Amikor az Őrtorony új ‘történelem’ könyvét kiadták ezen a nyáron, azt mondták, azért volt szükséges a kiadása, mivel a régi túl hosszú volt. Az “Isten Királysága uralkodik!” egy vékonyabb, és ebből következően könnyebben lefordítható kötet, mint az elődje.
Nemrég lehetőségem nyílt rá, hogy elolvassam, és szilárdan hiszem, hogy a célja sokkal összetettebb, mint amiről szerettek volna meggyőzni minket.
A legfontosabb különbség az Őrtorony régi és új történelemkönyve között az, hogy az új változatot a heti gyülekezeti alkalmakon való tanulmányozásra szánták. A régebbi Hirdetők könyv csupán egy személyes kézikönyv volt, és nem voltak benne kérdések és válaszok a bekezdésekhez.
Mivel ez egy tanulmányozásra szánt könyv, minden Jehova Tanújának hamarosan tanulmányoznia kell majd egy leckét ebből az új történelemkönyvből, és részt vennie a vele járó kérdés-feleletes csoportos könyvtanulmányozáson minden héten. E nagyon hosszú folyamat során, illetve utána, Jehova Tanúinak jól az eszükbe vésik majd az összes benne levő téves következtetést és koholmányt.
Az “Isten Királysága uralkodik!” az Őrtorony-történelem egy gondosan megtervezett kozmetikázott változata, mely ravasz módon alakítja át a múltbeli keserű vereségeket dicső győzelmekké. A könyv kifejezetten Orwelli szellemiségű.
A történelem átrendezése
A kötet azzal kezdődik, hogy megkísérli arra lelkesíteni az olvasót, hogy élje bele magát egy olyan ember helyébe, aki 1914-ben abban a szobában ül, ahol Charles Taze Russell bejelenti “a pogányok idejének végét”.
Csupán a Russell pásztorban buzgón hívő személy nézőpontja adott. A könyv nem említi meg, hogy Russell számos követője kiábrándulttá vált jövendöléseinek jelentéktelen eredményei miatt.
Ahogyan az Harold Campinggel is történt 2011-ben, Russell 1914-es világvége jövendölése tévedés volt. Mindkét eset hagyott hátra olyan követőket, akik elhitték, amit ezt követően kiagyaltak számukra, vagy pedig szembenéztek a veszteségeikkel és továbbléptek.
Ahelyett, hogy elismerték volna, hogy mélységes és kínos teológiai kudarc volt, Russell meghiúsult jövendölését átalakították egy korszak végének győzedelmes hírnökévé. Lehangoló csalódás helyett, ami valójában volt, ezt a pillanatot - meglehetősen drámai módon - izgalmas történelmi eseményként mutatják be.
Csupán néhány oldallal később található az Őrtorony új és még súlyosabb szégyene: az “egymást átfedő generációk” tanítása, amelyet a Máté 24:34 magyarázatára találtak ki.
Az elmúlt évszázadban az Őrtorony rákényszerült a változásra. Attól, hogy kőbe vésett világvége dátumokat állítsanak fel, eljutottak odáig, hogy azt a nemzedéket, amely tanúja volt az 1914-es “eseményeknek”, apokaliptikus barométerként használják.
Miután az eredeti generáció teljesen kihalt, a tanítás erőteljes változtatásokon esett keresztül. A jelenlegi kicsavart változatot kérdés-feleletes formában már a könyv eleje felé megtalálhatjuk. Ez minden alapot nélkülözve azt állítja, hogy két nemzedéket valójában egynek tekinthetünk.
George Orwell, a legendás 1984 című regény szerzője beszél a teokratikus entitásokról, akik ilyen módon változtatják a történelmüket:
“A totalitárius állam gyakorlatilag egy teokrácia, és annak érdekében, hogy uralkodó osztálya megtartsa pozícióját, tévedhetetlenként kell, hogy tekintsenek rá. Mivel azonban a gyakorlatban senki sem tévedhetetlen, így gyakran válik szükségessé, hogy átrendezzék a múlt eseményeit, abból a célból, hogy kimutassák, ez vagy az a hiba nem történt meg, illetve ez vagy az az elképzelt győzelem valójában megtörtént.”
