„Szóval csak álom volt, mi?”
Egy házaspár, akinek nem lehetett gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az asszony rövidesen várandós lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a szülés ideje közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben van, és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához hasonlított. Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány nap múlva fia született, és minden a legnagyobb rendben zajlott.
Néhány hónap múlva a boldog anya
tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni Rotondóba, hogy saját szemével
lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az álmában látott emberhez, s ha
igen, köszönetet mondjon neki. Férje próbálta lehűteni: „Nyugodj meg –
mondogatta –, csak álom volt, semmi más.” Végül mégis elutaztak. Amikor
megérkeztek, a kolostorban olyan helyre álltak, ahol Pio atyának el
kellett haladnia. Mikor a szent odaért, megállt a férj mellett, kedvesen
ránézett, gyengéden megveregette a vállát, és széles mosollyal,
csipkelődve így szólt: „Szóval csak álom volt, mi?”
(Anna Baroni vallomása, Chiavari, 1994. december 8.)
„Látod, mennyien dicsőítik a Jóistent?”
Antonio
Durante kapucinus atya is megfigyelhette, hogyan olvas Pio atya a
gondolataiban. Egy alkalommal, mikor a rendház előtt sétált Pio atyával,
látta, milyen rajongó szeretettel veszi körül a Padrét a nép. Antonio
atya arra gondolt: „Vajon hogyan tud ellenállni a hiúság és az
önelégültség kísértésének?” Szinte a végére sem ért a gondolatnak,
amikor a szent odafordult hozzá, és mosolyogva, gyengéden annyit
mondott: „Látod, mennyien dicsőitik a Jóistent?”
(Antonio Durante
atya 1912. augusztus 7-én született és 1970. június 11-én halt meg.
Riccardo Geminiani kapucinus atya vallomása, Genova, 1995. április 20.)