„Az alapozó közismereti stúdiumok keretében a PPKE minden fakultásán 2015. szeptemberétől elindítja a Bevezetés a katolikus hit rendszerébe című kurzus mellett helyet kapó A holokauszt és emlékezete című tárgyat, amelynek tartalmi kidolgozását Dina Porat és Raphael Vago professzorok végezték el (University of Tel Aviv), szem előtt tartva a magyar sajátosságokat” – jelentette be az egyetem keddi sajtótájékoztatóján Szuromi Szabolcs Anzelm, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora. Új világnézeti tárgyat vezet be tehát a magát katolikusnak nevező egyetem; a bejelentés váratlan pünkösdi ajándék a katolikus híveknek. S persze minden hazáját szerető magyarnak.
Apologéta: a bevezetőben található szentírási hely miatt (is) imádkozza az Egyház a tridenti rítusú Nagypénteki Igeliturgiában:
"Könyörögjünk a hűtelen zsidókért is, hogy a mi Urunk Istenünk távolítsa el a leplet szívükről, és ők is ismerjék meg a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Mindenható, örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánljunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust kibontakozzanak a sötétségből. Ugyanazon a mi Urunk. Ámen"
Ön is részt venne a Pázmány holokausztos szakmai gyakorlatán vagy nyári táborában? – Voksolhat szavazásunkon a portál jobb oldalán!Olvasgatom az olvasói véleményeket a különböző hírportálokon. Általános a felháborodás, még a szélső balos lapok olvasóit is feldúlta a hír. Volt, akit a tantárgy részletei érdekeltek („Tessék mondani, lesz gyakorlati oktatás is?”), volt, aki ébresztőt fújt („Mi lesz itt még??? Minden meg lehet tenni velünk és mi nem lázadunk fel? Ébresztő, magyarok!!!!”). Úgy gondolom, a katolikus egyház vezetése (fogalmazzunk precízen: Erdő Péter bíboros úr) most túllőtt a célon. Méghozzá nagyon. A következmények beláthatatlanok. Tudjuk, a régi, kommunista világban kötelező tárgy volt a hazai egyetemeken a marxizmus-leninizmus, minden évre jutott valami speciális csemege (politikai gazdaságtan, történelmi materializmus, a munkásmozgalom története stb.). Akkoriban természetesen nem működött katolikus egyetem, tehát nem is kellett idomulnia a környezethez. Most van katolikus egyetemünk, amely a „katolikus hit rendszere” című tantárgy mellett szeptembertől a holoideológiát is oktatni fogja, s aki nem mélyed el ebben a tárgyban, diplomát sem kaphat.
Első reakcióm a szégyen volt. Magyar katolikusként szégyellem magam. Az egyik hírportálon olvastam az alábbi hozzászólást:
Erdő Péter és köre katasztrófát jelent a magyar katolikusok számára.
A nagyváradi rabbiunoka lenne Szent Péter trónusának várományosa?
Sokan gondolják így, s nehéz ezzel a véleménnyel vitába szállni. Az elmúlt években nem találkoztam olyan katolikussal, aki elismerősen szólt volna a bíborosról. Tekintélyes paptól hallottam olyan szaftos véleményt, amelyet szeméremből inkább nem osztok meg a nyilvánossággal. Hogy miért fontos ebben az ügyben Erdő Péter szerepe? Azért, mert a PPKE (Pázmány Péter Katolikus /rabbiképző/ Egyetem) jelenlegi rektora báb, minden fontos döntés a bíboros úré. Azé a bíborosé, akiről egyik ismerősöm egyszer azt mondta: lehet, hogy annak idején a rabbiképzőbe igyekezvén eltévedt, s véletlenül a papneveldében kötött ki.
Hosszú ideje szomorúan figyelem a hazai katolikus egyház vezetésének különös viselkedését, s szomorú vagyok, hogy ezt most le kell írnom. Mert, ahogy mondani szokás, az ember nem köp a saját levesébe. Katolikus ember nyilvánosan nem száll szembe püspökével. Erdő Péter bíboros úr azonban most átlépett egy határt. A holoideológia kötelező tárggyá emelése nemcsak a katolikusok arculcsapása, hanem behódolás a holokausztipar előtt, a keresztény társadalmakat züllesztő újpogányság „szentesítése”. Nincs más hátra, tiltakozni kell.
Nézzük, mi is történt most kedden. Ezen a napon Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetes, a PPKE rektora egy asztalhoz ült Ilan Morral, a magyar gyarmat Gauleiterével, aki a múlt feldolgozásának fájdalmas folyamatáról és egyebekről fecsegett.
