Válaszlevelet hozott a mai posta. Alácsi atya tegnap előtti napon átvett filmkritikájára válaszolt a jozan-katolikus.hu szerzője, pontosabban próbálta megvilágítani mi lehetett a film hátterében. Ebben közös nevezőn voltunk, én annyit fűztem gondolataihoz, hogy valószínűleg a németeknek ez a sorsa, mint ahogyan véleményem szerint a magyarságnak is megvan a Isten által rendelt sorsa. Először a válaszomat teszem közzé, majd a reagáló levelet.
Szervusz Jóska,
Ahogyan fiatalon nem voltam a német nép és nyelv barátja, úgy ez megváltozott, ahogyan idősödöm. Egészen másképpen nézek rájuk és látom azt rajtuk, hogy milyen sorsot szánnak nekünk, magyaroknak. Nos a német (zsinat utáni) katolikus egyház ténylegesen megérett a pusztulásra, mert nem ma kezdődött a hit elhagyása, a mai folyamatok már csak a betetőződés, a hab a tortán.
Már az 1980-s években is eretnekséget tanítottak a (most) német püspökök, hogy ne is beszéljek a volt (és eretnek) regensburgi püspökről (aki dogmatika tanár, jelenleg a Ecclesia Dei vezetője), de sok minden más is említhető lenne, ha (szinte csak és kizárólag) teológiai szempontból nézném a kérdéskört. De mint írod - és tényleg így van - nem lehet elvonatkoztatni a világi - szekuláris - dolgoktól, érdekektől és viszonyoktól. Mert minden abba van elhelyezve és az érdekek bizony nagy úr. Ezzel nemcsak a német ellenes erők vannak tisztában, hanem a magyarság ellenes erők is, ahol szerintem a két részhalmaz több mint 95%-s átfedést mutat.
Az utolsó bekezdésedben csak azzal nem értek egyet: "ha a németek le tudják rázni..." nos nekem van/volt barátom Németországban, aki szerint ez már nem lehetséges, így valószínűleg nekünk, magyaroknak kell újra felvállalni ezt a szerepet, mint ahogyan vérünket hullattuk ezer éven át a kereszténység utolsó védőbástyájaként. Valószínűleg az a sorsunk, amit Pió atya jövendölt számunkra:
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!"
Apologéta
Néhány gondolat Alácsi Ervin atya filmkritikájához.
Ervin atya súlyos, és teljesen helytálló bírálattal illeti a Dietrich Brüggemann rendezésében készült Kreuzweg – Keresztút c. filmalkotást.
Ehhez szeretnék néhány gondolatot fűzni hívő katolikusként, és olyan személyként, aki életéből 9 évet töltött Németországban.
A kérdéskörrel kapcsolatban nem kerülhetjük el történelmi összefüggések felidézését.
Az első, ami meghökkentett, rögtön az első sor volt, ecclesiam germanicam esse delendam. Hoppá, mondom, ez egészen hasonlít, a baljós "Germania esse delendam – Németországnak pusztulnia kell" felszólításra.
Még a mai német közvélemény számára sem ismert, mennyire áthatotta a XIX. és XX. századi angolszász közgondolkodást a félelem a német ipar és kereskedelem növekedésétől, illetve ebből az irracionális félelemből fakadóan Németország kiradírozásának vágya. Németországnak ugyanis esze ágában sem volt az angolokra, mint elpusztítandó konkurenciára gondolni. A XIX. század angol politikája már potenciális szövetségesként tekintett Franciaországra, Oroszországra a nagy konkurens, Németország ellen. Az angolok ugyanis istenadta joguknak tekintették, hogy ők az első számú hatalom a világban, és aki ezt csak kicsit is veszélyeztette, ott rögtön diplomáciai és katonai lépéseket tettek.
Közhelynek számít, ettől azért még igaz: A történelmet a győztesek írják. Így a magyar történelemírást is generációk óta áthatja a németeknek, mint a magyarok szövetségesének fő felelőssége a XX: század világháborúinak kirobbantásában. Nos, merem mondani, ez nem így volt. Nagy-Britannia a XIX. századtól kezdve igyekezett egy németellenes szövetséget Franciaország, Oroszország és az USA részvételével összehozni, és Németországot egy háborúba kényszeríteni. A két világháború között az volt az angolszász politika fő elve, úgy háborúba kényszeríteni Németországot, hogy ők adják le az első lövést. Magyar nyelvű kompakt összefoglaló források nem ismeretesek számomra, így felidézek néhány, a témával kapcsolatos német írást.
Közhelynek számít, ettől azért még igaz: A történelmet a győztesek írják. Így a magyar történelemírást is generációk óta áthatja a németeknek, mint a magyarok szövetségesének fő felelőssége a XX: század világháborúinak kirobbantásában. Nos, merem mondani, ez nem így volt. Nagy-Britannia a XIX. századtól kezdve igyekezett egy németellenes szövetséget Franciaország, Oroszország és az USA részvételével összehozni, és Németországot egy háborúba kényszeríteni. A két világháború között az volt az angolszász politika fő elve, úgy háborúba kényszeríteni Németországot, hogy ők adják le az első lövést. Magyar nyelvű kompakt összefoglaló források nem ismeretesek számomra, így felidézek néhány, a témával kapcsolatos német írást.
A II. világháborúhoz vezető okokat – amelyek elválaszthatatlanok az I. világháborúhoz vezető okoktól – nagyon jól foglalja össze a Die Vorgeschichte des Zweiten Weltkriegs (A II. világháború előtörténete) c. tanulmány.
