2013. augusztus 11. vasárnap délelőtt 9 óra
Néhány éve nyaranta eltöltünk néhány napot a feleségemmel
Balatonfenyvesen. Általában egy vasárnap is beleesik a nyaralásunkba. A
szálláshelyünkhöz nagyon közel, alig 10 perces sétára van a Szűz Mária Szíve
templom; helyismeret- és autó hiánya miatt értelemszerűen más templom nem
nagyon jöhet szóba ahhoz, hogy vasárnap ne maradjunk szentmise nélkül.Noha a tudjuk, hogy a NOM olyan amilyen, ha nincs más
lehetőség (görög katolikus, vagy ősi latin rítusú szentmise), akkor erre kell
mennünk. Minden évben előre félek, hogy vajon milyen „meglepetés” ér bennünket,
mert abból nincs hiány.
Azzal is tisztában vagyok, hogy az atya, aki odajár
misézni, valószínűleg több filiát is ellát; ez meglátszott abból is, hogy az
utolsó előtti pillanatban ért oda az akkorra már zsúfolásig megtelt
templomocskába. Balatoni szokás szerint a templom udvarban is padok vannak,
kihangosítással, hogy senki se maradjon vasárnap szentmise nélkül.
Először halvány remény töltött el, amikor megláttam az
atyát beviharzani a templomba: reverenda volt rajta. (Aki nem érti ennek a
jelentőségét, az gyakorlatilag semmit nem ért.) Pár perc múlva megkezdődött a
mise. S, innen kezdve sajnos a rossz élmények sorakoznak.
Elöljáróban:
tragikus kántora van a közösségnek. Megtanul egy-két dallamot, s gyakorlatilag
abból él. A Hozsanna énekeskönyv hoz olyan énekeket, ahol az egyes
versszakokhoz oda van írva, hogy Uram irgalmazzra, meg Dicsőségre, stb., de ez
a II. Vatikáni Zsinat előtti gyakorlatból maradt fenn, amikor a nép
gyakorlatilag paraliturgiát folytatott szentmise alatt, mert nem tudta, vagy
nem akarta megtanulni a latin ordináriumot. Megjegyzem, ezt a gyakorlatot már
Szent X. Piusz pápa is elítélte, amikor azt mondta, hogy „ne a misén
imádkozzatok, hanem a misét imádkozzátok.”
- Rossz nom-os szokás szerint az atya a bevezetőjét „tartalomjegyzékkel” kezdte: mit fogunk hallani az Evangéliumban, milyen nagyszerű eseményről értesült, ami Grazban történt, ahol a vallások közötti párbeszéd volt a téma, stb. Ha valaki részt vesz a szentmisén, szükségtelen ez az előzetes tájékoztató, hiszen, amikor odajut a liturgia, úgyis meg fogja hallani. Netalán az lenne a cél, hogy akinek nem tetszik, még idejében elhagyhassa a helyszínt, nehogy túl sok időt kelljen elvesztegetnie a templomban?
- A nom többféle lehetőséget felkínál a bűnbánati részre. Ám, ha már igénybe veszi a pap ezt a „nagyszerű” újítást, akkor is ragaszkodnia kell a misekönyvhöz. Ugyanígy, a kántornak is tisztában kellene lennie a misekönyvvel. Nos, jelen esetben elmondtuk a Confiteort. Ilyenkor kötelező a Kyrie-t is elmondani. Itt viszont e helyett a kántor eljátszotta a kezdő ének második versszakát. De ami a legmegdöbbentőbb, hogy a Gloria is elmaradt! Se népének formájában, se prózában, sehogy sem hangzott el. Évközi idő kellős közepén, nem violában, nem is feketében mondott vasárnapi misén nem maradhat el a Gloria!
- Gondolom, megint csak időspórolás céljából elmaradt az első olvasmány. Tudjuk, a szent tradíció rítusainak (mind a latin, mind a bizánci) miséin sincs két lecke – csak egyes, nem túl gyakori esetekben –, de ha a nom misekönyve szerint miséznek, akkor tessék megtartani a nom előírásait!
- Nem volt sem válaszos zsoltár, sem alleluja, csak megint egy népének az Evangélium előtt.
- Dicséretére legyen mondva az atyának, hogy legalább az Evangéliumot elmondta németül is a német nyaralók kedvéért (bár nekem rövidebbnek tűnt, mint a magyar).
- Aztán a prédikációból kiderült, hogy az atya szívvel-lélekkel a vallásszabadság mellett van – a zsinati értelmezés szerint. (Katolikus misszióra egyáltalán van még szükség?) A prédikációja alapján üdvözölte a muzulmánokat, de nem értett egyet velük abban, hogy az iszlám országokban még mindig össze van fonódva a vallási és a világi törvénykezés. (Ha valamivel egyet tudunk érteni az iszlámmal, akkor pont ez lenne az. Vajon miért csodálkozunk azon, hogy a világi törvénykezés megengedi a homoszexuálisok „házasodását”, sőt egyes helyeken gyermekeket fogadhatnak örökbe az aberrált párok, hogyha a liberális forradalom ledöntötte a trónjáról Istent, s az embert ültette a helyébe?) Beszélt még arról, hogy ha kultuszt elveszik, akkor a vallásosság is kárt szenved. (Mintha a „bort iszik és vizet prédikál” esetét látnánk: a kultuszt, a szentmisét, még a liberális nom-ot is pont ezen a szentmisén a kántorral együtt lábbal tiporták. Mégis, mit vár a kedves atya, ha ilyen példát mutat, akkor hogy lesz több hitük az embereknek?)
- A kántor a továbbiakban sem tagadta meg önmagát. Volt ezen a misén nagyböjti ének, giccs, s minden, ami a korlátozott repertoárjából kitelt. Könyörgöm, ha nem képes megtanulni a legalapvetőbb gregorián ordináriumot magyarul, akkor legalább a „Szent vagy, Uram”-ot használja. Az is jobb, mint ez a silány produkció.
- S, végül a hirdetés sem maradt el tévedés nélkül: az atya augusztus 15-ét úgy harangozta be, hogy magyar szokás szerint ilyenkor templomba megyünk. Kedves atya, ez nem magyar szokás, ez PARANCSOLT ÜNNEP. Augusztus 20-a pl. nem az, ilyenkor valóban csak a magyar gyakorló katolikusok mennek el templomba, de nem követ el bűnt az, aki nem megy el. Augusztus 15-én viszont minden katolikusnak ugyanúgy kötelező elmenni misére, mint vasárnaponként.