Bevezetésként a Szentírás tanítását szeretném idézni a tévtanítókról:
"Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket. Ha testileg távol is, de lélekben köztetek vagyok, s örömmel látom a körötökben uralkodó fegyelmet és rendíthetetlen hiteteket Krisztusban. Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, s benne lettetek ennek a teljességnek részesei. Ő minden fejedelemségnek és hatalmasságnak feje. Benne vagytok körülmetélve, nem kézzel, hanem az érzékies test levetésével, a krisztusi körülmetéléssel. Benne temetkeztetek el a keresztségben, és benne támadtatok fel, annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki Őt a halálból feltámasztotta. Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan pellengérre állította őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk. Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik. Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak." [Kol 2,4-23]
Jehova Tanúi az egyik legerőteljesebb és leglátványosabb térítő felekezet napjainkban. Világszerte seregnyi kitartó és lelkes tagjuk talpal házról házra, sürgetve az embereket, hogy élet-halál kérdéseként fogadják el a tanításaikat. Állításuk szerint több mint egymillió embert térítettek meg az elmúlt években, főként Amerikában; a Saturday Evening Post, a Collier's Weekly és a Reader's Digest kiadványok is nemzeti és nemzetközi fontosságú jelenségként említették őket.
Ez az új szekta az USA-ból származik, ahonnan a mormonok, a keresztény tudomány, a hetednapi adventisták, Divine Atya és még oly sok furcsa vallásos mozgalom is elindult. Charles Taze Russell, egy pittsburghi textilkereskedő - akit később Russell „pásztorként” ismertek - alapította a mozgalmat 1872-ben. Nathan Homer Knorr (1905-1977) a szervezet jelenlegi [1974] feje szívesebben mondja így: „Berobbantunk Jehova Tanúi történelmébe” 1872-ben. Ez máris a nevek kérdéséhez vezet bennünket.
Egy név fejlődése
Nincs egyetlen modern mozgalom (talán a kommunistákat leszámítva), amely önmaga megalapozására tett erőfeszítései során Jehova Tanúihoz fogható mértékben alkalmazta volna a folyamatosan változó nevek álcázó taktikáját.
Russell az őáltala így nevezett „Millenniumi Hajnal” prédikálásával kezdte, és követői hamarosan Millenniumi Hajnalosokként [Millennial Dawnists] váltak ismertté. Nemsokára azonban Russell a Sioni Őrtorony Traktátus Társulat [Zion's Watch Tower Tract Society] nevet vétette fel követőivel. 1896-ban ezt az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat elnevezésre változtatta. 1909-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a Népi Szószék Társaság [People's Pulpit Association] jobban illik a főhivatalhoz, amelyet a New York-i Brooklynban alapított meg. 1909-ben visszaállította a címet Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat-ra [Watch Tower Bible and Tract Society]. 1914-ben a munkát Nemzetközi Bibliakutatók Társasága [International Bible Students' Association] néven folytatták.
Ugyanezt a taktikát alkalmazták az irodalmuk kiadásában is. 1919-től kezdve egy folyóiratot, Az Aranykorszak [The Golden Age] jelentettek meg. 1937-ben ugyan ez a folyóirat Vigasz [Consolation] néven jelent meg. 1946-ban a nevet Ébredjetek!-re [Awake!] változtatták. Ezek az állandó névváltoztatások arra kényszerítették azokat, akik már egyszer cáfolták a szervezetet az adott nevén, hogy mindent elölről kezdjenek; és amíg próbáltak felzárkózni az szervezet éppen aktuális divatjához, a russelliták elég tagot tudtak toborozni ahhoz, hogy megszilárdítsák állásaikat.
Végül felvették a jelenlegi, láthatólag tartós nevüket.: 1931-ben Rutherford bíró úgy döntött, hogy a Milleniumi Hajnalosokat [Millennial Dawnists] ezentúl Jehova Tanúinak hívják majd. Nathan Knorr most [1974-ben] azt mondja, hogy „Jehova Isten az Alapítója és Szervezője a Tanúknak ezen a földön”, és hogy Isten maga jelezte ezt, amint „megfelelő módon kijelölte az Ő földi tisztviselőit”. Eléggé furcsa, hogy magának Russellnek, a mozgalom alapítójának fogalma sem volt erről! Russell 1916-ban hunyt el, tizenöt évvel e felfedezés előtt. De honnan jött ez a felfedezés? 1931-ben bukkant rá Rutherford bíró az Ézsaiás 43:10 versében, „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése”.
