Az online Jehova Tanúi közösséget megrengette a legújabb borzalmas gyermekmolesztálási leleplezés. Ezúttal a leleplezés tárgya egy Tanú pedofil, aki ismételten kihasználta bizalmi pozícióját a gyülekezetben, de azóta megszökött az Egyesült Államokból és jelenleg hazájában, Mexikóban él ‘száműzöttként’. San Diego 10News nevű sajtóorgánuma leközölt egy híradást Gonzalo Camposról 2013. július 22-én, miután hozzájutott egy felvételhez róla, melyben vallomást tesz a bűncselekményeiről egy videó tanúvallomásban, amit Mexikóban vettek fel. Közleményében Campos úgy tűnik azt állítja, a vének hagyták őt, hogy gyermekekkel tanulmányozzon még azután is, hogy figyelmeztették őket megvetésre méltó szokásaira.
A fenti híradás és a hozzá tartozó cikk hiányos információi ellenére a JWsurveynek lehetősége nyílt megtekinteni néhány bírósági dokumentumot, amelyek elérhetőek Barbara Anderson felbecsülhetetlen értékű WatchtowerDocuments.com oldalán. Mindenki megtekintheti ezeket a dokumentumokat ide kattintva.
Noha ezek két szembenálló jogi csapat által készültek és így egy alkalmanként ellentmondó történetet mutatnak be, az ügy aktái mégis figyelemre méltó betekintést nyújtanak Campos romlottságába, valamint a helyi gyülekezet és a brooklyni Főhivatal elképesztő közönyösségébe azzal kapcsolatban, hogy képtelenek voltak megragadni az alkalmat, hogy megvédjék a Tanú gyermekeket egy olyan embertől, aki ismert ragadozó gyermekmolesztáló volt.
Most megkísérlem leírni az események folyamatát legjobb tudásom és képességem szerint. Kérlek vedd figyelembe, hogy (1) nem vagyok jogi szakértő, és (2) az információkat ellentmondó bírósági dokumentumokból állítom össze, és ezekhez, valamint az ügyben ténylegesen részt vevő személyekhez alkalmazkodom bármiféle ellentmondás esetén.
Visszaélések litániája
Gonzalo Campos 1963. július 10-én született Mexikóban, majd édesanyjával együtt az Egyesült Államokba költözött az 1970-es évek végén. Érdeklődni kezdett Jehova Tanúi iránt, miután az anyja elkezdett tanulmányozni velük, majd hamarosan maga is tanulmányozni kezdett és eljárt az alkalmakra a san diegoi Linda Vista gyülekezetben.
Campost 1980. szeptember 27-én keresztelték meg 17 évesen. Nagyon belemerült a prédikáló munkába, ami olyan szintet ért el, hogy egyesek nyilvánvalóan úttörőnek tekintették, noha vitatott, hogy valaha is az lett volna.
Arturo elmondása szerint éppen aludt, amikor érezte, hogy az alsóneműjét húzzák lefelé. Arra ébredt, hogy Campos az ágya mellett térdel, de nem volt tudatában, hogy Campos helytelenül érinti meg őt. Még így is azt hitte, hogy Campos megpróbált visszaélni vele és elmondta az anyjának, aki viszont jelezte ezt a véneknek. Két napon belül mind Arturot, mind Campost kikérdezték a vének. Campos bevallotta, hogy helytelenül érintette meg Arturot, de a vének nem büntették meg. Mindössze tanácsokkal látták el.
Ezután két alkalommal is 1983 és 1984 között egy tizenkét hónapos időszak alatt Campos molesztálta John Dormant és azt mondta neki, hogy ezt a visszaélést tartsa titokban, mint az ő “különleges barátja”. John ekkor hét, vagy nyolc éves volt.
1986-ban állítólag egy másik vád merült fel Campos ellen, amiben gyermekmolesztálás is szerepelt, ez pedig egy bírói bizottság megalakulását eredményezte – ez azonban vitatott és egyik oldal sem nevezi meg az állítólagos molesztálás áldozatát. A felperesek szerint a Linda Vista vénjeit értesítették a molesztálási vádról, bírói bizottság alakult, Campos bevallotta az ellene felhozott vádakat, bűnbánónak találták és titokban megrótták.
