„Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!”
Egy másik asszony, Teresa Venezia gyónás után a folyosón várakozott, hogy elhaladtában megcsókolhassa Pio atya kezét. (A hívek kiváltságnak és áldásnak tekintették, ha megcsókolhatták a szent stigmatizált kezeit.) Pio atya azonban nem állt meg.Az asszony nagyon elszomorodott, és lélekben méltatlankodott. A szent ekkor visszafordult, odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és atyai mosollyal ráparancsolt: „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!”
(Teresa Venezia vallomása, Tolve, 1986. október 19.)
„Hányszor hívtál tegnap éjjel!”
Pio
atya a távolból is meghallgatta lelki gyermekeit. Valentino kapucinus
atya Pio atya lelki gyermeke volt, aki rajongott lelkiatyjáért. A
második világháborúban a német hadseregnek az Appenninekben állomásozó
szárnya kettéosztotta a térséget, elválasztva Valentino atyát délen élő
családjától. Sokáig nem hallott róluk, mígnem elhatározta, hogy átvág a
fronton és hazamegy. Rendkívül kockázatos vállalkozás volt, különösen
télen. Néhány hasonló helyzetben lévő társával együtt vágtak neki az
útnak, Isten segítségéért és Pio atya közbenjárásáért fohászkodva. Egy
meredek lejtőn Valentino atya rosszul lépett a szűk úton, és a hóban
csúszni kezdett lefelé.
Pio atyához kiáltozott segítségért, és egyszer
csak egy bokor állította meg. A többiek visszasegítették az útra, és
végül sikerült észrevétlenül átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba
érve Valentino testvér megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban
meglátogatta Pio atyát. Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor
hívtál tegnap éjjel, de hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta:
„Köszönjük meg együtt az Úrnak!”
(San Marco in Lamis-i Valentino atya vallomása, San Severo, 1992. április 8.)