Jehova Tanúi az egyik legerőteljesebb és leglátványosabb térítő felekezet napjainkban. Világszerte seregnyi kitartó és lelkes tagjuk talpal házról házra, sürgetve az embereket, hogy élet-halál kérdéseként fogadják el a tanításaikat. Állításuk szerint több mint egymillió embert térítettek meg az elmúlt években, főként Amerikában; a Saturday Evening Post, a Collier's Weekly és a Reader's Digest kiadványok is nemzeti és nemzetközi fontosságú jelenségként említették őket.
„Az új kereszténység”
Jehova Tanúi az elsődleges feladatuknak tekintik, hogy „leleplezzék” (megbélyegezzék) az összes többi vallásos szervezetet. Rutherford kijelentette, hogy „a vallás intézményét a világon az Ördög vezette be”. „Több mint három évig”, szónokolta „Jézus folytatta az igazság hirdetését és figyelmeztette az embereket a vallás gyakorlása ellen”. „A vallás” jelentette ki Rutherford „nem tiszteli Jehova Isten nevét és gyalázatot hoz rá, míg a kereszténység a Mindenható Isten nevét üdvözíti és tiszteli. Ezért van az, hogy az igaz keresztényeket mindig üldözik a vallásosak”.
Ebből nyilvánvalóan kiderül, hogy Rutherford a vallás szót teljes mértékben a saját értelmezése szerint használja. Az egyik alkalommal, amikor arra kérték, hogy határozza meg a szó jelentését azt mondta, hogy „A vallás az imádat minden formája, amelyet teremtmények gyakorolnak valamilyen vélt vagy valós ‘felsőbb hatalom’ elismeréseként, és amely gyakorlat kizárólag a hagyomány útján öröklődő tanításokkal nyer alátámasztást vagy létjogosultságot”. Az, hogy Russell és Rutherford tanításai kizárólag emberi tanítások, amelyek Jehova Tanúi között a hagyomány útján öröklődnek, úgy tűnik, elkerülte a figyelmét.
A kereszténység definiálására így válaszol: „A kereszténység a Mindenható Isten imádatát jelenti szellemben és igazságban Isten parancsolataival és Jézus Krisztus tanításaival összhangban. Bárki, aki nem így tesz, az nem keresztény. Nincs olyan tanítás, hogy ‘keresztény vallás’, mert a vallás és a kereszténység pontosan ellentétesek, az egyik a másikkal szöges ellentét áll”.
Ebből nyilvánvalóan kiderül, hogy Rutherford a vallás szót teljes mértékben a saját értelmezése szerint használja. Az egyik alkalommal, amikor arra kérték, hogy határozza meg a szó jelentését azt mondta, hogy „A vallás az imádat minden formája, amelyet teremtmények gyakorolnak valamilyen vélt vagy valós ‘felsőbb hatalom’ elismeréseként, és amely gyakorlat kizárólag a hagyomány útján öröklődő tanításokkal nyer alátámasztást vagy létjogosultságot”. Az, hogy Russell és Rutherford tanításai kizárólag emberi tanítások, amelyek Jehova Tanúi között a hagyomány útján öröklődnek, úgy tűnik, elkerülte a figyelmét.
A kereszténység definiálására így válaszol: „A kereszténység a Mindenható Isten imádatát jelenti szellemben és igazságban Isten parancsolataival és Jézus Krisztus tanításaival összhangban. Bárki, aki nem így tesz, az nem keresztény. Nincs olyan tanítás, hogy ‘keresztény vallás’, mert a vallás és a kereszténység pontosan ellentétesek, az egyik a másikkal szöges ellentét áll”.
Ez természetesen abszurd.
A kereszténység vallás, maga az igaz vallás, amely szemben áll minden hamis vallással - ideértve Jehova Tanúit is mint azt később látni fogjuk e dokumentum folyamán.
