A Szentatya homíliájának középpontjában az a
gondolat állt, hogy a keresztények nem ítélkeznek senki felett. Szent
Pál areopáguszi beszéde nyomán a pápa hangsúlyozta, hogy az Apostol a
szíveket akarta megérinteni, a párbeszédet kereste, hidakat emelt,
anélkül, hogy bárkit elítélt volna.
A keresztény ember is úgy hirdesse az evangéliumot, hogy Jézus Krisztus elfogadásra találjon, ne pedig visszautasításra. Szent Pál tisztában van azzal, hogy milyen nehéz Jézust hirdetni, de tudja azt is, hogy neki mindent meg kell tennie az ügy érdekében, és végső elemzésben Jézus, vagyis az igazság hirdetése a Szentlélek műve. A mai evangéliumban Jézus azt hirdeti, hogy az Igazság Lelke vezet el minket a teljes igazságra. Szent Pál a görögöknek Athénban nem azt mondja, hogy itt van az igazság lexikona, tanuljátok meg ezt a lexikont és eljuttok az igazságra. „Nem, az igazság nincs benne a lexikonokban, mert az igazság találkozás, azt jelenti, hogy találkoztunk a legmagasabb igazsággal, Jézussal. Senki sem gazdája az igazságnak, az igazságot a Jézussal való találkozásban kapjuk meg.”
Pál apostol magatartását mi vezette? Elsősorban az, hogy Jézus is így tanított, Jézus is szóba állt mindenkivel, a bűnös emberekkel, a vámossal, a farizeusokkal. Az evangéliumot hirdetni akaró keresztényeknek is ezen az úton kell járniuk, meg kell hallgatniuk mindenkit – mondta a pápa.
A Szentatya ezután összehasonlította az 50-60 évvel ezelőtti és a mai felfogást. Az Egyház életében a mostani jó időszak. „Emlékszem, hogy amikor kisgyermek voltam, a katolikus családokban ezt mondták: ide nem megyünk, mert nincsenek összeházasodva” – idézte fel a pápa. „Ez kizárást jelentett. Nem mehettél azok közé sem, akik szocialisták vagy hitetlenek voltak. Ma már hál’ Istennek nem mondunk ilyeneket.” Ez a szokás valamiképpen a hitet akarta védeni, de úgy, hogy közben falakat emelt. Ezzel szemben az Úr Jézus hidakat épített. Szent Pált mindig a hithirdetés gondolata vezette, nem pedig a prozelitizmus. XVI. Benedek szavait idézve Ferenc pápa ezt mondta: az Egyház nem a prozelitizmusban növekszik, hanem azért, mert vonzó, tanúságtevő és mert hirdeti az örömhírt. Erre pedig csak azok képesek, akik nem kételkednek az Úr Jézusban. Azok a keresztények, akik félelemből nem hidakat építenek, hanem falat emelnek, nem biztosak a hitben és Jézus Krisztusban.
„Az Egyháznak nem szabad elveszítenie apostoli bátorságát. A bátortalan egyház mozdulatlan, rendezett és szép egyház, de nem hoz gyümölcsöt. A bátortalan egyház nem megy ki a peremvidékekre, ahol annyi ember prédája a bálványoknak, a világiasságnak, a gyönge gondolkodásnak és sok másnak. Kérjük ezért ma Szent Páltól a bátorság lelkületét, a lelki buzgóságot, a meggyőződést! Ne ijedjünk meg attól, hogy hibázunk! Ha hibát követsz el, állj fel és menj előre a kijelölt úton! Akik nem lépnek, mert attól félnek, hogy hibáznak, még súlyosabb hibába esnek” – zárta szentbeszédét Ferenc pápa szerdai szentmiséjén.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
A keresztény ember is úgy hirdesse az evangéliumot, hogy Jézus Krisztus elfogadásra találjon, ne pedig visszautasításra. Szent Pál tisztában van azzal, hogy milyen nehéz Jézust hirdetni, de tudja azt is, hogy neki mindent meg kell tennie az ügy érdekében, és végső elemzésben Jézus, vagyis az igazság hirdetése a Szentlélek műve. A mai evangéliumban Jézus azt hirdeti, hogy az Igazság Lelke vezet el minket a teljes igazságra. Szent Pál a görögöknek Athénban nem azt mondja, hogy itt van az igazság lexikona, tanuljátok meg ezt a lexikont és eljuttok az igazságra. „Nem, az igazság nincs benne a lexikonokban, mert az igazság találkozás, azt jelenti, hogy találkoztunk a legmagasabb igazsággal, Jézussal. Senki sem gazdája az igazságnak, az igazságot a Jézussal való találkozásban kapjuk meg.”
Pál apostol magatartását mi vezette? Elsősorban az, hogy Jézus is így tanított, Jézus is szóba állt mindenkivel, a bűnös emberekkel, a vámossal, a farizeusokkal. Az evangéliumot hirdetni akaró keresztényeknek is ezen az úton kell járniuk, meg kell hallgatniuk mindenkit – mondta a pápa.
A Szentatya ezután összehasonlította az 50-60 évvel ezelőtti és a mai felfogást. Az Egyház életében a mostani jó időszak. „Emlékszem, hogy amikor kisgyermek voltam, a katolikus családokban ezt mondták: ide nem megyünk, mert nincsenek összeházasodva” – idézte fel a pápa. „Ez kizárást jelentett. Nem mehettél azok közé sem, akik szocialisták vagy hitetlenek voltak. Ma már hál’ Istennek nem mondunk ilyeneket.” Ez a szokás valamiképpen a hitet akarta védeni, de úgy, hogy közben falakat emelt. Ezzel szemben az Úr Jézus hidakat épített. Szent Pált mindig a hithirdetés gondolata vezette, nem pedig a prozelitizmus. XVI. Benedek szavait idézve Ferenc pápa ezt mondta: az Egyház nem a prozelitizmusban növekszik, hanem azért, mert vonzó, tanúságtevő és mert hirdeti az örömhírt. Erre pedig csak azok képesek, akik nem kételkednek az Úr Jézusban. Azok a keresztények, akik félelemből nem hidakat építenek, hanem falat emelnek, nem biztosak a hitben és Jézus Krisztusban.
„Az Egyháznak nem szabad elveszítenie apostoli bátorságát. A bátortalan egyház mozdulatlan, rendezett és szép egyház, de nem hoz gyümölcsöt. A bátortalan egyház nem megy ki a peremvidékekre, ahol annyi ember prédája a bálványoknak, a világiasságnak, a gyönge gondolkodásnak és sok másnak. Kérjük ezért ma Szent Páltól a bátorság lelkületét, a lelki buzgóságot, a meggyőződést! Ne ijedjünk meg attól, hogy hibázunk! Ha hibát követsz el, állj fel és menj előre a kijelölt úton! Akik nem lépnek, mert attól félnek, hogy hibáznak, még súlyosabb hibába esnek” – zárta szentbeszédét Ferenc pápa szerdai szentmiséjén.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: Az egész hír említésre méltó sem lenne, de Ferenc pápának volt egy mondata, amit szándékosan, vastagon kiemeltem. Igen ez lehetne a keresztény ember megközelítése, de a kérdés másik oldala az, hogy (hitben) felkészületlenül vagy gyenge lábakon álló hit esetében viszont az egyetlen követhető út, mert nem a rossz példát vesszük alapul.
Emlékszem még megétérésem idejében beszélgettem egy barátommal, és mondtam neki hogy Budapesten elmegyek meghallgatni a mormonokat, mert szükségem van "A Mormon könyve"-re, Első reakciója az volt, hogy ne tegyem, mert csak összezavarnak és elvezetnek a katolikus hittől. Mondtam neki hogy esetemben ettől nem kell félnie. Apám, aki hithű kommunista (szocialista) volt csak egy dolog miatt nem volt állandó vitája velem, mert nagyon gyorsan rájöttem, hogy teljesen felesleges minden vita vele, ő nem tud meggyőzni engem (lelke mélyén 'gyűlölte' a katolikus egyházat), én sem tudom meggyőzni őt. Hasonlóan álltunk a politikában is.
Ferenc pápa állítását egy esetben lehet megfogadni, ha a meglátogatott esetében nem a zsigeri elutasítás van, hanem legalább a beszélgetés szintjén kontaktus lehet vallási és politikai kérdések tárgyalásában. És ami a legfontosabb biztos hited legyen, amit nem lehet megingatni.