Noha az 1986-os bírói bizottság létét vitatják, vagy más módon elutasítják az Őrtorony jogászai, úgy tűnik azt mindkét oldal elismeri, hogy 1986 táján Campos kilenc hónapot töltött a kiváltságaitól megfosztva. Ez összhangban van egy olyan személy büntetésével, akit titokban megróttak. Természetesen nem róhatnak meg titokban, mielőtt egy bírói bizottság nem fenyített meg. Továbbá nem kerülhetsz bírói bizottság elé anélkül, hogy a vének tudnák mit tettél.
Ahogy közeledett 1986 vége, eldöntötték, hogy a Linda Vista gyülekezet túlságosan telítődött hírnökökkel. Ennek eredményeképpen az év novemberében egy különálló gyülekezet alakult, melyhez Campos is csatlakozott. Ezt kezdetben a La Jolla spanyol gyülekezetnek nevezték, később azonban Playa Pacifica spanyol gyülekezetként vált ismertté. Az új gyülekezet véni testülete teljes egészében a Linda Vista vénjeiből állt össze, akik legalább az 1982-es “incidensnek” tudatában lehettek, még ha az 1986-os bírói bizottságnak nem is. A felperesek által benyújtott dokumentumok szerint legalább egy vén az új gyülekezetben ténylegesen szolgált az utóbbiban.
Ijesztő múltja ellenére két évvel később, 1988. december 22-én Campost érthetetlen módon kinevezték kisegítőszolgának. Ugyanebben az évben Campos elkezdett molesztálni egy Joel Gamboa nevű fiatal fiút, akivel tanulmányozott.
1994 tavaszán kezdtek a dolgok elromlani Campos számára, amikor az egyik áldozata, John Dorman, aki akkor 16 éves volt, elmondta az édesanyjának, hogy Campos erőszakoskodott vele. Lenyűgöző módon ezzel még nem ért véget Campos molesztáló ámókfutása köztiszteletben álló vénként – legalábbis még nem. Miután értesült a fia molesztálásáról, Manuela Dorman felhívta az egyik vénüket, Roberto Riverát. A fia jelezte, hogy Roberto saját fiát is molesztálhatták (ami igaz is volt). Miután fogadta a hívást, Roberto azt mondta, hogy rákérdez a fiára és a többi vénre, majd visszatér Manuelához. Időközben Manuela telefonon szembesítette Campost a fia bántalmazásával, és Campos be is vallotta a fia molesztálását, de azt mondta, hogy az ügyet már lezárták bírói úton 1986-ban.
Azután, amikor Roberto Rivera visszahívta Manuelát, megdöbbenésére arra figyelmeztette, hogy az ügyet ne folytassák tovább. Azt mondta, hogy ha mégis megteszi, annak súlyos következményei lesznek – beleértve, hogy nyilvánosságra fogják hozni a gyülekezetben egy évekkel ezelőtti viszonyának részleteit. Manuelának azt is mondták, hogy mivel a fia molesztálása olyan régen történt, így már túl késő, hogy bármit is kezdjenek vele. Ez a fenyegető elutasítás Manuelának jelentős szorongást és nyugtalanságot okozott. Később a fiát is tévesen arról tájékoztatták, és elhitették vele, hogy semmit sem tehet a hatóságokon keresztül, mivel számára az elévülés szabálya már lejárt (noha az csak 2010 januárjában járt le neki). Tehát nem csak, hogy megtagadták a vének Carlos feljelentését, de állítólag még téves információkkal is látták el áldozatát, megakadályozandó, hogy saját maga jelentse a visszaélést.
Manuela nem akarta feladni, ezért írt egy panaszlevelet a gyülekezetnek 1994. április 11-én. A gyülekezet ezt továbbította a Társulatnak két nappal később. 50 nap telt el, mire az Őrtorony válaszolt a levélre, mely idő alatt Campos folytatta Joel Gamboa kihasználását.