Képtelen feltevés az, hogy Ézsaiás próféta a russellistákra gondolt több mint 700 évvel Krisztus előtt, és semmi bizonyíték nincs rá. E nehézség áthidalására Nathan Knorr kijelentette: „Mi nem önkényesen vettük fel ezt az Isten adta nevet.” Miért nem? „Hát mert mi tanúskodunk!” „Tevékenységünk bizonyítja, hogy a név illik ránk.” De miről is tanúskodnak ezek az emberek? Amint látni fogjuk, nem az Isten által kinyilatkoztatott igazságról. Ha a puszta tanúskodás, melynél nem számít, mi mellett folyik, valakit Isten küldöttévé tenne, akkor a kommunistáknak, (akik a maguk nemében szintén tanúskodnak az egész világra kiterjedő marxista propagandájukkal), több joguk volna, isteni megbízatásra hivatkozni, mint a russellistáknak. De Nathan Knorr egyszerűen megkerüli e nehézségeket. „Istennek” – írja – „mindig is voltak tanúi. Először Ábel, majd hosszú láncolatban Énók, Noé, Ábrahám, Mózes, Jeremiás, egészen Keresztelő Jánosig. Mindenek felett álló módon Krisztus ‘a hű és igaz Tanú’, Aki kijelölt másokat. „Tanúim lesztek … a föld legtávolabbi részéig.” (Cselekedetek 1:8) Jehova Tanúi csupán az utolsók Isten földi szolgáinak hosszú sorában.”
Természetesen semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy Jehova Tanúinak bármilyen kapcsolatuk volna az fentebb említett tanúkkal. Sőt, a tantételeik nyilvánvaló ellentmondásban állnak e korábbi tanúk tanításaival.
Bár Russell feladta a templomba járást, a Bibliáját nem tudta letenni, és hamarosan felfedezte, hogy hihet benne anélkül is, hogy hinne a pokol létezésében - egyszerűen azért, mert szerinte a Biblia egyáltalán nem tanítja a pokol létét.
20 éves korában kezdte el hirdetni ezt a „jó hírt”, és a tanai legvonzóbb elemének, a pokoltagadás eszméjének köszönhetően hamar követőkre is talált. Eladta szövetbolt üzletét, melyet apjától örökölt, és 1878-ban felvette a „Russell pásztor” címet, miközben új, saját vallást alapított.
Termékeny íróvá vált; ötleteit, melyeket a Michigan állambeli J. H. Pantontól kölcsönzött, eleinte Hajnalhasadás [Day Dawn] címmel publikálta. Russell ezeket az eszméket saját, isteni ihletésű tanításaiként hirdette, a Milleniumi Hajnal [Millenial Dawn] címet egyszerűen Hajnalhasadásra [Day Dawn] cserélve, hogy megkülönböztesse saját rendszerét Patonétól. Ezt később a kevésbé szembetűnő Írástanulmányokra változtatta.
Russell azt állította, hogy több bibliamagyarázó könyvet írt, mint Pál, János, Arius, Waldo, Wycliffe és Luther Márton együttesen, akiket az Egyház őelőtte élt hat nagy hírnökének nevezett. Oly sok más adventista szektához hasonlóan ő is azzal az elképzeléssel kezdte, hogy Krisztus második eljövetele és a végítélet igen közel van; majd ezután az egész Szentírás magyarázatára vonatkozóan olyan tévedhetetlenséget állított magáról, amely messze túlment azon, amelyet bármely pápa vagy Isten kinyilatkoztatásának bármely magyarázója követelt magának. Követői annak a „hetedik hírnöknek” vagy „angyalnak” fogadták el őt, akit az Ezékiel 9. fejezete említ, és úgy tartották, hogy a „dicsőség csarnokában” Szent Pál után ő, Krisztus evangéliumának képviselője, a Nagymester következik.
