„Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?”
Pasquale Cattaneo atya is arról vall, hogy Pio atya a szívekben olvasott. Pasquale atya elöljárói engedélyével San Giovanni Rotondóba utazott, hogy Pio atyánál gyónhasson. Odafelé a buszon alapos lelkiismeret-vizsgálatot tartott és jó elhatározásokat tett. A végén azonban, amikor a busz már a városkához közeledett, az a nyugtalanító gondolat vetett véget elmélkedésének, hogy „a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember.”
A kolostorba érkezve, szólt a sekrestyés
testvérnek, hogy gyónni jött Pio atyához, majd türelmesen várt a sorára.
A gyóntatószékbe lépve köszöntötte Pio atyát, majd meggyónt, és
megkapta a feloldozást. Örömmel állt fel, hogy őszintén gyónt. Mielőtt
kilépett volna, még egyszer visszanézett; a Padre rámosolygott, és
huncutul megkérdezte: „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna
az ember?”
Pasquale atya úgy megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott;
ám attól kezdve meg volt győződve róla, hogy Pio atyát a Szentlélek
világosítja meg a lelkek vezetésére.
(Pasquale Cattaneo atya vallomása, Fiera di Primiero, 1988. július 31.)
Különleges áldás
Alma De Concini egészen Pio atyára bízta magát az Istenhez vezető
úton. Íme a vallomása: „Pio atya éppen nőket gyóntatott. Ott voltam a
templomban, három-négy méterre tőle. Aznap nem lett volna esélyem, hogy
beszéljek vele, ezért magamban kértem: 'Atyám, küldjön nekem egy áldást,
nagy szükségem van rá.' Alighogy végére értem a gondolatnak, az atya
elfordult az arcát eltakaró gyóntatórácstól, egyenesen rám nézett, és
keresztet rajzolt a levegőbe. Aztán visszahajolt a rácshoz, és folytatta
a gyóntatást.”
(Alma De Concini vallomása, Terzolas, 1995. július 23.)