A Jehova Tanúi családokban nevelkedő fiatalok gyakran kapják azt a tanácsot - vagy éppen maguk éreznek indítást arra -, hogy iskolai feladataikat használják fel tanúskodásra, amelyben megismertetik Jehova Tanúi tevékenységét. Így tett például a 17 éves mexikói Daniel, aki angol házi feladata keretében az egyik misszionáriussal készített interjút (2005 Ébredjetek! 9/22. Kiváló tanúskodás az iskolában). Bár Daniel tapasztalata lehet éppen valós, de más Tanú családokban nevelkedő gyerekek tapasztalatai eltérőek lehetnek, és nem mindegyikük hajlandó "mosoly"-álarcot húzni magára.
Az nem derül ki, hogy milyen feladatot kapott eredetileg az a 15 éves amerikai lány, aki az alábbi videón szerepel, de nyilvánvalóan valami 15 perces PowerPoint-os bemutatóval kellett készülnie, melyet valaki rögzített, majd később a Youtube-ra is feltöltöttek. Előadását úgy kezdi: "Jehova Tanújaként nevelkedtem....", majd röviden összefoglalja a főbb elveket, és gyülekezeti elrendezést. A bevezető után részletezi a nők gyülekezeti helyzetét és a férfiak hierarchikus rendszerét egészen a Vezető Testületig. Majd rátér a "világ"-gal való kapcsolatra, a prédikálásra és a vallási tanítás kizárólagosságára, ahogyan azt ő megélte gyermekként (sírástól fojtogatva ad hangot annak a tapasztalatának, mikor abban a hitben volt, hogy az apja - aki valószínűleg nem Tanú - meg fog halni Armageddonkor).
A diáklány a kiközösítéssel kapcsolatos gyülekezeti elrendezésről beszél, és arról, hogy a gyülekezet tagjai miként tekintik a kizárt tagokat, amikor megemlíti, hogy "én magam is ki lehetek közösítve azért, mert ezt a beszédet tartom" (bár az előadása végén megemlíti, hogy anyjával együtt azóta már elhatárolódott a gyülekezettől...).
Ezután konkrét személyek történeteire tér rá, melyeken keresztül bemutatja, hogyan és miért lettek kiközösítve egyes személyek a csoportból, és milyen reakciók történtek a vének részéről (akik az egyedüli és teljhatalommal rendelkezők a csoporton belül, és akiknek döntéseit nem lehet büntetlenül megkérdőjelezni sem).
Elsőként egy Donna nevű nő történetét említi, akit személyesen ismert gyerekkora óta. Donnát az egyik gyülekezeti férfitag szexuálisan bántalmazta fiatal lányként. Senkinek nem mondta ezt el, mert úgy hitte, hogy úgy sem fog semmi történni. Később hozzáment egy másik férfihoz, akit a gyülekezetben ismert meg. 14 évi házasságuk ideje alatt, a férfi érzelmileg és fizikailag is bántalmazta. Számtalan esetben fordult a vénekhez emiatt, de mindig azt mondták neki, hogy ez az ő hibája, mert nem elég jó feleség. Donna elhitte ezt, bár érezte, hogy ez így nem igaz. Egy alkalommal, amikor a férje megverte, Donna értesítette a rendőrséget, így a férfi börtönbe került. A vének meglátogatták, hogy beszéljenek vele az incidensről, jóllehet ezt soha nem tették Donnával és a gyerekeivel, soha nem kérdezték meg az évek alatt, hogy ők jól vannak-e. A történet szerint a gyülekezeti vének Donnát kezdték vádolni a kialakult helyzet végett. Donna kiállt az igaza mellett, elvált a férjétől, de a tortúra ezzel nem ért véget, mert kizárták a gyülekezetből, családtagjai és barátai nem állnak vele szóba (összes családtagja Jehova Tanúja), sőt a gyerekeit is eltiltották tőle. Ráadásul a bűntudat is gyötörte azért, mert úgy érezte, hogy csalódást okozott az apjának és Istennek.
