De idézzük csak az e napi szentleckét az apostol Tituszhoz írt leveléből [Tit 2,11-15]:
„Carissime: Appáruit grátia Dei Salvatóris nostri ómnibus hominibus, erúdiens nos, ut abnegántes impietátem, et saeculária desidéria, sóbrie, et juste, et pie vivámus in hoc saeculo, exspectántes beátam spem, et advéntum glóriae magni Dei et Salvatóris nostri Jesu Christi: qui dedit semetípsum pro nobis: ut nos redímeret ab omni iniquitáte, et mundáret sibi pópulum acceptábilem, sectatórem bonórum óperum. Haec lóquere, et exhortáre: in Christo Jesu Dómino nostro.”
Magyarul:
„Kedvesem: Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek s arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget s a világi vágyakat, s éljünk józanul, igazán és jámborul e világon, várva a boldog reménységet, s a nagy Isten és Üdvözítőnk Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét, ki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, s jó cselekedetekre igyekvő, tulajdon népévé tisztítson. Ezt beszéld, erre buzdítsd Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
E négy versben egész erkölcsi életünk lényegét fejezi ki Szent Pál. Azt, hogy mindenkor teljesítsük Isten és embertársaink iránti kötelességeinket. Egyedül Isten legyen az iránytűnk és Szent Fia, Aki nélkül nincsen üdvösség.
Nyilván vannak, nem is kevesen, akik bedugják a fülüket, ha efféle erkölcsi prédikációt hallanak. „Unalmas papos beszéd!” – vágják rá. Pedig nekik is szól az apostol, sőt főleg nekik. És még talán időben. Mert ha eljön majd, de már nem szenvedésben, hanem dicsőségben újból Isten Fia közénk, meg fog ítélni mindnyájunkat.
Addig pedig éljünk úgy, hogy ne találtassunk majd könnyűnek. Addig van lehetőségünk az érdemszerzésre, de akkor már nem lesz. Ezért hát karácsony tömör üzenete, hogy tagadjuk meg az istentelenséget. Éljünk Istenben és Istennel Fia követésével.