„Az az éjszaka a tetőn!”
A következő vallomás elég mulatságos, még az érintett számára is. Nello Masini atya, a Szent József Kongregáció tagja az 1950-es években ismerte meg Pio atyát. Lelki gyermeke lett, rendkívül tisztelte, és sokszor meglátogatta San Giovanni Rotondóban. Egyik nyáron szerzetestársaival lelkigyakorlatra mentek Venetóba. A testvérek a folyó végén egy távoli szobában szállásolták el a testes, hangosan horkoló Nello atyát, hogy senkit ne zavarjon. Egyik éjjel Nello atya kiment a mosdóba, ám véletlenül úgy magára zárta az ajtót, hogy nem tudott kimenni. Hiába kiabált segítségért, senki nem hallotta, ezért elhatározta, hogy az ablakon át kimászik a tetőre.
Neki is gyürkőzött, ám százhúsz kilójával
beszorult a szűk ablaknyílásba. Tehetetlenségében Pio atyához
fohászkodott. Kisvártatva, maga sem tudta, hogyan, kijutott a tetőre,
onnan egy nyitott ablakon át a könyvtárszobába, végül vissza a saját
szobájába. Másnap reggel az volt az első gondolata: „De jó, hogy Pio
atya megsegített az éjjel!”
Néhány hónappal később meglátogatta
lelkiatyját San Giovanni Rotondóban. A verandán imádkozó Pio atya, amint
meglátta, nevetve felkiáltott: „Don Nello, Don Nello, az az éjszaka a
tetőn!”
(Carla Riceputinak, a pap unokahúgának vallomása, Cesena, 2001. november 29.)
„Ha sírsz, máskor nem jövök el hozzátok”
Paolo
Nigro 1940-ben fejezte be egyetemi filozófiatanulmányait. Meggyőződéses
ateista volt, felesége azonban, akit árvaként kármelita nővérek
neveltek, mélyen hívő. Tarantóban kezdték közös életüket. Paolo néhány
év múlva súlyos mellhártyagyulladást kapott, olyannyira, hogy 1950
tavaszán az orvosok lemondtak róla.
Áprilisban egy szombat este
10 órakor két férfi kopogtatott. Bemutatkoztak, és azt mondták, Pio
atya küldte őket, hogy elmondjanak egy rózsafüzért az itt lakó súlyos
betegért. Az asszony soha nem hallott még Pio atyáról, ráadásul Paolónak
két hete magas láza volt, időnként delíriumos állapotba került, és ott
volt a két kicsi gyerek. Férjével megbeszélve végül mégis beengedte az
idegeneket.
A két férfi letérdelt, és áhítattal imádkozta a
rózsafüzért. A beteg azonban nyugtalanul azt mondogatta a feleségének:
„Maria, küldd el azt a csuklyás szerzetest az ágy végétől!” Az asszony
úgy vélte, férje a magas láztól hallucinál. Az ima végeztével a két
férfi kérte az asszonyt, hogy fogadjon el egy kis pénzt. „Pio atya
küldi. Szükségük lesz rá jövő héten a San Giovanni Rotondó-i utazáshoz,
mert Pio atya szeretne találkozni a férjével. A többi meg a
gyógyszerekre.”
Hétfőre a beteg sokkal jobban lett, lement a
láza; az orvosok álmélkodtak. Csütörtök reggel már annyira jól volt, és
annyira szeretett volna találkozni Pio atyával, hogy a két férfi taxival
kivitte őt az állomásra. Estére értek San Giovanni Rotondóba. Másnap,
pénteken, amikor Pio atya végzett a gyóntatással és kilépett a
gyóntatószékből, Paolo azonnal felismerte, hogy ő állt az ágya lábánál.
Odalépett hozzá, és zokogva térdre vetette magát. A Padre felsegítette,
és – Paolo tájszólásában – azt mondta: „Ha sírsz, máskor nem jövök el
hozzátok.”
Másnap Paolo meggyónt a szentnél, akinek lelki gyermeke
lett. Lánya, Santina vallomása szerint apja „más ember lett. Ettől
kezdve naponta járt szentmisére és áldozott. Pio atya továbbra is
mellette maradt. Olykor eljött hozzánk (lelkileg, bilokációval), hogy
meglátogassa. Lábadozása idején apám néha azt mondta: 'Santina, Pio atya
a fejedre tette a kezét'. Később sokszor láttam, hogy sír a korábbi
bűnei miatt. Hogy jóvá tegye, sokakat vezetett Istenhez és Pio
atyához.”
(Santina Nigro vallomása, San Giovanni Rotondo, 2005. május 10.)
„Engedjétek előre azt az asszonyt!”
Rachele
Ricciardi asszony gyónni szeretett volna Pio atyánál. Nagy családja
volt, így rengeteg dolga közepette egy kis időt kiszakítva, sietett fel a
kolostorhoz, ahol beállt a sorba a gyóntatószéknél. Akkor még nem
osztottak sorszámot; mindenkinek türelemmel ki kellett várnia a sorát.
Aznap olyan sokan voltak, hogy bár az asszony türelmesen várakozott, egy
idő múlva az ebédfőzésre gondolva úgy döntött, hazamegy. Ekkor Pio atya
félrehúzta a gyóntatószék függönyét, és kiszólt az elöl állóknak:
„Engedjétek előre azt az asszonyt!” Így még aznap elvégezhette gyónását a
sokgyermekes anya.
(Rachele Ricciardi vallomása, Campitello Matese, 1998. december 26.)