A többi egyház gyűlölete
Úgy tűnik, hogy Jehova Tanúi egyik fő feladata az, hogy gyalázkodások özönét zúdítsák az összes keresztény egyházra, különösen a Katolikus Egyházra. Ez természetesen nem egy új trükk. Minden leendő vallásalapítónak azzal kell kezdenie, hogy leleplezze (megbélyegezze) az összes korábbi vallást, különben hogyan indokolhatná az új vallás indulását egyáltalán? 1860-ban csupán 12 évvel azelőtt, hogy Russell gondolt volna erre, a hetednapi adventisták kijelentették, hogy a Hetednapi Adventista Egyházat kivéve az összes egyházat félrevezette a Sátán a pápaság közreműködésével a vasárnap megtartásával. Ezért mindegyikük „Babilon” részét alkotja és Isten elutasítja őket. Azonban ez különösen igaz a Katolikus Egyházra amely felett maga az „Antikrisztus” vagy a „Vadállat” elnököl a pápa személyében.
Ugyan ezt a vonalat követve, Russell azt mondta 1878-ban, hogy Isten elutasított minden létező egyházat, és a russellistákat tekinti az Ő egyetlen szóvivőinek ezután. Azonban Rutherfordnak nem tetszett annak burkolt elismerése, hogy az egyházak mind igazak voltak Russell színrelépéséig. Ezért kijelentette, hogy Krisztus feltámadása után, az Ördög azonnal munkához látott és egy hatalmas birodalmat épített: a pápaságot. Később az Ördög inspirálta a különböző protestáns egyházak megalkotását is - mindegyiket, ideértve még a hetednapi adventistákat is. Minden pap és protestáns lelkész az Ördög szolgája, mondta Rutherford. Isten ellenségei és egyszerűen az „Antikrisztus” megtestesítői. Nathan Knorr elmondja nekünk, hogy „1881-re az alapvető hitnézetek közötti növekvő különbségek egy óriási szakadékot hoztak létre a Tanúk és az ortodox egyházak között”. A „növekvő” különbségek a russellistáknak voltak köszönhetőek mivel új, még soha sem hallott tanokat gyártottak saját maguknak 1878-tól 1881-ig.
Ha azonban az összes egyházat ördöginek bélyegeznek meg, akkor mi a helyzet a Tanúkkal? Ezt a nehézséget úgy oldották meg, hogy tagadják, hogy „egyház” vagy „felekezet” volnának. Azt állítják, hogy a Biblia szerint nincs semmilyen létjogosultsága semmilyen „egyháznak” vagy bármiféle „hierarchiának”. Ez senkit sem fog lenyűgözn,i akinek valódi ismerete és megértése van a Biblia tartalmáról. Mert sok minden ott van, amiről Jehova Tanúi azt állítják, hogy ők nem találják, és sok minden, amiről azt állítják, hogy ott van, pedig valójában nincs. Azonban lássuk, hogy mit mondanak saját magukról.
Azt állítják, hogy ők az előfutárok, akiket Isten küldött az emberiség figyelmeztetésére, hogy egy „teokratikus királyság” van jelenleg megalakulóban. És csak ők egyedül azok, minden evilági ember közül, akik ehhez a teokratikus királysághoz tartoznak.
Ugyan ezt a vonalat követve, Russell azt mondta 1878-ban, hogy Isten elutasított minden létező egyházat, és a russellistákat tekinti az Ő egyetlen szóvivőinek ezután. Azonban Rutherfordnak nem tetszett annak burkolt elismerése, hogy az egyházak mind igazak voltak Russell színrelépéséig. Ezért kijelentette, hogy Krisztus feltámadása után, az Ördög azonnal munkához látott és egy hatalmas birodalmat épített: a pápaságot. Később az Ördög inspirálta a különböző protestáns egyházak megalkotását is - mindegyiket, ideértve még a hetednapi adventistákat is. Minden pap és protestáns lelkész az Ördög szolgája, mondta Rutherford. Isten ellenségei és egyszerűen az „Antikrisztus” megtestesítői. Nathan Knorr elmondja nekünk, hogy „1881-re az alapvető hitnézetek közötti növekvő különbségek egy óriási szakadékot hoztak létre a Tanúk és az ortodox egyházak között”. A „növekvő” különbségek a russellistáknak voltak köszönhetőek mivel új, még soha sem hallott tanokat gyártottak saját maguknak 1878-tól 1881-ig.