A németek elleni évszázados, máig is tartó totális háborúról jó összefoglalást ad az alábbi link: Endlösung der deutschen Frage (A német kérdés végső megoldása) Az írás ismereti a németek kiirtására született Kaufman-tervet. Amikor a világ közvéleménye előtt már tarthatatlan volt 45 millió nemzőképes német iparszerű sterilizálása, akkor született a Morgenthau-terv, mely a teljes német ipar leszerelését, a bányák elzárását, Németországnak agrárállammá történő átalakítását célozta meg, mely éppen csak vegetálni tudott volna.
Az evvel párhuzamosan született Hooton-terv idegen fajúak, főleg férfiak tömeges betelepítését irányozta elő. Hooton Harvard-egyetemi professzor 20 évre becsülte, míg a németség, mint faj eltűnik a keveredés következtében. Az ugyancsak a világháború utolsó éveiben született Nizer-terv a németség totális átnevelését (társadalmi szintű agymosást), valamint Németországnak ENSZ-megszállás alatti tartását irányozta elő.
A négy személy közül három biztosan a szebbik fajhoz tartozik, Hootonról nincsenek információink. Azért nem érdektelen ezt megemlíteni, mert vannak ultra-orotdox zsidó irányzatok, amelyek a németeket már több mint száz éve, tehát a II. világháború alatt történtektől függetlenül, Amalek leszármazottainak tekintik. Aki járatos a bibliában, tudja, mi Amalek sorsa.
Miért e hosszú történelmi áttekintés?
Egy nép elleni küzdelem sohasem lehet hatásos, ha a katolikus egyház a helyén áll, teszi dolgát, betölti hivatását, nemcsak kiszolgáltatja a szentségeket, hanem a gondjaira bízott közösség számára atyaként viselkedik, megfogalmazza a nép jogos igényeit, ha kell, nyilatkozatban inti a politikát. Ennek a viselkedésnek a klasszikus példája Mindszenty bíboros, de szinte megemlíthetném az összes volt kommunista ország katolikus klérusát. Ragyogó helytállásuknak az volt a gyümölcse, hogy szavuknak súlya volt, megnyilatkozásaik hitelesek voltak, a hívők követték őket.
Tisztában vannak evvel a mai németellenes erők is. Ezért szép lassan, az évtizedek során elérték, hogy ne csak a politikában, hanem az egyházban is számukra megbízható emberek kerüljenek vezető pozícióba. Mi az ilyeneket 50 évvel ezelőtt békepapoknak neveztük. A nagy erózió Németországban is a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött. Aztán ahogy haltak ki a nagy öregek, úgy kerültek a helyükre fiatal, zsarolható, megfélemlíthető püspökök. Az utolsó szuverén püspök Németországban Johannes Dyba volt, aki nem félt ostorozni a német viszonyokat (elsősorban az abortusz kapcsán), de saját egyházában is bátran szól kényes kérdésekről. Hogy mi a sorsa azoknak a német papoknak, püspököknek, akik megpróbálják hivatásukat az evangélium szerint megélni, elolvasható Mi is a baj a limburgi püspökkel? c. írásomban.
Tehát: Alácsi Ervin bírálata jogos, de a kép árnyaltabb.
A Németországot felszámolni akaró erők a megalkuvásra hajlamosabb papokon (akikből püspökök, érsekek lesznek) keresztül a hívő katolikus németeket is bekényszerítik ebbe a nemzetpusztítást eltűrő karámba.
Ebben a közegben üdítő színfolt volt a tradicionalista rend, az FSSPX, amely évtizedeken keresztül védte és hirdette a hagyományos katolikus értékrendet, és evvel automatikusan a német népet. (Bár, mint ahogyan idézett írásomban megemlítem, náluk is megmutatkoznak az erózió jelei.)
Logikus tehát a nemzetellenes gépezet részéről, hogy készíttet egy, a tradicionalistákat lejárató filmet egy ilyen … Brüggemannal (jó, inkább nem címkézem). Ugye jól tudjuk, milyen hatása van, főleg a primitívebb fogyasztókra egy-egy játékfilmnek. A harmincas években Németországban volt úgy, hogy a moziból kijövet azt hallotta az ember, "meg tudnám ölni a zsidókat". Az ötvenes évek Magyarországán néha azt hallhattuk, "meg tudnám ölni a papokat".
Ebbe a propagandisztikus sorba illeszkedik Brüggemann filmje. A németellenes gépezet megrendelte a filmet, Brüggemann pedig szállította. Persze az egész történhetett fordítva is. Brüggemann fölajánlkozott, a gépezet pedig kapva-kapott az ajánlaton. Ugye nem gondoljuk, hogy ha Brüggemann egy, a tradicionalistákat pozitív színben feltüntető filmet készített volna, az valaha is eljutott volna a képernyőre? Maximum az illető örökre kegyvesztett volna, soha filmet tőle nem vettek volna át. Tehát nem Brüggemann, nem a német klérus az első számú felelősök, hanem a német politika, illetve a mögötte álló gépezet.
Amúgy Brüggemannak semmi köze a Katolikus Egyházhoz. Egy szimpla, a Nebukadnezár által állított aranyszobor előtt földig meghajló kortárs (Dán 3,1-8).
És miért fontos ez az egész nekünk, magyaroknak, és ezen belül magyar keresztényeknek?
Az ezer éves német-magyar együttélést figyelve megállapítható: Bár nem viselkedtek a németek mindig úriemberként, a sorsunk összefonódott. Ha a németeknek jól ment, a mi sorsunk is elviselhetőbb volt. Ha a németséget megpróbálják a betelepítésekkel felszámolni, miránk is ez a sors vár. Ha a németek le tudják rázni a mai Új Világrend igáját, nekünk is sikerülni fog.
Szeged, 2015. március
Bálint József