Mégis milyen ember volt ez a Charles Taze Russell? Bizonyára szakértője volt a pénzkeresésnek, nézzük akár a textilkereskedését amíg el nem adta, a bányákba és ingatlanokba fektetett beruházásait vagy a könyvei és a „csodabúzája” értékesítését. Sajnos, jogilag arra kötelezték, hogy térítse vissza a vásárlóinak azt a pénzt, amit a csodabúzájából szerzett, mivel tisztességtelen módon jutott hozzá. Azonban Russell pásztor meghatározó erénye nem a becsületesség volt. 1913-ban az Ontario állambeli (Kanada) hamiltoni bíróságon, eskü alatt, kijelentette, hogy az állításainak érvényt szerezzen, hogy a Szentírás szakértője és tudósa, valamint hogy tud görögül. Egy görög Újszövetséggel a kezében azonban kénytelen volt beismerni, hogy még a görög ábécéről sincs fogalma; továbbá, hogy egyáltalán nem tud héberül vagy latinul, az általa keltett látszat ellenére, miszerint ismerte ezeket a nyelveket is. Ha valaki nem tud ezeken a nyelveken az nem bűn, természetesen. Azonban hazug álcával azt a látszatot kelteni, hogy ismeri ezeket, aligha van összhangban azzal az állítással, hogy egy ilyen személy Isten prófétája volna; ugyanakkor eskü alatt hazudni még rosszabb, mivel így a hamis tanúzás bűnébe esik.
Nem kevésbé méltatlan ehhez az önjelölt próféta szerephez az a tény, hogy 1879-ben a felesége elvált tőle két különböző nővel, egy gyorsírónővel és egy szobalánnyal történő házasságtörés vádjával; és, hogy a bíró megbírságolta őt, miután engedélyezte a válást, mivel általánosságban rosszul bánt a feleségével. Hogy elkerülje a bíróság által elrendelt tartásdíj megfizetését, Russell azonnal átruházta a több mint 240.000 dollárra rúgó vagyonát az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatra.
Russell 1916. október 31-én a Texasbeli Pampa-hoz közel, egy Santa Fe-ből Kansas City-be tartó vonaton hunyt el; és manapság már ritkán említik őt Jehova Tanúi. Ezt a férfit, akiről egykor a követői úgy tartották, hogy a rangsorban Szt. Pál után következik a „dicsőség csarnokában”, már szinte teljesen elfelejtette az utódja által vezetett következő nemzedék.
Rutherford 1869-ben született és 1892-ben lett ügyvéd. A szervezet jogi meghatalmazottjának választották, mivel elég agyafúrt volt ahhoz, hogy lássa annak lehetőségeit, így teljesen elkötelezte magát mellette. Elnökként úgy kívánta, hogy az impozáns „Rutherford bíró” címen nevezzék, bár hivatalosan soha sem nevezték ki bírónak. Erőteljes személyisége határozottan a lábára állította a mozgalmat. Véget nem érő könyvekkel és traktátusokkal árasztotta el követőit, hogy a kiadói üzletágat működésben tartsa, és amelyekkel olyan új tantételeket tanított, amelyekről Russell soha sem hallott továbbá ezek gyakran teljesen ellentétben álltak azzal amit korábban maga Russell tanított. Ő volt az, amint láthattuk, aki 1931-ben megalkotta az új elnevezést: Jehova Tanúi. A hangsúly, amit a szlogennek adott, „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!”, tömegeket vonzott maga köré, ahol csak meghirdették a beszédét. Ő azonban, sajnos, nem azon milliók között volt, akiknek az a sorsa, hogy nem halnak meg.
1942. január 8-án Joseph Franklin Rutherford bíró búcsút intett ennek a világnak fényűző villájában, amelyet a Kaliforniabeli San Diego-ban építtetett, és használt hivatalos rezidenciaként, míg az Úr visszatérését várta, hogy megítélje az élőket és halottakat.