Ha azonban az összes egyházat ördöginek bélyegeznek meg, akkor mi a helyzet a Tanúkkal? Ezt a nehézséget úgy oldották meg, hogy tagadják, hogy „egyház” vagy „felekezet” volnának. Azt állítják, hogy a Biblia szerint nincs semmilyen létjogosultsága semmilyen „egyháznak” vagy bármiféle „hierarchiának”. Ez senkit sem fog lenyűgözn,i akinek valódi ismerete és megértése van a Biblia tartalmáról. Mert sok minden ott van, amiről Jehova Tanúi azt állítják, hogy ők nem találják, és sok minden, amiről azt állítják, hogy ott van, pedig valójában nincs. Azonban lássuk, hogy mit mondanak saját magukról.
Azt állítják, hogy ők az előfutárok, akiket Isten küldött az emberiség figyelmeztetésére, hogy egy „teokratikus királyság” van jelenleg megalakulóban. És csak ők egyedül azok, minden evilági ember közül, akik ehhez a teokratikus királysághoz tartoznak.
Állampolgári hűtlenség
Ragaszkodva ahhoz, hogy kizárólag ennek a Teokratikus Királyságnak tartoznak hűséggel, Jehova Tanúi visszautasítják a földi állampolgárság kötelességeit. A világ, ahogy mondják, két fő ellentétes csoportra oszlik, a „teokratikus királyságra” és „Sátán szervezetére”. „Sátán szervezete” magába foglalja az összes egyházat és kormányzatot. És ahogyan az egyházak között különösképp a pápaság a „Vadállat”, a nemzetek tekintetében ez Amerika és Nagy-Britannia.
„A Népszövetség Hágai Világbíróságának megalakulásával”, írta Rutherford bíró, „Nagy-Britannia és Amerika átvette a vezetést, és ez a bizonyíték arra, hogy az angol-amerikai birodalom a kétszarvú vadállat.” (Világosság, II. kötet, 98. oldal [Light, Vol. II, p. 98] A „brit izraelitáknak” ez nem fog tetszeni, mivel azt állítják, a Bibliából bebizonyosodott, hogy Nagy-Britannia és Amerika alkotja közöttük Isten kiválasztott népét! Mi csak hagyjuk, hogy a brit izraeliták és Jehova Tanúi elrendezzék ezt az ügyet egymás között.
Eközben, összhangban a hamis elveikkel, a Tanúk elutasítják a Föld bármely nemzetének zászlaja előtti tisztelgést, lelkiismereti okokból megtagadják a katonai szolgálat minden formáját és azt mondják, hogy csak Jehováért és az Ő népéért fognak harcolni - ami azt jelenti, hogy a saját véleményükért mindazokkal szemben, akik ellenzik őket.
Annak eredményeként, hogy nem hajlandók teljesíteni az újszövetségi intést, „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld ... az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.” (1Péter 2:13-17), rengeteg Jehova Tanújára szabtak ki börtön- vagy egyéb büntetést, amíg Ausztráliában és Új-Zélandon 1940-es esztendő során illegálisnak nyilvánították a szervezetüket. Az új-zélandi legfőbb ügyész elmondása szerint, Jehova Tanúi abban az időben „a vallások, polgártársaik, az állam és a kormányzat bemcskolásának” szentelték magukat.
„A Népszövetség Hágai Világbíróságának megalakulásával”, írta Rutherford bíró, „Nagy-Britannia és Amerika átvette a vezetést, és ez a bizonyíték arra, hogy az angol-amerikai birodalom a kétszarvú vadállat.” (Világosság, II. kötet, 98. oldal [Light, Vol. II, p. 98] A „brit izraelitáknak” ez nem fog tetszeni, mivel azt állítják, a Bibliából bebizonyosodott, hogy Nagy-Britannia és Amerika alkotja közöttük Isten kiválasztott népét! Mi csak hagyjuk, hogy a brit izraeliták és Jehova Tanúi elrendezzék ezt az ügyet egymás között.