A szervezet, amely “uralkodó osztályán”, a Vezető Testületen keresztül irányítja Jehova Tanúit, állítólag tévedhetetlen. Logikus módon egyszerűen nem hibázhatnak, miközben továbbra is tökéletesként kívánják feltüntetni magukat. Ugyanakkor emberek által létrehozott testületként igenis hibáznak. Amikor ez megtörténik, akkor szükségessé válik a múlt “átrendezése”, és az Isten Királysága uralkodik! könyv pontosan ezt teszi.
A könyv az elején némileg kétségbeesetten igyekszik meggyőzni az olvasót arról, hogy Isten terve fokozatosan került kinyilatkoztatásra. Ez az “új világosság” stratégia egy tökéletes mód annak megvalósítására, hogy burkoltan megvalósítsuk azt, amiről Orwell beszélt. Ez lehetővé teszi a múltbeli események jövőbeli átstruktúrálását, amit azután “Isten akaratának” fokozatos megértéseként mutatnak be.
Ez olyan, mint a “szabadon távozhatsz a börtönből” kártya, hogy egy Monopoly metaforával éljünk.
Jehova Tanúi – a tárgyalóterem meghódítói?
A könyv 4. fejezete, melynek címe “Királyság hódítások – A jó hír törvényes megalapozása” különösen felkeltette a figyelmemet. Ez úgy festi le az Őrtornyot, mint ami közvetlen támadás alatt van Sátán részéről a világ jogi rendszerein és polgárain keresztül. Irwin Zalkin, aki jelenleg a bíróságon küzd az Őrtorony ellen, ezt mondta az eljárásaikról:
“Ezek a fickók tagadni és tagadni fognak, harciasak, arrogánsak, az áldozatokat ellenségekként kezelik. Ez nem egy olyan szervezet, amely kész lenne elfogadni, hogy valójában mit műveltek ezidáig.”(Forrás: U-T San Diego)
A könyv 4. fejezete igazolja Zalkin megfigyeléseinek pontosságát. A nyelvezet egyértelműen azt jelzi, hogy az Őrtorony a tárgyalótermi ellenfeleit az ördög ügynökeinek tekinti.
Azáltal, hogy a szervezetet a “tárgyalóterem meghódítóiként” állítja be, a könyv ismét megpróbálja megváltoztatni az Őrtorony történelmét. A sok évtized alatt felgyűlt számtalan bírósági dokumentum nagyon hasonló képet fest, mint ahogyan Zalkin fogalmazott: arrogánsak és harciasak. Mégis, az Őrtorony új “történelemkönyvében” úgy állítják be őket, mint bátor hódítókat, akik győzelmet arattak a sárkány felett.
A könyv azáltal tartja fent ezt a képet, hogy figyelmen kívül hagyja a negatív dolgokat és a pozitívakra fókuszál. Az Őrtorony kétségtelenül részese volt számos mérföldkő jellegű győzelemnek a 20. század során. A külvilág figyelmét is sikerült felkelteniük, míg igyekeztek megvédeni az iránti jogukat, hogy szabadon hirdethessenek egy népszerűtlen üzenetet.
Például Joel Engardio, a polgári szabadságjogok szószólója és a “Kopogás” című dokumentumfilm alkotója ezt mondta az Őrtoronyról a tárgyalóteremben:
“Csaknem 50 olyan esetet tárgyalt az USA Legfelsőbb bírósága, amely érintette Jehova Tanúit és az alkotmányos jogok ügyét… Meg kell köszönnünk Jehova Tanúinak, hogy felvállalják a harcot mindenki szabadságának védelmében.”
Ahogyan én látom, Engardio arról beszél, hogy adjuk meg az elismerést, ahol valóban kijár az elismerés. Ugyanakkor Jehova Tanúi nem kívánnak semmiféle elismerést. Ezt világosan megmondják a 156. oldalon:
“Miért aratott Jehova népe olyan sok mérföldkő jellegű jogi győzelmet? Nincs politikai befolyásunk. Mégis országról országra és bíróságról bíróságra igazságos bírók megvédtek minket a makacs ellenfelek támadásától és a folyamat során precedenseket állítottak fel az alkotmányjogban. Krisztus kétségtelenül támogatta az erőfeszítéseinket, hogy ezeket a győzelmeket elérjük. (Olvassátok el a Jelenések 6:2-őt.) Miért harcolunk ilyen jogi csatákban? Nem áll szándékunkban a jogi rendszer megreformálása. Ehelyett célunk annak biztosítása, hogy továbbra is akadálytalanul szolgálhassuk Királyunkat, Jézus Krisztust.”