Egy másik nő, akit a lány Jane-nek nevez, azért kezdett bibliatanulmányozást a Tanúkkal, mert megígérték neki, hogy "megmentik" a beteg gyermekét. Jane teljesen elvarázsolódott a vallástól, és mindent megtett, amit kértek. Ez később a házasságába került, mert férje elhagyta emiatt. Jane anyja drogfüggő volt, ő maga ezért egy gyermekotthonban nőtt fel, így az egyedüli családja a Jehova Tanúi gyülekezet volt. Jane biztosítási ügynökként dolgozott, egy nap munkája végzése közben megerőszakolta egy férfi. Az eset után azonnal felhívta egy gyülekezeti barátját, aki kórházba vitte. Súlyos sérüléseiről látletetet vettek, nyakán fojtogatás nyomai voltak. Bírósági eljárás indult a férfi ellen. A hivatalos eljárás után a vének is kikérdezték, mégpedig olyan részletek után kutatva, melyek súlyosan megterhelték a nőt. A "kihallgatás" után megállapították, hogy Jane valójában "engedélyt adott" a férfinak az erőszak elkövetésére, így nem tekinthető áldozatnak. Megállapították, hogy a támadó férfit - aki "csupán egy ember" - megkísértette Jane öltözködési módja. Jane azt az ultimátumot kapta, hogy ha el akarja kerülni a kiközösítést, akkor öltözködjön konzervatívabban, hagyja ott a munkáját és vonja vissza a férfi ellen felhozott vádakat. Jane sajnos elhitte a vének vádjait és teljesítette kérésüket, hogy a gyülekezet tagja maradhasson. Évekbe tellett, mire rájött, hogy mi módon lett összezavarva a gyülekezetben. Élete későbbi szakaszában egy világi barátja segített neki, akitől szeretet kapott.
Egy másik személy, akinek a történetét megemlíti, Trischa. Trischa apja emberrabló és drogfüggő volt, aki nőket és gyermekeket erőszakolt meg sőt még gyilkosságot is megkísérelt elkövetni - ugyanakkor Jehova Tanúi gyülekezetben is fontos pozíciót töltött be. Anyja is drogos volt, aki kiszolgáltatta gyerekeit számtalan veszélyes embernek. Trisha családjában mindenki Jehova Tanúi volt, ugyanakkor titkos drogfüggők is voltak, még drogkereskedelemben is részt vettek. Felnőve Trisha hozzáment egy férfihoz, akit az anyja választott neki. Ez a férfi bántalmazta őt. Később Trischa kezdte átlátni a körülötte történő dolgokat. Azt nyilatkozta, hogy az a legnagyobb baj ezzel a vallással, hogy akadályozza a kriminális esetek felhozatalát, hiszen családtagjai "tiszteletreméltó állampolgároknak" tűntek, akire senki sem gyanakodott. Ők maguk komolyan elhitték azt, hogy csak imádkoznak a megbocsátásért és meghagyják az áldozataiknak, hogy összeszedjék magukat, mégpedig mindenféle segítség és támogatás nélkül.
Előadása végén a diáklány végül összefoglalja a gyülekezeti rendszer lényegét. Miszerint a Tanúk nem fordulhatnak "világi" segítségért, mert akkor elárulják Jehovát, és olyanoknak bizonyulnak, akik nem engedik "Jehova gondoskodását" az életükben. Ha viszont a gyülekezeti vénekhez fordulnak, akkor szembetalálják magukat azzal, hogy nagyon gyakran az áldozatot vádolják. Ez a csapdahelyzet minden természetes erejüktől megfosztja őket. (Én magam is átéltem ezt, itt Magyarországon, és igen megsemmisítő tapasztalat...)
Végezetül kifejti, hogy a gyülekezeti szeretet és elfogadás nem feltétel nélküli, hiszen csak addig terjed, amíg az egyén engedelmeskedik a szabályoknak és soha nem kérdőjelez meg semmit. Ez a vallás lerombolja az egyének életét, szétrombol családokat, és mindenezek legtöbbje soha nem kerül nyilvánosságra, mivel a vallás vezetősége elég jó abban, hogy elhallgattasson áldozatokat.
Az Indepent cikke szerint, az Őrtorony Társulat még nem kommentelte a videót.