A Magyar Kurír beszámolójából idézek:
 |
| Munkácsi Mihály: Krisztus Pilátus előtt |
Apologéta: Nos akkor nézzük meg, hogy mit tanít(ott) a római-katolikus egyház a (cionista) zsidók által megírt Nostra Aetate című II. Vatikáni Zsinati dokumentumig dogmaszinten az 1922-s kiadású (piarista) Schütz Antal Dogmatika könyvében:
Munkácsi Mihály: Golgota A fenti hat dogmát azért idéztem szó szerint, mert egyértelműen bizonyítja azt, hogy Jézus Isten (volt) és Szűz Mária, aki szülte egy Istent szült a világra emberi testben, így önmaga Istenanya. Tehát ha valakik megölték Jézust (keresztre feszítették) azok Istengyilkosságot hajtottak végre. Ez olyan szinten levezethető történelmi tény, amit senki sem vonhat vissza, ez egy olyan ítélet, amely alól senki sem adhat felmentést. Még a katolikus egyház sem, mert akkor önmaga létét és jogfolytonosságát vonná kétségbe, illetve meg kellene szűnnie, főleg tanítóhivatali mivoltában. Márpedig az Egyház Krisztus titokzatos teste, azaz aki az ő halálát és körülményeit kétségbe vonja, az az egyház létét kérdőjelezi meg, pedig a Mt 16,18 Jézus maga alapította, mint egyetlen egyházat.
- "Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya." [Schütz dogmatika I. k. 502. oldal]
- "A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária a földi életpálya befejezése után testével és lelkével fölvétett a mennyei dicsőségbe." [Schütz dogmatika I. k. 522. oldal]
- "Istenben két immanens, örök és szubsztanciás eredés van:
Egy amellyel a második isteni személy úgy származik az elsőtől, mint a fiú az atyátó, mely ezért a születés, generatio [nemződés] nevet viseli, és egy, mellyel a Szentlélek származik az atyától és a Fiútól mint egy elvtől, melyet a spiratio-nak [lehelés] nevezünk." [Schütz dogmatika I. k. 229. oldal]- "A Szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak." [Schütz dogmatika I. k. 243. oldal]
- "A Szűz Máriától született názáreti Jézus valóságos Isten, mert a megtestesült örök Ige." [Schütz dogmatika I. k. 382. oldal]
- "Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel." [Schütz dogmatika I. k. 400. oldal]
Most nem akarom részletezni azt vonatkozását a ítélethozatal körülményeiből, amikor a főtanács nyilatkozik az összes zsidó vonatkozásában, mert ezen cikk szerzője később tárgyalja. [Mt, 27, 25]
Az idézett szöveg a katolikus egyház hivatalos hírportálján jelent meg, s még zárójelben sem korrigálták Ilan Mor ostobaságait. Először is a „klasszikus antiszemitizmus” (!?) kiindulása nem Jézus kereszthalála, botorság ilyet állítani. Másodszor az említett zsinati dokumentum (amely az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szól) NEM menti fel egyetemlegesen a zsidóságot Jézus megölésének a vádja alól. Épp az ellenkezője az igaz. Olvassuk el figyelmesen a Nostra Aetate alábbi szövegrészletét:
Jóllehet a zsidó hatóságok követőikkel együtt Krisztus halálát követelték, mindaz, ami az Ő szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak, sem a mai zsidóknak nem számítható be megkülönböztetés nélkül. (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Bp., 2000, 402. o. – kiemelés tőlem)
A dokumentumhoz írt magyar bevezetőben pedig ezt olvassuk:
Isten nem vetette el véglegesen ószövetségi népét. (I.m. 398. o. Apologéta: vesd össze a Róm 11,25-32 részével)Foglaljuk össze az olvasottakat. A zsidó nép „elvettetése” nem végleges, hiszen a katolikus tanítás szerint a zsidóság is föl fogja ismerni Jézusban a várt Megváltót, tehát az „elvettetés” korszaka után a zsidó nép megtér (jelenleg azonban az „elvettetés” állapotában van). A zsinati dokumentum hangsúlyozza, hogy a zsidó hatóságok és követőik felelősek Jézus haláláért, a zsidóság egyetemlegesen azonban nem felelős, vagyis Jézus megölése „megkülönböztetés nélkül” nem róható a zsidók terhére. Ez így igaz, hiszen maguk az apostolok is zsidó népből származtak. Nincs tehát semmi meglepő újdonság a zsinati dokumentumban, az Egyház korábban sem tanított mást, Ilan Mor viszont azt sugallja, hogy a zsidóság „megkülönböztetés nélkül” bűntelen Jézus halálában. Ez hazugság, a katolikus tanítás kiforgatása, az igazság kimetélése; s döbbenetes, hogy a héber Gauleiter szavai épp a katolikus egyetemen hangzottak el úgy, hogy a rektor meg sem mukkant.
