„Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje.” (Luk 21,28) Urunk eme szavai Advent első vasárnapjának evangéliumában minden évben újra és újra elhangzanak. Azt követően, hogy Krisztus kimondhatatlan szorongattatásokat és katasztrófákat jövendölt meg az idők végezetére, a fenti szavakkal bátorítani akarta övéit: a legnagyobb szükségben a megváltás már nincs messze többé. E szavakat ezen kívül az Antikrisztusra is vonatkoztathatjuk. Az első pillanattól kezdve bizonyos, hogy nem az Antikrisztusé – bármely időben jöjjön is el – az utolsó szó. Maga az Úr fogja útját állni, és áldatlan uralmának véget vetni. Ezért az Antikrisztusról szóló elmélkedés a hívek számára alapjában véve reményre és bizakodásra ad okot – minden sötétség ellenére, mely ezt a témát jellemzi: „emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltástok ideje”.
AZ ANTIKRISZTUS ISMERTETŐJEGYEI
4. A megtévesztés
Az ember megalkotása óta mindig léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, tévútra akarják vezetni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött az ördög csábítása nélkül létre.
A csábítás azért hatásos, mert egyrészről a csábító a bűn rossz következményeit hazug módon jámbor színben tünteti fel, vagy egészen elhallgatja: „semmi esetre sem fogtok meghalni”, nyugtatta meg az ördög Évát, ezzel csábítva őt a bűnre. Másrészről ugyanilyen hazug módon a csábító még előnyöket is kilátásba helyez és ígéreteket tesz, melyeket egyáltalán nem tud megtartani: „olyanok lesztek, mint Isten”. Az Isten elleni lázadás Ádámnak és Évának semmilyen módon nem hozta meg azokat az „előnyöket”, melyeket az ördög ígért nekik. A legnagyobb bűvöletet azonban azzal idézi elő a csábító, amikor olyan igényeket csillapít és olyan kívánságokat teljesít, melyeket az Úristen maga – legalábbis itt a földön – nem akar kielégíteni. Az Antikrisztus csábítása talán éppen ilyen irányú lesz, ez teszi érthetővé roppant hatását is.
A végső idők pszeudo-prófétái
Urunk a végső időkre egy hallatlan, eladdig ismeretlen megtévesztést jövendölt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.” [Mt 24,4] Olyan erős és olyan ellenállhatatlanul nagy lesz eme csábítás, hogy még maguk a legjobbak és leghűségesebbek is veszélybe kerülnek, hogy végül engednek szívó hatásának. „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” [Mt 24,22)]
Amit itt Krisztus a végső időkről mond – egy hatalmas megtévesztés számtalan pszeudo-próféta fellépése által – pontosan megfelel annak, amit a Szentírás az Antikrisztusról jövendöl. Ez különösen ügyes csábító lesz; benne fogja az emberek ördög általi megtévesztése a csúcspontját elérni. „Az egész föld csodálta a vadállatot.” [Jel 13,3] – az egész föld!
Jelek és csodák
Hogyan lehet e megtévesztés hallatlan erejét megmagyarázni? A hamis messiások és pszeudo-próféták, így mondja Urunk, „nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is”. [Mt 24,24] Rendkívüli „jeleket és csodákat”, miket Krisztus a végső időkre jövendölt, fog az Antikrisztus is véghezvinni az írások szerint: „Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel” [Jel 13,13], és még arra is rábírja őket, hogy az első vadállat előtt leboruljanak (12. vers).
Szent Pál hasonló módon karakterizálta az Antikrisztus csábító művészetét: „Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak.” [2Tesz 2,9]
Különösen megtévesztőnek kell tartanunk az Antikrisztus álszenteskedését. A keresztény hagyomány, Josef Piper szerint, ezt a tulajdonságot tartja a leghatásosabbnak az emberek megtévesztésére. Az álszenteskedést először szó szerint kell vennünk, mert az Antikrisztus a többség számára nem fogja egy zsarnok vagy züllött ember vonásait felmutatni. Ellenkezőleg, életvitelében példamutatónak fog tűnni – és mindenek előtt azt a látszatot fogja kelteni, hogy nagy emberbarát – az emberbarát! Wladimir Solowjew „Rövid elbeszélés az Antikrisztusról” című írásában az Antikrisztus „az önmegtartóztatás, az önzetlenség és az aktív jótékonyság legcsillogóbb bizonyítékait fogja felmutatni”. „Mindenkinél irgalmasabb emberbarát, igen, nem csak az emberek barátja, hanem még az állatoké is; ő maga vegetáriánus.”