Russell az őáltala így nevezett „Millenniumi Hajnal” prédikálásával kezdte, és követői hamarosan Millenniumi Hajnalosokként [Millennial Dawnists] váltak ismertté. Nemsokára azonban Russell a Sioni Őrtorony Traktátus Társulat [Zion's Watch Tower Tract Society] nevet vétette fel követőivel. 1896-ban ezt az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat elnevezésre változtatta. 1909-ben arra az elhatározásra jutott, hogy a Népi Szószék Társaság [People's Pulpit Association] jobban illik a főhivatalhoz, amelyet a New York-i Brooklynban alapított meg. 1909-ben visszaállította a címet Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat-ra [Watch Tower Bible and Tract Society]. 1914-ben a munkát Nemzetközi Bibliakutatók Társasága [International Bible Students' Association] néven folytatták.
Ugyanezt a taktikát alkalmazták az irodalmuk kiadásában is. 1919-től kezdve egy folyóiratot, Az Aranykorszak [The Golden Age] jelentettek meg. 1937-ben ugyan ez a folyóirat Vigasz [Consolation] néven jelent meg. 1946-ban a nevet Ébredjetek!-re [Awake!] változtatták. Ezek az állandó névváltoztatások arra kényszerítették azokat, akik már egyszer cáfolták a szervezetet az adott nevén, hogy mindent elölről kezdjenek; és amíg próbáltak felzárkózni az szervezet éppen aktuális divatjához, a russelliták elég tagot tudtak toborozni ahhoz, hogy megszilárdítsák állásaikat.
Végül felvették a jelenlegi, láthatólag tartós nevüket.: 1931-ben Rutherford bíró úgy döntött, hogy a Milleniumi Hajnalosokat [Millennial Dawnists] ezentúl Jehova Tanúinak hívják majd. Nathan Knorr most [1974-ben] azt mondja, hogy „Jehova Isten az Alapítója és Szervezője a Tanúknak ezen a földön”, és hogy Isten maga jelezte ezt, amint „megfelelő módon kijelölte az Ő földi tisztviselőit”. Eléggé furcsa, hogy magának Russellnek, a mozgalom alapítójának fogalma sem volt erről! Russell 1916-ban hunyt el, tizenöt évvel e felfedezés előtt. De honnan jött ez a felfedezés? 1931-ben bukkant rá Rutherford bíró az Ézsaiás 43:10 versében, „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése”.
Képtelen feltevés az, hogy Ézsaiás próféta a russellistákra gondolt több mint 700 évvel Krisztus előtt, és semmi bizonyíték nincs rá. E nehézség áthidalására Nathan Knorr kijelentette: „Mi nem önkényesen vettük fel ezt az Isten adta nevet.” Miért nem? „Hát mert mi tanúskodunk!” „Tevékenységünk bizonyítja, hogy a név illik ránk.” De miről is tanúskodnak ezek az emberek? Amint látni fogjuk, nem az Isten által kinyilatkoztatott igazságról. Ha a puszta tanúskodás, melynél nem számít, mi mellett folyik, valakit Isten küldöttévé tenne, akkor a kommunistáknak, (akik a maguk nemében szintén tanúskodnak az egész világra kiterjedő marxista propagandájukkal), több joguk volna, isteni megbízatásra hivatkozni, mint a russellistáknak. De Nathan Knorr egyszerűen megkerüli e nehézségeket. „Istennek” – írja – „mindig is voltak tanúi. Először Ábel, majd hosszú láncolatban Énók, Noé, Ábrahám, Mózes, Jeremiás, egészen Keresztelő Jánosig. Mindenek felett álló módon Krisztus ‘a hű és igaz Tanú’, Aki kijelölt másokat. „Tanúim lesztek … a föld legtávolabbi részéig.” (Cselekedetek 1:8) Jehova Tanúi csupán az utolsók Isten földi szolgáinak hosszú sorában.”
Természetesen semmilyen bizonyíték sincs arra, hogy Jehova Tanúinak bármilyen kapcsolatuk volna az fentebb említett tanúkkal. Sőt, a tantételeik nyilvánvaló ellentmondásban állnak e korábbi tanúk tanításaival.