Majd egy 1994. június 9-i levélben az Őrtorony végre válaszolt és arra utasította a Playa Pacifica vénjeit, hogy vizsgálják ki az állításokat. Sajnos az egyik ilyen vén pontosan az volt, aki a vizsgálat tárgyát is képezte, és úgy tűnik ezt Campos kihasználta a maga előnyére.
Kilenc hosszú hónap telt el, mely során az Őrtoronynak nem sikerült visszaellenőriznie a levelükben foglaltakat, és legalább további hat hónapig Campos élhetett a lehetőséggel és folytathatta Joel Gamboa molesztálását. Ebben az időszakban egy körzetfelvigyázó látogatta meg a gyülekezetet, és a fiókhivatalba írt jelentésében állítólag dicsérte Campost a kisegítő úttörő munkájáért, annak ellenére, hogy elismerte a molesztálási vádakat ellene.
A Playa Pacifica vénjei végül is 1995. március 29-én írtak egy válaszlevelet a Társulatnak. Ebben a levélben, amit az Őrtorony jogászai szerint teljes egészében Campos írt, azt állítják, hogy John Dorman molesztálását már egy 1986-os bírói bizottságban rendezték, mely során Campost megrótták. Ezen a ponton emlékeznünk kell rá, az Őrtorony nem ismeri el, hogy (1) ez a bírói bizottság valaha is megtörtént, vagy (2) hogy foglalkozott John Dormannal. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy a márciusi levélnek sikerült kielégítenie a Társulatot, hogy az ügyet megoldották.
A dolgok ezen a ponton még vázlatosabbá kezdenek válni. Annyit lehet tudni, hogy egy ponton, miközben a John Dormant övező vádakat még mindig “vizsgálták”, a Playa Pacifica vénjeinek tudomására jutott, hogy Campos egy másik fiatal fiút is molesztált, Joel Gamboát, miután az édesanyja megkereste őket. Ekkorra Joel már az arizonai Phoenix-be költözött, így a vének egy mobiltelefonos beszélgetés során léptek vele kapcsolatba, ahol megkérdezték, hogy Campos valaha is molesztálta-e őt. Erre ő azt válaszolta, hogy igen, ez így történt.
Így aztán 1995. június 9-én Campost végül is kiközösítették és leváltották a vének közül – NEM John Dorman molesztálásáért (ami elindította a vizsgálatot), hanem Joel Gamboa kihasználásáért.
A kiközösítését követő években Campos ismételten kérelmezte a visszafogadását. Végül is bevallotta a véneknek, hogy további áldozatokat is molesztált, például John és Joshua Riverát és Ruth Biast. Ezen vallomások ellenére nem történt rendőrségi feljelentés.
Campost végül is 2000. április 21-én visszafogadták. Csupán 2009 szeptemberében, amikor néhány áldozata értesült róla, hogy rendszeresen látogatja az alkalmakat a Playa Pacifica gyülekezetben kezdték el fontolóra venni, hogy jogi lépéseket tegyenek. Egy polgári per következett, melyet végül lezártak – de csak miután Campos megszökött a mexikói Hidalgoba, ahol jelenleg is tartózkodik. Figyelembe véve a polgári peres döntést, és jelenlegi száműzetését, valószínűtlennek tűnik, hogy valaha is szembesülnie kell büntetőjogi felelősségével rettenetes tetteiért.
Az áldozatok
Alább olvashatóak további részletek Campos hat áldozatáról, akik mindnyájan állítják, hogy maradandó érzelmi és pszichológiai nehézségekkel küzdenek a molesztálásuk következményeként.
John Dorman – született 1977. szeptember 7. Két alkalommal molesztálta Campos egy tizenkét hónapos időszak alatt ‘83 és ‘84 között, amikor hét és nyolc éves kora között volt. Campos mindkét alkalommal akkor molesztálta Dormant, amikor a kisfiú elkísérte őt munkába a parkosító vállalkozásában. Az első alkalom egy furgonban történt; a második pedig útközben egy kertészeti munkára, majd később valakinek a házában, ahol Campos anyja dolgozott takarítónőként. Campos bibliatanulmányozást is folytatott Dormannel a családi házukban ‘82 és ‘87 között.