Eközben, összhangban a hamis elveikkel, a Tanúk elutasítják a Föld bármely nemzetének zászlaja előtti tisztelgést, lelkiismereti okokból megtagadják a katonai szolgálat minden formáját és azt mondják, hogy csak Jehováért és az Ő népéért fognak harcolni - ami azt jelenti, hogy a saját véleményükért mindazokkal szemben, akik ellenzik őket.
Annak eredményeként, hogy nem hajlandók teljesíteni az újszövetségi intést, „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld ... az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.” (1Péter 2:13-17), rengeteg Jehova Tanújára szabtak ki börtön- vagy egyéb büntetést, amíg Ausztráliában és Új-Zélandon 1940-es esztendő során illegálisnak nyilvánították a szervezetüket. Az új-zélandi legfőbb ügyész elmondása szerint, Jehova Tanúi abban az időben „a vallások, polgártársaik, az állam és a kormányzat bemcskolásának” szentelték magukat.
Üldözési mánia
A Tanúk arra panaszkodnak, hogy üldözik őket a vallási meggyőződésük miatt, meglehetősen következetlenül, mivel tagadják azt, hogy a rendszerük egy vallás lenne. A panaszuk azonban minden esetben megalapozatlan. A kis szekták csak akkor kerülnek bajba, ha gyakorlataik sértik a közerkölcsöt. Ha a Tanúk közösségeinek folyamatosan nekitámadnak, az azért van, mert ők maguk aljas és sértő módon támadják a más vallású embereket, megnyilvánulásaikkal a legfelháborítóbb polgári hűtlenség fényében sütkéreznek.”
Az amerikai Saturday Evening Post című kiadvány ezt írta a témával kapcsolatban: „A tudatos rosszindulat grandiózus mértékét tekintve, semmilyen más amerikai csoport sem mérhető Jehova Tanúihoz. A mások által becsben tartott dolgok tagadása a mindennapi kenyerük. Minden vallást gyűlölnek - és ezt nyíltan fel is vállalják. Minden kormányzatot éppoly leplezetlen odaadással vetnek meg... Mivel általánosan támadóak, ezért már számos taguk fejét betörték, a gyűléseiket feloszlatták, Királyság-termeiket kifosztották, és még börtönbe is juttatták magukat a viselkedésükkel.
„Nathan Knorr azzal érvel, hogy a Tanúk állhatatossága a legsúlyosabb üldözés, lincselések, bántalmazások, mocskolódások, gyalázkodások, bebörtönzések és még a halál ellenére is nem más, mint csodálatos és az isteni küldetésük biztos bizonyítéka. Az, hogy a fanatizmus és makacsság, amellyel ő maga magyarázná Mohamed követőinek vakmerő buzgalmát, magukra a Tanúkra is ráillene, úgy tűnik nem tűnt fel neki. Minden bizonnyal ugyanazokkal a vonzó ajánlatokkal ösztönzik őket a cselekvésre: a nagyobb rossztól való halálos félelmet ültetik beléjük, ha meghunyászkodnak a „kisebb” félelmeik előtt, és ideiglenes jutalmakról szóló mesés ígéreteket tesznek, ha esetleg az életükbe kerülne Russell és Rutherford próféták ügye.
Az amerikai Saturday Evening Post című kiadvány ezt írta a témával kapcsolatban: „A tudatos rosszindulat grandiózus mértékét tekintve, semmilyen más amerikai csoport sem mérhető Jehova Tanúihoz. A mások által becsben tartott dolgok tagadása a mindennapi kenyerük. Minden vallást gyűlölnek - és ezt nyíltan fel is vállalják. Minden kormányzatot éppoly leplezetlen odaadással vetnek meg... Mivel általánosan támadóak, ezért már számos taguk fejét betörték, a gyűléseiket feloszlatták, Királyság-termeiket kifosztották, és még börtönbe is juttatták magukat a viselkedésükkel.
