Nézzük akkor a tényeket!
1. Mohamed nem azonos Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, a világ Teremtőjével.
2. Az iszlám kanonizált könyve, a „Korán” hirdeti, hogy
a./ a pokolba kerül minden keresztény,
b./ a keresztények mind megölendők vagy leigázandók,
c./ a gyilkosság tilos, de a vérbosszú nem,
d./ az ember annál boldogabb a mennyben, minél több nője van.
Apologéta kiegészítése:
e./ Az iszlám a kereszténység Szent Könyvéből csak a Mózes 5 könyvét, a Zsoltárok Könyvét és az Újszövetségi könyveket és leveleket ismeri el [viszont tagadja Jézus istenségét - csak próféta volt -, tagadja a Szentháromságot, tagadja a keresztelési parancsot]
Mi ez, ha nem tiszta szinkretizmus? [Ahogyan az egyszeri kőműves mondta, de szabad átköltésben: "...Egy kis malter, egy kis mész, a POGÁNYNAK nem kell ész!..."]
Mindebből
következik tehát, hogy nem ültethető, pláne könnyen, egy asztalhoz
Jézus és Mohamed. Egyszerűen elképesztő, hogy egy önmagát katolikusnak
tekintő teológus, aki még arra sem vette a fáradtságot, hogy legalább
Kmoskó Mihály (1876-1931) katolikus hittudós iszlámmal kapcsolatos
alapműveit tanulmányozza, így nyilatkozik, szemben azon eleinkkel, akik
megvallották, hogy nem kérnek a vallási keveredésből, történetesen a
Mohameddel való frigyből.
Ezek után egyre növekvő aggodalommal
kérdezhetjük, hogy vajon hány teológus vallja szívében és értelmében,
hogy ő nem akar más lenni, csak saját vallásához ragaszkodó, mint tette
egykor „Katolikus hitvallás” című versében P. Jánossy Béla (1883-1945)
költő, imígyen:
Hitet teszek hitemről tiszta szóval,
Ahogy lelkemből felharsanva szólal,
Hadd gúnyoljanak a hitetlenek,
De eszméljen, ki gyáva, langy-meleg!
Hiába jelszó, elvek, tudomány,
A lélek vagy keresztény vagy pogány!
Itt nincs ma szükség gyáva langy-melegre,
Ma forró szemmel nézni kell keletre,
Hol Betlehemnek csillaga ragyog!
– Katolikus vagyok!
Adott a Krisztus egy-igaz hitet
És erre új világot épített.
Polgár vagyok ez új világban én,
Derű orcámon, két szemembe fény!
Szabad vagyok és szállok, mint a sas,
Nekem nincsen mély és nincsen magas.
Örökké friss dal engem itt fogad,
S lelkem issza a zengő titkokat:
Igazak, szentek, mélyek és nagyok!
– Katolikus vagyok!
E hit meg nem dől, meg nem tántorog
Nem változtatják népek és korok,
Mit örök jelként a lelkembe oltott,
Tisztán megőrzöm, mint az anyacsókot!
Föld meginoghat, ég is mennydöröghet,
Poklok kapuja dönghet, düböröghet,
Nyugat pernyézhet, lángolhat Kelet:
A kereszt ott áll a világ felett,
Mely nála nélkül jégheggyé fagyott!
– Katolikus vagyok!
Örökké gyászol, ki örökké temet,
Én nem temetem élő hitemet,
S nem gyászolom, mi diadalmas élet,
De arra esküszöm és annak élek!
Támadnak érte? – Támadták a sziklát.
Gyaláznak érte? – Eltűröm a szitkát.
Gyötörnek érte? – Szebb erényem lesz-e?
Megölnek érte? – Vonjanak keresztre,
Büszkén megyek és bátran meghalok!
– Katolikus vagyok!
Igen, katolikus, aki tudja, hogy Jézust és Mohamedet nem lehetne, pláne könnyen, egy asztalhoz ültetni!
Forrás: ifj. Tompó László (Hunhír)