Joel Gamboa – született 1980. december 31. Időnként akár hetente kétszer, vagy háromszor is molesztálták egy hat éves időszakban ‘88-tól egészen ‘95-ig. Campost meghívták, hogy tanulmányozzon Joellel az otthonában, és ezeket az alkalmakat arra használta fel, hogy szexuálisan kihasználja a kisfiút, különösen (valamilyen oknál fogva) az imádságok alatt. Campos Joelt a furgonjában is molesztálta parkolóházakban, miközben elkísérte őt munkába a parkosító vállalkozása keretében, miután Campos felszedte őt az iskolából, valamint Campos otthonában. A visszaélések csak 1995-ben értek véget, miután Joel Phoenixbe költözött. Nem sokkal ezután, ahogy korábban említettem, Joelt megkeresték telefonon a Playa Pacifica vénjei, és megkérdezték, hogy molesztálta-e Campos. Ő megerősítette, hogy így történt. Ezt arra használták fel, hogy végre kiközösítsék Campost, ám ahogyan a többi áldozatnál is, a vádat soha nem jelentették a rendőrségnek.
John Rivera – született 1979. május 4. John Riverát ismételten molesztálták, körülbelül 1986 és 1992 között. Ebben az időben hét és tizenkét éves kora között volt. A visszaélés szántóföldi szolgálat közben történt, valamint egy alkalommal bibliatanulmányozás közben.
Joshua Rivera – született 1984. július 19. Joshuát ismételten molesztálták 1990 és 1993 között, amikor ő hat és kilenc éves kora között volt. Szántóföldi szolgálat közben is molesztálták, továbbá még a királyságterem parkolójában is.
Ruth Bias – született 1981. június 6., (lánykori neve “Ruth Christina Rivera”). Ruthot 1989 és 1993/94 között molesztálták, 8 és 12 éves kora között. Szántóföldi szolgálat közben molesztálták, valamint magában a királyságterem “fizikai helységében” is.
Javier Cervantes – született 1976. április 21. Javiert 1984 és 1985 között molesztálták, amikor körülbelül 8 és 9 éves volt. Őt is olyan időszakban molesztálták, amikor Campos éppen “úttörőzött”.
[Azóta értesültünk Jose Lopezről, Campos hetedik áldozatáról, akinek az ügyében már megszületett az ítélet, valamint többek között egy nyolcadik áldozat, O.P. megjelenéséről is. - a ford.]
Elszalasztott lehetőségek a visszaélés befejezésére
1982 – miután Campost elkapták, hogy molesztálta a tizenkét éves Arturo Jemiot az ágyában, a hatóságokat értesíteni kellett volna. Ez valószínűleg megkímélt volna minden további áldozatot. Ehelyett a vének nem csupán elkendőzték a visszaélést mindössze annyival, hogy “tanácsot adtak” Camposnak – az esetet láthatóan el is felejtették. Az elkövetkező években Campos szabadon hozzáférhetett számos fiatal gyermekhez a gyülekezetben katasztrofális következményekkel.
1986 – valami egyértelműen történt abban az évben. Mindkét oldal elismeri, hogy Campost kilenc hónapig korlátozások érték nagyjából ebben az időszakban, ez pedig reálisan csakis egy titkos megrovás eredménye lehetett, ami viszont egy bírói meghallgatás következménye lehet. Megválaszolatlan kérdéseim vannak azzal kapcsolatban, hogy az esetben melyik gyermek volt érintett, illetve hogy alakult-e egyáltalán bírói bizottság. HA azonban molesztálási vádak kerültek a vének elé abban az időben, akkor ez egy újabb elszalasztott lehetőség volt, hogy Campost bíróság elé állítsák és megelőzzék az újabb áldozatokat.