„Nathan Knorr azzal érvel, hogy a Tanúk állhatatossága a legsúlyosabb üldözés, lincselések, bántalmazások, mocskolódások, gyalázkodások, bebörtönzések és még a halál ellenére is nem más, mint csodálatos és az isteni küldetésük biztos bizonyítéka. Az, hogy a fanatizmus és makacsság, amellyel ő maga magyarázná Mohamed követőinek vakmerő buzgalmát, magukra a Tanúkra is ráillene, úgy tűnik nem tűnt fel neki. Minden bizonnyal ugyanazokkal a vonzó ajánlatokkal ösztönzik őket a cselekvésre: a nagyobb rossztól való halálos félelmet ültetik beléjük, ha meghunyászkodnak a „kisebb” félelmeik előtt, és ideiglenes jutalmakról szóló mesés ígéreteket tesznek, ha esetleg az életükbe kerülne Russell és Rutherford próféták ügye.
Egy vallásos szervezet
Furcsa módon, ellentétben azzal, hogy elítélnek minden „szervezett vallást”, „egyházat”, „hierarchiát” és „papságot”, a saját formációjuk egy igen jól szervezett és hierarchikus vallásos társulat - Jehova Tanúi jóvoltából!
Nathan Knorr, a Vallás a Huszadik Században-nak adott hivatalos hozzájárulásában, rendszerének ismertetésével kezdve kifejti, hogy nem ember vezeti Jehova Tanúit, mivel „Jehova Isten jelölte ki Jézus Krisztust az ő Vezetőjüknek és parancsnokuknak”. Azonban kijelenti, hogy Krisztus az ügyeket egy „látható szervezeten” keresztül irányítja, amelynek főhivatala a New York állambeli Brooklynban található.
A látható feje ennek a földi látható szervezetnek maga Nathan Knorr. Őt úgy veszi körbe az Igazgatótanács, ahogyan a pápát veszi körbe a Bíborostanács. Szerte a világban helyi közösségeik vannak, a „gyülekezetek”, amelynek tagjai a „Királyság-termekben” gyűlnek össze. Azonban minden „gyülekezetnek” vannak „szervezeti szolgái”, akik minden tevékenységet felügyelnek. A teljes idejű szántóföldi szolgákat, akiket a Társulat anyagilag támogat, „úttöröknek” nevezik, és jelenleg több mint 6500 ilyen taguk van. Jehova minden egyes aktív Tanújára úgy hivatkoznak, mint „az Isten - és nem emberek - által megbízott és felszentelt lelkészek”, akiknek házról-házra kell járniuk, könyveket árulva a feljebbvaló tisztjeik által számukra kijelölt területeken.
De ha mindannyiukat Isten bízta meg, szentelte és hatalmazta fel, akkor mi ez, ha nem egy hierarchia vagy a szervezett és szent férfiak testülete, amely istenadta és különválasztott fennhatósággal rendelkezik? Továbbá hogyan gúnyolhatják Jehova Tanúi egyéb vallásokat és más egyházak papságát, miközben azt állítják, hogy mentességet élveznek a katonai szolgálat alól arra hivatkozva, hogy ők mindannyian „a vallás lelkészei”? A „szervezett vallásuknál” egyetlen egyház sem rendelkezik jobban koncentrált kormányzattal, mint ők. Az 1940-es Évkönyv a 47. oldalán lefekteti a szabályokat:
„Minden harmincadik napon minden egyes működő fiókhivatal a földön . . . egy jelentést készít, amelyet írásban ad le a Társulat elnökének, amely részletesen rögzíti a hónap során elvégzett prédikálómunka eredményét. A költségvetési év végén minden fiókhivatal . . . írásban benyújt egy jelentést az elnöknek, amelyben lefedi a Társulat tevékenységeit az év során.”
Nathan Knorr, a Vallás a Huszadik Században-nak adott hivatalos hozzájárulásában, rendszerének ismertetésével kezdve kifejti, hogy nem ember vezeti Jehova Tanúit, mivel „Jehova Isten jelölte ki Jézus Krisztust az ő Vezetőjüknek és parancsnokuknak”. Azonban kijelenti, hogy Krisztus az ügyeket egy „látható szervezeten” keresztül irányítja, amelynek főhivatala a New York állambeli Brooklynban található.