Soha nem állt szándékukban segítő kezet nyújtani a jogi rendszernek. Egyértelmű, hogy nem törődnek mások jogaival. Ehelyett az egyetlen céljuk mindig is az volt, hogy akadálytalanul üzemeltethessék világvégét hirdető propaganda-gépezetüket.
Ha csak egy unciányi elismerést is elfogadnának az alkotmányjogi precedensekért, amelyeket segítettek elfogadtatni, akkor részesei lennének annak, amiről azt prédikálják, hogy pusztulásra van ítélve. Teológiájukban a világ jogi rendszerei, beleértve az írott törvényeket, csupán olyan dolgok, amelyeket Armageddon eljöveteléig használni kell, és ezek utána mind elpusztulnak.
Vajon valóban hálával tartozunk nekik, ahogyan Engardio állítja? Jehova Tanúi tényleg csapatjátékosok a szabadságért vívott csatában?
Demokrácia a húsvágó tőkén
Sajnos nem Engardio az egyetlen, aki hajlik a történet őrtornyos verziójára. Neki és mindenki másnak is, aki Jehova Tanúit a szabadság bátor védelmezőinek látja, érdemes alaposan megnéznie az új könyvük 26. és 27. oldalát. Ez megmutatja annak a királyságnak a szerkezetét, amelyről megjövendölik, hogy elpusztítja a világ kormányzatait és átveszi a helyüket. Ennek a struktúrának a tetején van az a mennyei személy, aki állítólag 1914 óta irányítja az Őrtornyot. Ez az, amit uralkodójukról közölni kívánnak:
“Jézus Krisztus, akit 1914-ben koronáztak meg, egy erőteljes, igazságos, bölcs és irgalmas Király, aki alázatos Jehova Isten előtt. (Ézs 9:6, 7; 11: 1-3) A tökéletlen emberi uralkodókkal ellentétben őt nem lehet megvesztegetni, nem akadályozzák perlekedő kongresszusok és parlamentek sem, vagy önző lobbisták és különleges érdekcsoportok.”
Először is, az Egyesült Államokban alapított vallásként a fékek és egyensúlyok rendszere tette lehetővé a Tanúk létét. A képviseleti demokrácia megjelenése előtt a világot nagyrészt egy rakás diktátor uralta, akik abszolút hatalmat élveztek.
A diktátorok világában nem létezett vallásszabadság, és egy olyan társaság, mint az Őrtorony, teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ezekre a rendszerekre támaszkodtak annak érdekében, hogy megkezdhessék működésüket, mégis azt állítják, hogy a jövőben az emberiség visszatér a régi útra egy monarchia megszületésével.
Az Őrtoronynak számos lehetősége volt az elmúlt 100 évben, hogy megmutassák, ez a szervezet más, azonban teljes mértékben kudarcot vallottak ebben a törekvésükben. Elárasztották őket a botrányok, leleplezések, hamis próféciák, és teljes közömbösséget mutattak az élet szentsége iránt.
Az Őrtorony múltja alapján bármilyen általuk létrehozott monarchista elrendezés kétségtelenül éppen olyan lenne, mint bármely másik kudarcba fulladt parancsuralom, amely valaha is létezett. Semmi okunk nincs rá, hogy másképp gondoljuk.
Mindössze annyit tehetnek, hogy kétségbeesetten próbálják megváltoztatni a múltjukat, és önmagukat mindenki előtt másmilyennek állítják be, mint amilyenek valójában. Szerencsére ma olyan világban élünk, melynek minden része az internet és hasonló technológiák segítségével szoros kapcsolatban áll egymással. Most sokkal nehezebb megúszni, hogy valaki megváltoztassa a saját múltját, mint ahogyan ehhez az Őrtorony hozzászokott.
Az emberek egyszerűen jobban hozzáférnek az információkhoz, mint korábban valaha is. A tudás pedig hatalom.
James Strait