Az első dal szövege állandó ismétlés: "A táskáimat csomagolom és kész vagyok az katolikus ifjúsági napokra menni" addig a pillanatig, amíg be nem lép robbanás és füst közepette a havy rock zene.
A zene és az előadás egy primitív törzsi kultuszt ötvöz a farsangi ugrálással. Ennek az új, forradalmi formának katolikus líra a neve (óh, szegény gregorián ének, lásd Te Deum és társai) Jézus nevével, a kegyelemmel(?) és a Szentlélekkel keverve.
Azóta tudható, mióta II. János Pál pápa megalapította a Világifjúsági Napokat, hogy ez egy adaptációja a katolikus fiataloknak a Woodstocki hippi fesztivállal. Tanúi lehetünk annak, amit úgy nevezünk, hogy tábori szabd szerelem: diszkó, tánc és a protestáns-pünkösdisták által inspirált szövegek. (Apologéta: ezért emlékeztet engem erősen a Hit Gyülekezet szeánszaira mind a két videó.)