A látható feje ennek a földi látható szervezetnek maga Nathan Knorr. Őt úgy veszi körbe az Igazgatótanács, ahogyan a pápát veszi körbe a Bíborostanács. Szerte a világban helyi közösségeik vannak, a „gyülekezetek”, amelynek tagjai a „Királyság-termekben” gyűlnek össze. Azonban minden „gyülekezetnek” vannak „szervezeti szolgái”, akik minden tevékenységet felügyelnek. A teljes idejű szántóföldi szolgákat, akiket a Társulat anyagilag támogat, „úttöröknek” nevezik, és jelenleg több mint 6500 ilyen taguk van. Jehova minden egyes aktív Tanújára úgy hivatkoznak, mint „az Isten - és nem emberek - által megbízott és felszentelt lelkészek”, akiknek házról-házra kell járniuk, könyveket árulva a feljebbvaló tisztjeik által számukra kijelölt területeken.
De ha mindannyiukat Isten bízta meg, szentelte és hatalmazta fel, akkor mi ez, ha nem egy hierarchia vagy a szervezett és szent férfiak testülete, amely istenadta és különválasztott fennhatósággal rendelkezik? Továbbá hogyan gúnyolhatják Jehova Tanúi egyéb vallásokat és más egyházak papságát, miközben azt állítják, hogy mentességet élveznek a katonai szolgálat alól arra hivatkozva, hogy ők mindannyian „a vallás lelkészei”? A „szervezett vallásuknál” egyetlen egyház sem rendelkezik jobban koncentrált kormányzattal, mint ők. Az 1940-es Évkönyv a 47. oldalán lefekteti a szabályokat:
„Minden harmincadik napon minden egyes működő fiókhivatal a földön . . . egy jelentést készít, amelyet írásban ad le a Társulat elnökének, amely részletesen rögzíti a hónap során elvégzett prédikálómunka eredményét. A költségvetési év végén minden fiókhivatal . . . írásban benyújt egy jelentést az elnöknek, amelyben lefedi a Társulat tevékenységeit az év során.”
Nagy üzlet
A „költségvetési év” említése a szervezet üzleti tevékenységeinek megfigyeléséhez vezet.
A „szervezett vallás” elleni támadás rosszul hangzik a világ legszervezettebb társulatainak egyikétől. Ugyanígy sohasem volt olyan vallásos csaló, mint az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, amely minden más egyházat „nagy üzletben” érdekelt „csalónak” nyilvánít.
Russell pásztor alapította ezt a Társulatot, a saját írásait világszerte kiadó és terjesztő ügynökségeként; és Rutherford bíró is ugyanezzel a céllal működtette tovább. Mára egy nagy pénztermelő vállalkozássá vált. A Brooklynban található kiadó könyvek, traktátusok és füzetek lenyűgöző folyamát árasztja magából. Az első vlágháború óta több mint 485 millió példányt terjesztettek el ezekből, több mint 80 különböző nyelven.
Rutherford bíró szerint ezeket a könyveket és traktátusokat „az előállítási költségnél nem sokkal drágábban” árulják és hogy az „elhanyagolható nyereség” Nemzetközi Bibliakutatók Társulatához vándorol. Ha eladásonként átlagosan egy penny nyereségük van, akkor több, mint kétmillió fontot számolhatunk. Mivel az átlagos profit négy, sőt talán hatszorosa ennek, a 10 millió fontos nyereség az említett időszak alatt közelebb állhat a valósághoz. Az Évkönyv bölcsen írja elő, hogy semmilyen pénzügyi kimutatást nem közölnek, mert az ellenségeik arra használnák ezeket, „hogy akadályozzák a Társulat munkáját”.
Egy dolog biztos. A hatalmas jövedelme ellenére a Társulat semmilyen erőforrást sem fordít közmunkára vagy jótékonyságra. Az Amerikai Rádióbizottság vizsgálatán szembesítve Goux, a russelliták titkára, bevallotta, hogy egyedül a New York-i ingatlanjaik több, mint egymillió dollárt érnek és hogy nem tudná megmondani, hogy a Vállalat összes vagyona mennyire rúg. Amikor Mr. Sirovich, asszisztálva a Bizottságnak megkérdezte, hogy „az igehirdetésen kívül tettek-e valamit a szegény ördögökért, akik gazdaságilag hátrányos helyzetben élnek, szenvedésben és éhségtől gyötörten vagy nyomorban és nélkülözésben? Adtak már valamennyit is ebből a pénzből a megsegítésükre?”