Charles Taze Russell
Charles Taze Russell a pennsylvaniai Pittsburghben született 1852-ben, egy textilkereskedő fiaként, aki később Allegheny-ben alapított üzletet. Charles buzgó munkába fogott a helyi kongregacionalista gyülekezetben, de hamarosan megszállta a pokoltól való letaglózó félelem és azok a komor kilátások, melyeket az akkori kálvinista teológia az emberiség nagy részének tartogatott. Charles a legkülönfélébb helyekre írt fel a hitetleneket a pokollal riogató bibliaverseket, továbbá 1869-ben, 17 évesen megpróbált áttéríteni egy ateistát, akivel a sors összehozta. De végül az ateista rombolta le Russell hitét, úgyhogy ő maga vált hitetlenné. Ezután többé nem hitt a pokolban!Bár Russell feladta a templomba járást, a Bibliáját nem tudta letenni, és hamarosan felfedezte, hogy hihet benne anélkül is, hogy hinne a pokol létezésében - egyszerűen azért, mert szerinte a Biblia egyáltalán nem tanítja a pokol létét.
20 éves korában kezdte el hirdetni ezt a „jó hírt”, és a tanai legvonzóbb elemének, a pokoltagadás eszméjének köszönhetően hamar követőkre is talált. Eladta szövetbolt üzletét, melyet apjától örökölt, és 1878-ban felvette a „Russell pásztor” címet, miközben új, saját vallást alapított.
Termékeny íróvá vált; ötleteit, melyeket a Michigan állambeli J. H. Pantontól kölcsönzött, eleinte Hajnalhasadás [Day Dawn] címmel publikálta. Russell ezeket az eszméket saját, isteni ihletésű tanításaiként hirdette, a Milleniumi Hajnal [Millenial Dawn] címet egyszerűen Hajnalhasadásra [Day Dawn] cserélve, hogy megkülönböztesse saját rendszerét Patonétól. Ezt később a kevésbé szembetűnő Írástanulmányokra változtatta.
Russell azt állította, hogy több bibliamagyarázó könyvet írt, mint Pál, János, Arius, Waldo, Wycliffe és Luther Márton együttesen, akiket az Egyház őelőtte élt hat nagy hírnökének nevezett. Oly sok más adventista szektához hasonlóan ő is azzal az elképzeléssel kezdte, hogy Krisztus második eljövetele és a végítélet igen közel van; majd ezután az egész Szentírás magyarázatára vonatkozóan olyan tévedhetetlenséget állított magáról, amely messze túlment azon, amelyet bármely pápa vagy Isten kinyilatkoztatásának bármely magyarázója követelt magának. Követői annak a „hetedik hírnöknek” vagy „angyalnak” fogadták el őt, akit az Ezékiel 9. fejezete említ, és úgy tartották, hogy a „dicsőség csarnokában” Szent Pál után ő, Krisztus evangéliumának képviselője, a Nagymester következik.
Mégis milyen ember volt ez a Charles Taze Russell? Bizonyára szakértője volt a pénzkeresésnek, nézzük akár a textilkereskedését amíg el nem adta, a bányákba és ingatlanokba fektetett beruházásait vagy a könyvei és a „csodabúzája” értékesítését. Sajnos, jogilag arra kötelezték, hogy térítse vissza a vásárlóinak azt a pénzt, amit a csodabúzájából szerzett, mivel tisztességtelen módon jutott hozzá. Azonban Russell pásztor meghatározó erénye nem a becsületesség volt. 1913-ban az Ontario állambeli (Kanada) hamiltoni bíróságon, eskü alatt, kijelentette, hogy az állításainak érvényt szerezzen, hogy a Szentírás szakértője és tudósa, valamint hogy tud görögül. Egy görög Újszövetséggel a kezében azonban kénytelen volt beismerni, hogy még a görög ábécéről sincs fogalma; továbbá, hogy egyáltalán nem tud héberül vagy latinul, az általa keltett látszat ellenére, miszerint ismerte ezeket a nyelveket is. Ha valaki nem tud ezeken a nyelveken az nem bűn, természetesen. Azonban hazug álcával azt a látszatot kelteni, hogy ismeri ezeket, aligha van összhangban azzal az állítással, hogy egy ilyen személy Isten prófétája volna; ugyanakkor eskü alatt hazudni még rosszabb, mivel így a hamis tanúzás bűnébe esik.
