„Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre” [Lk 6,39-42] – indult ki a napi evangéliumi szakaszból Ferenc pápa. Jézus kérdése felrázza minden idők minden emberének lelkiismeretét. Jézus, miután az alázatról szólt, most az ellenkezőjére mutat rá, arra a gyűlöletes magatartásra, amellyel ítélkezünk testvéreink felett. Jézus erőteljes szót használ ennek megjelölésére: hipokrita, vagyis álszent, képmutató.
Azok, akik ítélkeznek mások felett, akik rosszakat mondanak másokról, azok hipokriták, álszentek, mert nincs erejük, bátorságuk ahhoz, hogy saját hibáikat észrevegyék. Az Úr nem sokat beszél erről, de később azt mondja, hogy akinek szívében egy kis gyűlölet lakozik testvére iránt, az gyilkos… János apostol első levelében szintén világosan azt írja: aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van; aki ítélkezik testvéréről, a sötétségben halad előre”.
Káin és Ábel |
A pápa hozzátette: ezekben a napokban sok szó esik a háborúról és annyira fohászkodunk a békéért. Szükség van megtérésünk gesztusára. A pletykák mindig a bűntett dimenziója felé haladnak. Nincsenek ártatlan pletykák. A nyelvünk, ahogyan Jakab apostol mondta, arra szolgál, hogy dicsőítsük Istent, de amikor arra használjuk, hogy rosszat mondjunk fivérünkről vagy nővérünkről, akkor megöljük Istent, megöljük Isten képmását testvérünkben. Valaki azt mondhatná: vannak, akik megérdemlik, hogy pletykáljanak róluk.
Azonban ez nem lehetséges: „Menj és imádkozz érte! Menj és vezekelj érte! És ha szükséges, beszélj azzal a személlyel, aki megoldhatja a problémát. De ne mondd el mindenkinek! Pál nagy bűnös volt, és saját magáról ezt mondta: „azelőtt káromkodó, üldöző és erőszakos ember voltam. Ám (Isten) mégis megkönyörült rajtam” [vö. 1Tim 1,13-20]. Talán senki sem káromkodik közülünk – talán. De ha valaki közülünk pletykál, akkor minden bizonnyal üldöző és erőszakos. Kérjük magunknak és az egész egyháznak a kegyelmet, hogy a pletyka bűntettéből megtérjünk a szeretetnek, az alázatnak, a szelídségnek, a türelemnek, a másik iránti szeretet nagylelkűségének – fohászkodott péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.
Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy az egyik bűn számít, a másik pedig nem. Az egyiket ellen felemelem szavamat, a másik ellen nem. Hogyan is van ez?
Forrás: Magyar Kurir
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: miért is foglalkozok ezzel a cikkel? A pápa homíliájában elítéli a bűnt és Jézus után hipokritnak nevez minket katolikus keresztényeket, mert másokat elítélünk a bűneik miatt. Igaza van, mert először mindenkinek magában kell bűnbánatot tartani, szembesülni a saját bűneivel "Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el? Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” [Jn 8,10-11], de utána megyünk és "kerüljük a bűnt és a bűnre vezető alkalmat". A Szentbeszéddel az a problémám, hogy Bergoglio - mint a szinkretisták - válogat. Válogat a bűnök között. Az egyik ellen felemeli szavát, a másik ellen nem. Sőt odáig megy, hogy a másikat eliminálja. Itt most konkrétan a homoszexuálisokra gondolok (lásd az ajánlott olvasmányban), de beszélhetnénk a gender programról is, és további példák bő tárházát lehetne említeni.Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy az egyik bűn számít, a másik pedig nem. Az egyiket ellen felemelem szavamat, a másik ellen nem. Hogyan is van ez?