Goux így válaszolt: „Ennek a tevékenységnek nem ez a célja. Ennek a társulásnak nem ez a célja. A Bizottság feladata, hogy Jehova Tanúi bizonyságot tegyenek az emberek között.”
Bizonyságtételük során, ami azt jelenti, hogy Rutherford füzeteit terjesztik, 22 304 „Hirdetőknek” nevezett utazó ügynök megy házról-házra a számukra kijelölt körzetekben. A legnagyobb részük gyakorlatilag a semmiért dolgozik, a hét folyamán rendes világi foglalkoztatásuk van és minden szabadidejüket a „szántóföldi szolgálatra” szentelik. Nathan Knorr magyarázata szerint „őszinte személyek, akik az irodalmunk segítségével tértek meg, foglalkoznak a terjesztési munkákkal”.
Az újonnan megtértek, amikor aktív munkásokká válnak egy azonosítókártyát kapnak, hogy megmutathassák, hogy ők „Isten lelkészei”. Ez egy pszichológiai jelenség, amellyel oly sok hiszékeny embert be lehet csapni és arra kondicionálni, hogy önkéntes ügynök legyen egy ilyen vállalkozásban. Semmi sem sikeresebb a sikernél, tartja a mondás. 1919-ben az Ohio állambeli Cedar Pointon 8000 Tanú találkozott egy kongresszuson és „elkötelezték magukat a hirdetőmunka mellett”. Ugyanezen a helyen 1921-ben 20 000 Tanú mondta ki a híres jelmondatot: „Hirdesd, hirdesd, hirdesd a királyt és a királyságát!”
Még prózaibb szavakkal ez azt jelentette, hogy „Propagáld Rutherford tanításait és áruld a könyveit.” 1946-ban az Ohio állambeli Clevelandben hasonló lelkesedéssel töltötték meg a Tanúk szívét.
Mindebben az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat sosem áll vesztésre. Önkéntes terjesztők fizetnek a kapott könyvekért; és ha túladnak rajtuk, ugyan így tesznek a saját költségükön. Számos ilyen terjesztő téríti vissza nem csupán a könyvek teljes árát, hanem további adományokat is, amelyeket a világi munkájuk során kerestek meg.
Egy további technikai tényező, amely hozzájárul a széleskörű értékesítéshez, hogy a könyveket „adományok” ellenében ajánlják fel és nem „árusítják” őket, így nem szükséges árusítási engedély, az értékesítés nem adóköteles és az üzlet még vasárnapokon is mehet. Mindezt nagyon ravaszul eszelték ki.
Természetesen, az embereket először meg kell téríteni az új vallásra mielőtt ilyen elkötelezetten dolgozni kezdenének; és a vallást, amelyre megtérítették őket kell most sokkal közelebbről szemügyre vennünk.
A „szervezett vallás” elleni támadás rosszul hangzik a világ legszervezettebb társulatainak egyikétől. Ugyanígy sohasem volt olyan vallásos csaló, mint az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat, amely minden más egyházat „nagy üzletben” érdekelt „csalónak” nyilvánít.
Russell pásztor alapította ezt a Társulatot, a saját írásait világszerte kiadó és terjesztő ügynökségeként; és Rutherford bíró is ugyanezzel a céllal működtette tovább. Mára egy nagy pénztermelő vállalkozássá vált. A Brooklynban található kiadó könyvek, traktátusok és füzetek lenyűgöző folyamát árasztja magából. Az első vlágháború óta több mint 485 millió példányt terjesztettek el ezekből, több mint 80 különböző nyelven.