Nem kevésbé méltatlan ehhez az önjelölt próféta szerephez az a tény, hogy 1879-ben a felesége elvált tőle két különböző nővel, egy gyorsírónővel és egy szobalánnyal történő házasságtörés vádjával; és, hogy a bíró megbírságolta őt, miután engedélyezte a válást, mivel általánosságban rosszul bánt a feleségével. Hogy elkerülje a bíróság által elrendelt tartásdíj megfizetését, Russell azonnal átruházta a több mint 240.000 dollárra rúgó vagyonát az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulatra.
Russell 1916. október 31-én a Texasbeli Pampa-hoz közel, egy Santa Fe-ből Kansas City-be tartó vonaton hunyt el; és manapság már ritkán említik őt Jehova Tanúi. Ezt a férfit, akiről egykor a követői úgy tartották, hogy a rangsorban Szt. Pál után következik a „dicsőség csarnokában”, már szinte teljesen elfelejtette az utódja által vezetett következő nemzedék.
J. F. Rutherford bíró
Russell halála idején egy Joseph Franklin Rutherford nevű férfi töltötte börtönbüntetését Atlantában, akit az akkoriban tomboló első világháborúban elkövetett lázításért ítéltek el. Ez a férfi, a börtönből való szabadulása után, vette át az irányítást a russellista szervezet fölött.Rutherford 1869-ben született és 1892-ben lett ügyvéd. A szervezet jogi meghatalmazottjának választották, mivel elég agyafúrt volt ahhoz, hogy lássa annak lehetőségeit, így teljesen elkötelezte magát mellette. Elnökként úgy kívánta, hogy az impozáns „Rutherford bíró” címen nevezzék, bár hivatalosan soha sem nevezték ki bírónak. Erőteljes személyisége határozottan a lábára állította a mozgalmat. Véget nem érő könyvekkel és traktátusokkal árasztotta el követőit, hogy a kiadói üzletágat működésben tartsa, és amelyekkel olyan új tantételeket tanított, amelyekről Russell soha sem hallott továbbá ezek gyakran teljesen ellentétben álltak azzal amit korábban maga Russell tanított. Ő volt az, amint láthattuk, aki 1931-ben megalkotta az új elnevezést: Jehova Tanúi. A hangsúly, amit a szlogennek adott, „A most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg!”, tömegeket vonzott maga köré, ahol csak meghirdették a beszédét. Ő azonban, sajnos, nem azon milliók között volt, akiknek az a sorsa, hogy nem halnak meg.
1942. január 8-án Joseph Franklin Rutherford bíró búcsút intett ennek a világnak fényűző villájában, amelyet a Kaliforniabeli San Diego-ban építtetett, és használt hivatalos rezidenciaként, míg az Úr visszatérését várta, hogy megítélje az élőket és halottakat.
Nathan Homer Knorr
Rutherford halála után Nathan Homer Knorrt választották meg az Őrtorony-szervezet elnökének. A pennsylvaniai Bethlehemben született 1905-ben, és 16 évesen térítették meg a russellisták néhány Őrtorony kiadvány felolvasásával. 1923-ban, 18 évesen teljes idejű hírnök lett vasárnaponként, emellett csomagolóként és szállítóként dolgozott a Brooklyn-i főhivatalban a hétköznapokon és az estéit a Biblia tanulmányozásának szentelte Russell és Rutherford értelmezései alapján. 1932-ben a Brooklyn-i kiadó irodák általános menedzsere lett; 1934-ben az igazgatótanács tagjának; majd 1942-ben Rutherford bíró utodjának választották meg, akinek helyén még mindig ő a legfőbb uralkodó.
<<<Folytatás következik >>>
Forrás: jehovatanui.blog.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: