Ennek a weboldalnak és a hozzá kapcsolódó Facebook oldalnak a látogatói rendszeresen sorolják fel panaszaikat ennek a blognak, és más hitehagyott weboldalaknak vagy könyveknek a létezése miatt. Gyakran azt kérdezik tőlem, miért nem “hagyom” az egészet, miért nem “lépek tovább”, vagy miért nem hagyom abba szegény Jehova Tanúi “zaklatását”. Ez az én válaszom. Ugyanakkor ez ennek a weboldalnak a küldetése is.
Kedves Jehova Tanúi,
Engedjétek meg, hogy egy általános félreértés tisztázásával kezdjem a JW.org követői között:
Egy vallás és a hitnézeteinek kritizálása nem zaklatás. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szerint a kifejezés szabadsága azt jelenti, hogy “Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” A valláskritikát úgy határozzák meg, mint “egy vallás elgondolásainak, tanításainak, igazságtartalmának, és/vagy gyakorlatainak kritikája, beleértve a hozzá kapcsolódó politikai és szociális következtetéseket”. Másrészről a zaklatás jogi szempontból “szándékos viselkedés, amelyet fenyegetőnek, vagy zavart keltőnek találnak.”
Soha nem fenyegettem Jehova Tanúit és ezután sem fogom (noha engem ismételten fenyegettek Jehova Tanúi online és nem finomkodtak a szavakkal). Megértem, hogy Jehova Tanúi a tisztességes kritikát zavarónak, sőt akár fenyegetőnek is találhatják, hiszen az megkérdőjelezi a hitük lényegét és központi értékeit – ez azonban soha nem az egyén támadása. Másrészt egy hitrendszernek ki kell állnia az alapos vizsgálat próbáját. Amit Bertrand Russell mondott Istenről az igaz a vallásokra is: “Ha pedig létezne egy Isten, úgy gondolom nagyon valószínűtlen, hogy oly nyugtalan hiúsággal bírna, hogy megsértődne azoktól, akik kételkednek az Ő létezésében.” Egy ideológiának vajon nem kellene könnyedén felülemelkednie az ellenálláson? Ha egy hitrendszer nem képes kiállni a kritikát, akkor az nem érdemes még arra a papírra sem, amire a tanításait írták. Más szavakkal: Egy vallás, amely megpróbálja kirekeszteni és elhallgattatni a kritikusokat, annak általában van valami rejtegetni valója. Ez a weboldal ennek felfedésére szánta el magát. Ne hibáztasd az üzenet átadóját. (Megjegyzem, az is elég ironikus, hogy egy olyan vallás, ami évtizedekig küzdött a saját szólásszabadságukért, mindent megtesz, hogy aláássa a nem hívő egykori Jehova Tanúi szólásszabadságát.)
Egy másik mód, ahogyan Jehova Tanúi megpróbálják kikerülni a hitük kritikáját az, hogy érvénytelenítik a “hitehagyottak”, vagyis a volt Jehova Tanúi kijelentéseit azzal, hogy szónoki módon megkérdezik tőlük, egyszerűen csak miért nem “hagyják” és “lépnek tovább”, ezzel burkoltan arra célozva, hogy az úgynevezett “hitehagyottak” - mint én is - dühösek, mivel kiközösítették őket és többé nem lehetnek Jehova Tanúi. Ez talán igaz lehet bizonyos mértékben egyes korábbi Jehova Tanúinál, az én esetemben azonban nem is lehetne távolabb az igazságtól. Hagy magyarázzam el.
Igen, engem kiközösítettek, mivel megsértettem az Őrtorony erkölcsi szabályrendszerét, ez azonban nem az az ok, ami miatt kritizálom Jehova Tanúit és a Vezető Testületüket. Valójában én tisztelem minden csoport jogait, hogy eldöntsék kik lehetnek tagok és kik nem. Az, hogy Jehova Tanúi úgy döntöttek kiközösítenek bizonyos tettek miatt, az tökéletesen rendben van a számomra. Nem akartam Jehova Tanúja lenni a továbbiakban, és ha nem közösítenek ki akkor, később elkülönültem volna hitehagyás miatt. Ahogyan Samuel Clemens mondta, “Egy embert a hite alapján fogadnak be egy egyházba, és a tudása miatt teszik ki onnan.”
Hagy foglaljam össze röviden: nem haragszom őrülten Jehova Tanúira, hogy kidobtak maguk közül. Valójában nem is tehettek volna többet vagy jobbat értem – boldogabb vagyok, mint valaha úgynevezett “hitehagyottként”. Annak a ténynek, hogy ateista vagyok, szintén nincsen semmi köze ahhoz, hogy felszólalok a JW.org ellen. Íme az ok, amiért kritikusan írok Jehova Tanúiról, és nem “hagyom” az egészet, ha érdekel:
Egyáltalán nem tartom tiszteletben és soha nem fogom elfogadni a JW.org, vagyis az Őrtorony közösségmegvonási eljárását. Úgy gondolom, hogy ez egy embertelen, nem keresztény gyakorlat és teljes mértékben egyetértek Raphael Aron szektaszakértővel, aki ezt “drákóinak, kegyetlennek és szívtelennek” nevezi, és úgy tekint a JW.org-ra, mint egy “kegyetlen, lélektelen vallásra”. Ha belegondolsz: Jehova Tanúi úgy nevezik az egykori tagokat, akik továbbléptek, hogy “hitehagyottak” és “elméjükben betegek”. A hitehagyottak egy hitrendszert kritizálnak, miközben az Őrtorony követői egyéneket sértenek meg és élnek vissza velük. Akkor tehát kik is azok, akik nem “hagyják” vagy “lépnek tovább”? Kik azok, akik valójában neheztelnek?
2003-ban közösítettek ki. Csaknem 10 évet vártam, mielőtt először nyíltan hangot adtam bármilyen kritikának. Egészen addig a szüleim alig beszéltek velem, és a bátyám elkerült minden kapcsolatot velem azóta, hogy megosztottam vele, ki fognak közösíteni. E hosszú idő alatt csendben maradtam, mivel naivan úgy gondoltam, hogy a dolgok meg fognak változni. Ez azonban természetesen nem történt meg. Jehova Tanúi tanításai nem fejlődnek. Ezek mutálódnak.
Nem az volt a probléma, hogy nem hagytam. A probléma az volt, hogy hagytam
Rájöttem, azáltal, hogy tartottam a számat, csendesen támogattam egy olyan eljárásmódot, amivel abszolút nem értek egyet. Egy olyan eljárásmódot, ami tönkretett egy valaha boldog családot. Ez volt az oka, hogy megírtam a könyvemet, melynek címe Goodbye, Jehova!. Ez volt az oka, hogy megalapítottam ezt a weboldalt.
Összességében, azon túl, hogy Jehova Tanúja voltam, egy nagyszerű, boldog gyermekkorom volt és ezért hálás vagyok. Mindennek forrása a szüleim voltak. Nem az Őrtorony. Megbocsátok a családomnak, hogy kizártak az életükből – őket éppen annyira manipulálták, mint ahogyan engem. Nem neheztelek.
De soha nem fogok megbocsátani annak a társaságnak, akiket úgy ismertünk meg, mint JW.org vagy az Őrtorony Társulat, azért, hogy rávették a családomat taszítsanak ki engem, így gyakorlatilag elpusztítva egy szoros, boldog családot – mindössze azért, mivel úgy döntöttem, hogy élek a szabad akaratommal, amivel állítólag az Istenük áldott meg engem.
Úgy gondolom, hogy a Jehova Tanúit vezető társaság egy szekta-szerű szervezet.
Apologéta: Révi Eszter szociológus nagy hatású "Égő életek" című könyvében, melyet a magyarországi szekták tagjaival és hozzátartozóival folytatott riportjaiból írt meg: egyetlen konklúziót von le: minden szekta arra születik és jön létre, hogy alapítójának és/vagy vezetőinek az anyagi hátterét, gazdagságát biztosítsa a vallás köntösébe bújtatva.
Túlélőként kötelességemnek érzem, hogy írjak a szervezettel kapcsolatos fejleményekről és tájékoztassam a nyilvánosságot ezen és más platformokon. Egészen addig, amíg a JW.org, különösen pedig a Vezető Testület vagy Hű és Értelmes Rabszolga, folyamatosan gyakorolja az illetéktelen befolyásolást a követőiken megfélemlítési taktikák segítségével, kiad olyan irodalmat vagy megfogalmaz olyan véleményeket, amelyek potenciálisan szégyenérzetbe hajtják Jehova Tanúit, hogy azt higgyék, ők szükségesek a megmeneküléshez és kötelességük igaz keresztényekként családtagokat kiközösíteni, vagy a vérátömlesztést elutasítani, amivel szükségtelen halálozásokat kockáztatnak és tartózkodnak egy felvilágosult, szabad társadalom kiváltságaitól, mint például a felsőoktatás – egészen addig, amíg ez a status quo az Őrtorony Társulattal kapcsolatban, addig mindent meg fogok tenni, hogy hangot adjak a kritikámnak.
Kedves látogató, ne érts félre: én továbbléptem. De nem tűnök el a színről. Ipsa scientia potestas est – A tudás maga a hatalom.