Apologéta
15. rész - Nagyon egyszerű megjegyzés, amely a kérdést teljes és igaz megvilágításba fogja helyezni.
Csodálom, hogy a jóhiszemű liberálisoknak, ha ugyan vannak, akik csúnya jelzőjüknek eme szeretetteljes gyöngítését megérdemlik, nem jut mindennap eszükbe valami, ami fölött én magamban már ezerszer is gondolkoztam.
A katolikus világ a „szabadgondolkodó" jelzővel, akár személyre, akár hírlapra, akár valamely intézményre vonatkozzék is ez, ma már méltán és teljes joggal az istentelenség fogalmát köti össze. A szabadgondolkozók akadémiája, a szabadgondolkodók társulata, a szabadgondolkozás elvei szerint szerkesztett hírlap, mind olyan dolgok, amelyeknek hallatára testvéreink legnagyobb részének haja szála is fölborzad, még azoké is, akiknek az ultramontán szigor ridegsége sehogy sem látszik ínyére lenni. Pedig hát vegyük csak jól szemügyre a dolgot, s látni fogjuk, mily nevetséges fontosságot tulajdonítanak közönségesen a puszta szavaknak. Azon emberek, társulatok, könyvek vagy kormányok, amelyek a hit és erkölcs dolgaiban a katolikus Egyház egyedüli és kizárólagos joghatóságát el nem ismerik - azok mind liberálisok. Maguk is elismerik, hogy azok, sőt dicsekednek is vele, és minket, kérlelhetetlen ultramontánokat kivéve, senki sem botránkozik meg rajta. Cseréljétek már most föl a jelzőt s nevezzétek őket szabadgondolkodóknak: s legott visszautasítják e nevet, mint rágalmat, s adjatok hálát az Istennek, ha e bántalmazás miatt kérdőre nem vonnak benneteket. Dehát miért olyan következetlenek, édes jó urak? Nem száműzték-e lelkiismeretekből, kormányotokból, hírlapotokból vagy akadémiátokból az Egyház abszolút vétóját? Nem a független észt állították-e fel eszméitek, ítéleteitek legfőbb bírájául?
Ti azt mondjátok és jól mondjátok, hogy liberálisok vagytok és senki sem fogja ezen címeteket elvitázni. De tudjátok meg, hogy egyúttal szabadgondolkodók is vagytok, még ha e titulusnál véretek az arcotokba szökik is. Minden liberális egyszersmind szabadgondolkodó; s minden szabadgondolkozó, bármily gyűlöletes és a társadalmi illem szempontjából sértő legyen is e kifejezés, semmivel sem több, mint egy következetes liberális. Ez oly szigorúan igaz, ez annyira nem csal, mint akármely számtani tétel.
Vegyük a dolgot gyakorlatilag s képzeljük el, hogy mivel te többé-kevésbé alkalmazkodó katolikus vagy, valamely liberális akadémia tagjává megválasztanak. Elmélkedjél egy pillanatra önmagad fölött s kérdezd önmagádtól: - Bennmaradok-e én ebben az akadémiában, ha az holnap egészen nyíltan és merészen szabadgondolkodó akadémiának nyilvánítja magát? Mit javasol ez esetben lelkiismereted és szemérmed? Kétségkívül azt, hogy nem. Törültesd ki tehát nevedet ez akadémia tagjainak névsorából, mert mint katolikus többé nem maradhatsz.
Minden aggály nélkül járatsz, olvasol és tieiddel is olvastatsz oly lapot, amely liberális címet visel és aszerint is van szerkesztve. Járatnád-e továbbra is e lapot, ha ez egy napon ily cím alatt jelennék meg: Szabadgondolkodó Újság? Meg vagyok róla győződve, hogy nem. Ne bocsásd be tehát házadba e lapot, mert akár túlzóan, akár mérsékeltebben liberális legyen is az, már évek óta semmi más, mint szabadgondolkodó.
Mennyi előítéletnek lehetne elejét venni, ha csak egy kissé több figyelemre méltatnók a szavak valódi értelmét. Minden tudományos, irodalmi vagy emberbaráti egyesület, amely liberális elvek szerint alakul, szabadgondolkodók egyesülete. Minden liberálisan szervezett kormány szabadgondolkodó kormány. Minden liberálisan írt könyv vagy hírlap szabadgondolkodók hírlapja. Elvetni a szót s mégis elfogadni azt, amit e szó kifejez, föltűnő vakság. Gondolják meg ezt jól ama megátalkodott, vagy nagyon is lágy és hajlékony lelkiismeretű testvéreink, akik minden aggály nélkül vesznek részt oly körökben, irodalmi vállalatokban, szerkesztőségekben, kormányokban és egyéb intézményekben, amelyek a hit tanaitól teljesen függetlenül alapíttattak.
Mindezen intézményekben a liberalizmus, s következőleg a szabadgondolkodás uralkodik.
Márpedig a katolikus ember, ha katolikus akar maradni, nem elegyedhetik a szabadgondolkodók körébe, mégpedig azért nem, mert nem lehet híve az ezen körben uralkodó szabadgondolkodás vezérelvének.
Nyilvánvaló tehát, hogy a katolikus ember semmiféle liberális körhöz vagy párthoz nem tartozhatik.
