérelem nem járhat együtt más felekezetekhez tartozók érzékenységének megsértésével, főleg nem karácsony táján. Semmiképpen sem lehet válasz a Betlehem-gyalázásra bármilyen olyan cselekedet, amely az árkok további mélyülését szolgálja. Abban is biztosak vagyunk, hogy ha már a Betlehemmel szemben ilyen vandál cselekedet bekövetkezhetett, akkor a világot uraló erők tesznek róla, hogy bebizonyosodjon az emberjogi biztos aljas jelentésének részigazsága. Lesz provokáció, mert ezzel is ütni lehet a lázadozó Magyarországot.
Azért a végén hadd szóljunk azokhoz, akik bármilyen indítékból elkövették a gyűlölet-bűncselekményt a karácsonyi Betlehem ellen. Ez semmiképpen sem européer, ez semmiképpen sem humanista, és semmiképpen sem a demokratikus véleménynyilvánítás kifejezése. Ez brutális aljasság és ugyanakkor tahóság is. Emellett a kutyaingerlés tipikus esete. A szerencsétlen állat tűr, ha kínozzák és alázzák, aztán a végén már méregből odaharap. Nagyot és hatalmas fájdalmat okozót. Nem kéne eljutni idáig, mert nem ártana, ha tudnák a demokrácia, a humánum és az emberiesség felkent prófétái: ha nem is hangoztatja, a magyar többség valójában semmi mást nem akar, mint békességet, biztonságot és normális életet. Ez az igénye pedig a legvégsőkig kitart, de egy ponton túl ez is megváltozhat.