Ez a leírás részleteiben kuriózumnak tűnhet, de eközben hajszálpontosan megmutatja, miért fog az egész világ – a „keresztények” is – csodálattal eltöltve utána futni. Mint magánszemély és életvitelét tekintve az Antikrisztus a lehető legjobban meg fogja közelíteni a keresztény ideált, látszatra éppen: „Az Antikrisztus az az ember, aki felebarátját éppen úgy szereti, mint saját magát, de nincs semmi, amit ennél jobban szeretne”, az „Isten nélküli elképzelhető legtökéletesebb ember” lesz.
Az Antikrisztus integrálni fogja rendszerében a keresztény ideálokat és értékeket is, természetesen „minden kellemetlenségtől” – mint a kereszt, dogma, Istennel szembeni engedelmesség – „megtisztítva”, és éppen a hitben meggyengült keresztényeket téveszti meg ezzel. Ezen ördögi stratégia nyomai már ma is megtalálhatók a New Age mozgalomban, mely legtöbbször nem lép fel nyíltan a kereszténység ellen, hanem sokkal inkább beolvasztja hálózatába ennek „pozitív” értékeit, mint a szeretet, szociális elkötelezettség, misztika stb., és így az Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi. Csak ezzel, hogy az Antikrisztus jó, sőt keresztény maszkot visel, magyarázható, hogy a keresztényeket is meg tudja téveszteni. A kereszténységet fel fogja használni saját antikrisztusi világrendjéhez.
Sokféle csábítás
Spekulálni lehet arról, milyen különleges jeleket és álcsodákat fog az Antikrisztus előidézni. De rendkívüli szenzációktól eltekintve már ma is megvannak a csábítás módjának azon jelei, melyekkel az Antikrisztus az egész világot meg fogja téveszteni: a technikai fejlődés sokban hozzájárult az Istentől való elszakadáshoz. Az ember felfedezései által elbizakodott lett és végül az az ördögi képzete támadt, hogy minden kivitelezhető és így Isten alapjában véve nélkülözhető. Egyes találmányok, mint például a televízió és a fogamzásgátló pirulák, egyetlen éjszaka alatt a legeldugottabb vidékeken is egész generációkat rontottak meg. Rockzene, a médiákban zajló manipulációk, állítólagos üzenetek és látomások (pszeudopróféták) – az ellenség repertoárja kimeríthetetlen, azonkívül nagyon ügyesen tud az adott publikum igényeihez igazodni.
Paradicsom a földön?
Az Antikrisztus, mint az emberiség nagy jótevője fog fellépni. Úgy a hitetlenek, mint a hitehagyott keresztények számára feltehetően nem fog Antikrisztusnak látszani, hanem egy új és valódi Krisztusnak, aki Jézus Krisztus művét végre teljessé teszi és egyáltalán megvalósítja. (A zsidóknak azonban a régen várt megváltónak és messiásnak kell tűnjön.) Ha ugyanis a világ az Istenembertől, valódi Urától és Megváltójától elszakad, akkor könnyen és szívesen lesz hajlandó az Antikrisztust elfogadni, aki a megtévesztésig hasonló lesz Krisztushoz – azzal a döntő különbséggel és előnnyel, hogy ő kellemes lesz! „Mivel ahhoz, hogy elfogadjanak, kellemesnek kell lenni.”
Az Antikrisztus azért lesz kellemes, mert úgy tesz, mintha megadná az embereknek azt, amit Krisztus megtagadott tőlük: a paradicsomot itt, a földön! „Az Antikrisztus legnagyobb bűne az életnek a földi létre való korlátozása, a boldogságnak az érzékekhez kötött jólétre való szűkítése, a szellemnek az idő kívánalmaihoz való gúzsba kötése.”
Annak az emberiségnek, mely a természetfeletti világban való hitet feladta, a túlvilági boldogságban való reményt és egy személyes teremtő Isten iránt érzett szeretetet elvesztette, már csak egy aggodalma van: a lehető legtöbb egyed maximális földi jóléte! Pontosan ezt a célt fogja az Antikrisztus megközelíteni, úgy, mint senki más őelőtte. Egy egyesült, Isten nélküli világban az Istentől elhagyott emberiségre a legnagyobb faszcinációt az ő pszeudo-rendjének kell gyakorolnia. S ekkor fognak Krisztus e szavai beteljesülni: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem; majd ha más jövend a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43)
Folytatás következik >>>>
JÖJJ EL, URAM JÉZUS! [Jel 22,20]
P. Markus Pfluger