1994/1995 – egy olyan időszak ez, amely a közöny rettentő tetteinek volt tanúja mind az Őrtorony, mind a helyi vének részéről. Először is, John Dorman édesanyját „súlyos következményekkel” fenyegetik meg amennyiben vádjait továbbviszi. Aztán amikor tényleg megírt egy panaszlevelet, az Őrtorony csaknem két hónapig ül rajta, miközben Campos továbbra is felhasználja a pozícióját gyülekezeti titkárként, hogy erőszakoskodjon Joel Gamboával. Amikor az Őrtorony végre eljut odáig, hogy írjon a véneknek (beleértve Campost), megparancsolva nekik, hogy “vizsgálják ki” az ügyet, az utasításokat nem követik. Ez Campos számára legalább hat további hónapot nyújt, hogy a fiatal Joelre ráerőszakolhassa önmagát, miközben kétségtelenül manipulálta véntársait. 1995 júniusában, egy évvel John Dorman vádemelése után Campost végre kiközösítik – azonban egyetlen vádat sem jelentenek a rendőrségnek, annak ellenére, hogy a vének további áldozatokról is tudomást szereznek a következő években.
Egy másik szörnyű tanú
A fenti dolgok kutatása közben alig tudtam elhinni sok mindent, amit olvastam. Eltekintve Campos nyomorúságos tetteinek dermesztő beszámolójától a szervezet érzéketlensége és az Őrtorony ügyvédeinek vakmerősége megbízóik védelmében érthetetlen. Sok minden még most is ülepszik bennem, miközben ezeket a záró sorokat írom. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a jelenkori történelemben egy gyülekezet hogyan lehet ennyire naiv és engedékeny, hogy képtelen felismerni a Campos által jelentett veszélyt, aki elég nyilvánvalóan egy szörnyeteg. Számos arra vonatkozó lehetőséget, hogy megállítsák fiatal áldozatai számának növelésében mind a vének, mind maga a Társulat egyszerűen eldobtak.
Sajnos amikor összehasonlítjuk Candace Conti esetét, valamint a legújabb híradásokat a nagy-britanniai Gordon Leightonról, egy szörnyű mintát látunk kiemelkedni. Egyszerűen szólva az Őrtornyot nem érdekli a gyermekek jóléte. Mindössze az elavult két tanú szabály érdekli, amelynek felnőttekre kellene vonatkoznia, nem gyermekekre.
Ezt a nyilvánvaló rögeszmét megerősítették a fenti híradásban, amikor meginterjúvolták az Őrtorony ügyvédjét, Jim McCabe-et, aki a Candace Conti peren is dolgozott. Mitch Blacher megkérdezte tőle, “Az egyház mindig jelenti a gyermekmolesztálási vádakat a rendőrségnek?” McCabe úgy tűnt, hogy elmélkedik egy pillanatra, mielőtt határozottan válaszolt, “Nem. A bibliai törvények alapján egy embert csak két vagy több tanú vallomása alapján ítélhetnek el.”
Ez a válasz legalább annyira meghökkentő lehetett a riporternek és a TV nézőknek, mint annak a sok száz hozzám hasonló gondolkodó Tanúnak, akik felhagytak már minden reménnyel az Őrtorony szándékos közönyössége miatt bizarr megszállottságukban, hogy a pedofilokat védik a gyermekek helyett, akikre azok vadásznak.
Amikor megkérdezték, széleskörűen ismert-e vajon, hogy Jehova Tanúinak problémáik vannak a gyermekmolesztálás kezelésével, Irwin Zalkin ügyvéd kijelentette, “Nem, nem. És erre szükséges a nyilvánosság figyelmét felhívni.” Ez Rick Simons 2012-es véleményét tükrözi, amikor azt mondta egy kisebb gyűlésen: “Az Őrtoronynak egynél több leckére van szüksége, a katolikus egyháznak bizonyosan szüksége volt, és meg is fogják kapni a további leckéket!”
Ahogyan az egymás utáni ügyek lassan felfedik, hogy mennyire teljes mértékben nincs kapcsolatban az Őrtorony a saját gyermekmolesztálást kezelő eljárásával, elkezdesz azon tűnődni, hogy vajon mégis hány “leckére” van szükség, és hány fiatal áldozattal fizettetik még meg az Őrtorony megdöbbentő arroganciájának és közönyösségének árát.
Forrás: http://jwsurvey.org/cedars-blog/license-to-harm-predator-gonzalo-campos-was-allowed-by-elders-to-prey-on-children
Fordította: Columba