S mégis mindennek dacára hány katolikus ember vesz részt a liberalizmus műveiben s szolgálja ily módon az ördögöt! A mondottakból láthatjuk, mily gonosz dolog a liberalizmus, mily jogosult az iszonyodás, amellyel a katolikus mindattól, ami liberális, elfordul - s viszont mily indokolt és természetes e tekintetben a szigorú ultramontán türelmetlenség.
A katolikus világ a „szabadgondolkodó" jelzővel, akár személyre, akár hírlapra, akár valamely intézményre vonatkozzék is ez, ma már méltán és teljes joggal az istentelenség fogalmát köti össze. A szabadgondolkozók akadémiája, a szabadgondolkodók társulata, a szabadgondolkozás elvei szerint szerkesztett hírlap, mind olyan dolgok, amelyeknek hallatára testvéreink legnagyobb részének haja szála is fölborzad, még azoké is, akiknek az ultramontán szigor ridegsége sehogy sem látszik ínyére lenni. Pedig hát vegyük csak jól szemügyre a dolgot, s látni fogjuk, mily nevetséges fontosságot tulajdonítanak közönségesen a puszta szavaknak. Azon emberek, társulatok, könyvek vagy kormányok, amelyek a hit és erkölcs dolgaiban a katolikus Egyház egyedüli és kizárólagos joghatóságát el nem ismerik - azok mind liberálisok. Maguk is elismerik, hogy azok, sőt dicsekednek is vele, és minket, kérlelhetetlen ultramontánokat kivéve, senki sem botránkozik meg rajta. Cseréljétek már most föl a jelzőt s nevezzétek őket szabadgondolkodóknak: s legott visszautasítják e nevet, mint rágalmat, s adjatok hálát az Istennek, ha e bántalmazás miatt kérdőre nem vonnak benneteket. Dehát miért olyan következetlenek, édes jó urak? Nem száműzték-e lelkiismeretekből, kormányotokból, hírlapotokból vagy akadémiátokból az Egyház abszolút vétóját? Nem a független észt állították-e fel eszméitek, ítéleteitek legfőbb bírájául?
Ti azt mondjátok és jól mondjátok, hogy liberálisok vagytok és senki sem fogja ezen címeteket elvitázni. De tudjátok meg, hogy egyúttal szabadgondolkodók is vagytok, még ha e titulusnál véretek az arcotokba szökik is. Minden liberális egyszersmind szabadgondolkodó; s minden szabadgondolkozó, bármily gyűlöletes és a társadalmi illem szempontjából sértő legyen is e kifejezés, semmivel sem több, mint egy következetes liberális. Ez oly szigorúan igaz, ez annyira nem csal, mint akármely számtani tétel.
Vegyük a dolgot gyakorlatilag s képzeljük el, hogy mivel te többé-kevésbé alkalmazkodó katolikus vagy, valamely liberális akadémia tagjává megválasztanak. Elmélkedjél egy pillanatra önmagad fölött s kérdezd önmagádtól: - Bennmaradok-e én ebben az akadémiában, ha az holnap egészen nyíltan és merészen szabadgondolkodó akadémiának nyilvánítja magát? Mit javasol ez esetben lelkiismereted és szemérmed? Kétségkívül azt, hogy nem. Törültesd ki tehát nevedet ez akadémia tagjainak névsorából, mert mint katolikus többé nem maradhatsz.
Minden aggály nélkül járatsz, olvasol és tieiddel is olvastatsz oly lapot, amely liberális címet visel és aszerint is van szerkesztve. Járatnád-e továbbra is e lapot, ha ez egy napon ily cím alatt jelennék meg: Szabadgondolkodó Újság? Meg vagyok róla győződve, hogy nem. Ne bocsásd be tehát házadba e lapot, mert akár túlzóan, akár mérsékeltebben liberális legyen is az, már évek óta semmi más, mint szabadgondolkodó.
Mennyi előítéletnek lehetne elejét venni, ha csak egy kissé több figyelemre méltatnók a szavak valódi értelmét. Minden tudományos, irodalmi vagy emberbaráti egyesület, amely liberális elvek szerint alakul, szabadgondolkodók egyesülete. Minden liberálisan szervezett kormány szabadgondolkodó kormány. Minden liberálisan írt könyv vagy hírlap szabadgondolkodók hírlapja. Elvetni a szót s mégis elfogadni azt, amit e szó kifejez, föltűnő vakság. Gondolják meg ezt jól ama megátalkodott, vagy nagyon is lágy és hajlékony lelkiismeretű testvéreink, akik minden aggály nélkül vesznek részt oly körökben, irodalmi vállalatokban, szerkesztőségekben, kormányokban és egyéb intézményekben, amelyek a hit tanaitól teljesen függetlenül alapíttattak.
Mindezen intézményekben a liberalizmus, s következőleg a szabadgondolkodás uralkodik.
Márpedig a katolikus ember, ha katolikus akar maradni, nem elegyedhetik a szabadgondolkodók körébe, mégpedig azért nem, mert nem lehet híve az ezen körben uralkodó szabadgondolkodás vezérelvének.
Nyilvánvaló tehát, hogy a katolikus ember semmiféle liberális körhöz vagy párthoz nem tartozhatik.
S mégis mindennek dacára hány katolikus ember vesz részt a liberalizmus műveiben s szolgálja ily módon az ördögöt! A mondottakból láthatjuk, mily gonosz dolog a liberalizmus, mily jogosult az iszonyodás, amellyel a katolikus mindattól, ami liberális, elfordul - s viszont mily indokolt és természetes e tekintetben a szigorú ultramontán türelmetlenség.