A két héttel ezelőtti Vasárnap már volt arról szó, hogy ki mit ünnepel. A zsidók a Tórában kapott parancs szerint a hetedik napot, a szombatot vagy másképpen a Sabbatot, mi keresztények pedig a Vasárnapot, Urunk feltámadását. Ráadásul a kétezer éves [tradíció szerinti egyház nem ajánlotta, sőt egyenesen tiltotta, hogy más [hacsak nem szükségszerű és kényszerű] istentiszteleten részt vegyenek a katolikusok. Ilyen kivétel lehetett [de aktív részvétel nélkül], ha részt kellett venni egy vegyes házasság esketésén és azt nem katolikus templomban és szertartás szerint végezték. De ez azt is jelentette, hogy katolikus pap [főleg nem aktívan] ne vegyen részt egy szertartáson.
Dolen bíboros ezt nullázta le, amikor 2015. február 20-án részt vett a szombati szolgálatban a New Yorki Fitfth Avenue beli zsinagógában, és ott még beszédet is mondott. Nagyböjtben vagyunk és a szenthétre készülünk, melynek jelentős napja Urunk keresztre feszítése. A Nagypénteki katolikus liturgiában van egy könyörgés:
"... Könyörögjünk a hűtelen zsidókért is, hogy a mi Urunk, Istenünk távolítsa el a leplet szívükről, és ők is megismerjék a mi Urunkat, Jézus Krisztust.
Mindenható, örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve az igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből. Ugyanazon a mi Urunk. Ámen..."[Itt nincs felszólítás és térdet sem hajtanak - mint a többi könyörgés közben -, mert a zsidók a mai napon az imádás jelét gúnynak használják, hanem a pap rögtön így folytatja:]
Nos, ebből a szemszögből kell megítélni Dolan tettét.