Persze azt se feledjük, hogy Máté evangéliumában mit mondanak a zsidók Pilátusnak:
Az egész nép azt felelte: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken.” [Mt, 27, 25]
Az Újszövetség régebbi kiadásaiban, lábjegyzetben azt olvassuk, hogy az idézett kijelentéssel „a zsidó nép Isten és a történelem előtt magára vállalta Jézus megölésének a felelősségét”. (Újszövetségi Szentírás. Fordította Békés Gellért és Dalos Patrik. 9. kiadás. Róma, 1982, 81. o.) Megjegyzendő, hogy az idézett Újszövetség-kiadás jóval a zsinat után jelent meg, a lábjegyzet azonban nem mond ellen a zsinati dokumentumnak. A „zsidó nép” ugyanis azon zsidókat jelöli, akik nem fogadták el Jézust, akik a halálára törtek. Az apostolok s híveik viszont Jézus-követők voltak, tehát már túlléptek a törzsi/faji vallás keretein. Érdekességként megjegyzem, hogy nemrég ismét megjelent ez a fordítás, a kellemetlen lábjegyzetet természetesen törölték. Szerencsére Máté evangéliumát még nem cenzúrázzák.
Az Újszövetségről szóló, zsinat utáni írások is hangsúlyozzák a zsidóság vezetőinek felelősségét. Wilhelm Egger közkézen forgó vékony könyvében írja:
A négy evangélium egymással teljesen megegyezve mondja el, hogy a zsidó hatóságok – mindenekelőtt a legfőbb hatóság, a főtanács – terveiben ott szerepelt Jézus megsemmisítése: nézetük szerint halálbüntetést érdemelt.
A zsidó nép hatóságainak mértékadó szerepük volt Jézus elítélésében. /…/
A zsidó hatóságok felfogása szerint Jézusnak meg kellett halnia, mert küldetése és működése teljes mértékben veszélyeztette a zsidó nép megmaradását.
(W. Egger: Bevezetés az Újszövetségbe. Bécs, 1981, 94. o.)
Miért veszélyeztette Jézus működése a zsidó nép megmaradását? A válasz:
(A zsidók) fennmaradásukat csakis úgy biztosíthatták, hogy minden zsidó következetesen kitart az ősatyáktól vett szokások és erkölcsök mellett, megőrzi sajátos népi jellegét, és tudatában marad kiválasztottságának. Aki ilyen helyzetben bírálattal illette a zsidó nép hagyományos szokásait, vagy változtatásokat ajánlott, az máris a nép ellenségének számított. Így történt ez Jézussal is: megszentelt intézményeik elleni támadásnak fogták fel, hogy szabadulást hozott a törvénytől; az Istentől megállapított rend megdöntésének számított, ha Jézus már nem tartotta fontosnak a szokásos elkülönítést, amely szerint zsidónak és pogánynak, igaznak és bűnösnek mondták ki az embereket. (I.m. 95. o. Apologéta: és tegyük hozzá mindehhez, hogy a zsidók világi megváltót (királyt, vezetőt) vártak és nem isteni megváltót [szellemi vezetőt]. Ők Izrael vezetését tűzték ki és nem Istenét.)
Jézus küldetése tehát nem volt összeegyeztethető a népi/törzsi vallással, a többi néptől való elkülönüléssel. Ismerős, nem? Tessék a mai Izraelre gondolni. S most ennek a törzsi vallásnak a pótlékát, az Auschwitz-mítoszra épült ideológiát (amely Izrael állam fundamentuma) fogják oktatni Magyarországon, egy katolikus intézményben, ráadásul kötelező jelleggel. Remélem, ebben az ügyben az egyetem diáksága, s a szélesebb katolikus közvélemény is hallatni fogja a hangját.
Érdekes egyébként, hogy a katolikus hírportál, a Magyar Kurír Facebook-oldalán a cenzor azonnal törölte az első méltatlankodó-csodálkozó hozzászólásokat. Egy férfiú például (idézve és kommentálva az egyetemi rektor szavait) ez írta:
„Aki katolikus, az nem lehet antiszemita.” Katolikus vagyok. Nem vagyok antiszemita. Ugyanígy nem vagyok cionista sem! Egy pillanatra sem fogadom el egy gyilkos állam „útmutatásait” és erkölcsi felfogását sem. Akkor sem, ha „egyházam” néhány pozícióban lévő tagja ezt most így látja hasznosnak. Lelkük rajta!
Mint mondtam, ezt a hozzászólást hamar törölték, mert nem felelt meg a héber Gauleiter által diktált elvárásoknak. Késő este sokáig figyelemmel kísértem a Magyar Kurír Facebook-oldalát. Szépen lassan minden hozzászólást töröltek, mert minden hozzászólás antiszemitának minősült a cenzor szerint.