Rutherford bíró szerint ezeket a könyveket és traktátusokat „az előállítási költségnél nem sokkal drágábban” árulják és hogy az „elhanyagolható nyereség” Nemzetközi Bibliakutatók Társulatához vándorol. Ha eladásonként átlagosan egy penny nyereségük van, akkor több, mint kétmillió fontot számolhatunk. Mivel az átlagos profit négy, sőt talán hatszorosa ennek, a 10 millió fontos nyereség az említett időszak alatt közelebb állhat a valósághoz. Az Évkönyv bölcsen írja elő, hogy semmilyen pénzügyi kimutatást nem közölnek, mert az ellenségeik arra használnák ezeket, „hogy akadályozzák a Társulat munkáját”.
Egy dolog biztos. A hatalmas jövedelme ellenére a Társulat semmilyen erőforrást sem fordít közmunkára vagy jótékonyságra. Az Amerikai Rádióbizottság vizsgálatán szembesítve Goux, a russelliták titkára, bevallotta, hogy egyedül a New York-i ingatlanjaik több, mint egymillió dollárt érnek és hogy nem tudná megmondani, hogy a Vállalat összes vagyona mennyire rúg. Amikor Mr. Sirovich, asszisztálva a Bizottságnak megkérdezte, hogy „az igehirdetésen kívül tettek-e valamit a szegény ördögökért, akik gazdaságilag hátrányos helyzetben élnek, szenvedésben és éhségtől gyötörten vagy nyomorban és nélkülözésben? Adtak már valamennyit is ebből a pénzből a megsegítésükre?”
Goux így válaszolt: „Ennek a tevékenységnek nem ez a célja. Ennek a társulásnak nem ez a célja. A Bizottság feladata, hogy Jehova Tanúi bizonyságot tegyenek az emberek között.”
Bizonyságtételük során, ami azt jelenti, hogy Rutherford füzeteit terjesztik, 22 304 „Hirdetőknek” nevezett utazó ügynök megy házról-házra a számukra kijelölt körzetekben. A legnagyobb részük gyakorlatilag a semmiért dolgozik, a hét folyamán rendes világi foglalkoztatásuk van és minden szabadidejüket a „szántóföldi szolgálatra” szentelik. Nathan Knorr magyarázata szerint „őszinte személyek, akik az irodalmunk segítségével tértek meg, foglalkoznak a terjesztési munkákkal”.
Az újonnan megtértek, amikor aktív munkásokká válnak egy azonosítókártyát kapnak, hogy megmutathassák, hogy ők „Isten lelkészei”. Ez egy pszichológiai jelenség, amellyel oly sok hiszékeny embert be lehet csapni és arra kondicionálni, hogy önkéntes ügynök legyen egy ilyen vállalkozásban. Semmi sem sikeresebb a sikernél, tartja a mondás. 1919-ben az Ohio állambeli Cedar Pointon 8000 Tanú találkozott egy kongresszuson és „elkötelezték magukat a hirdetőmunka mellett”. Ugyanezen a helyen 1921-ben 20 000 Tanú mondta ki a híres jelmondatot: „Hirdesd, hirdesd, hirdesd a királyt és a királyságát!”
Még prózaibb szavakkal ez azt jelentette, hogy „Propagáld Rutherford tanításait és áruld a könyveit.” 1946-ban az Ohio állambeli Clevelandben hasonló lelkesedéssel töltötték meg a Tanúk szívét.
Mindebben az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat sosem áll vesztésre. Önkéntes terjesztők fizetnek a kapott könyvekért; és ha túladnak rajtuk, ugyan így tesznek a saját költségükön. Számos ilyen terjesztő téríti vissza nem csupán a könyvek teljes árát, hanem további adományokat is, amelyeket a világi munkájuk során kerestek meg.
Egy további technikai tényező, amely hozzájárul a széleskörű értékesítéshez, hogy a könyveket „adományok” ellenében ajánlják fel és nem „árusítják” őket, így nem szükséges árusítási engedély, az értékesítés nem adóköteles és az üzlet még vasárnapokon is mehet. Mindezt nagyon ravaszul eszelték ki.
Természetesen, az embereket először meg kell téríteni az új vallásra mielőtt ilyen elkötelezetten dolgozni kezdenének; és a vallást, amelyre megtérítették őket kell most sokkal közelebbről szemügyre vennünk.
<<<Folytatás következik >>>