Ensz: "A Vatikán bírálja fölül a tanításait" és a tévtanítók kommentárjai

Elképesztő blogot találtam. Szintén apologetika néven, de Magyarországi szolgáltatón. Érdekesnek tűnő cikket találtam rajta, aminek a lényege egyéb médiákból hozzám nem ért el, ezért kezdtem el olvasni. Majd szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy apologézis [hitvédelem] helyett hitrombolással foglalkozik, legalább is ebben a cikkben. Ugyan is olyan tévedéseket mutat be igazságként, melyek súlyosan ártanak a római egyház által 1965-ig tanítottakkal. A megfelelő helyen fogom kommentelni ezeket.

Apologéta

Ensz: A Vatikán bírálja fölül a tanításait

Elképesztő dolog történt a napokban, de mintha ennek súlyát nem érzékelné a média vagy a keresztény közösség: az ENSZ felszólította a Szentszéket, hogy többek között bírálja fölül tanítását a fogamzásgátlás és a terhességmegszakítás témakörében. A legnagyobb keresztény felekezet hitelveit egy nemzetközi politikai platform változtatná meg: s a vallásszabadságot senki sem félti.

Ténykérdés, hogy Ferenc pápa teljesen új narratívát adott a katolikus tanításnak. Szavait sokszor túlértékelik, mikor a média a homoszexualitásról vagy éppen az abortuszról szóló megjegyzéseit citálja. Valóban szeptemberben úgy fogalmazott a Szentatya, hogy például az abortuszkérdést túlbeszéli az Egyház, s nem az a papok feladata, hogy állandóan ezt a kérdést szajkózzák. De ez nem tanításbeli változást jelent, pusztán arra való felhívást, hogy a klérus a valódi feladatát végezze: Krisztus földi képviseletén keresztül az irgalom és az Örömhír terjesztését. Az egyház nem morális célú intézmény, a tanítás pedig nem erkölcsi példabeszéd. Az, hogy erkölcsi kérdésekben is nyilvánvaló és egyértelmű álláspontja van a Katolikus Egyháznak, az csupán következménye annak, amit képvisel.

Apologéta: az előző bekezdésben írtak tiszta protestáns teológia. A klérusnak nem[csak] az a valódi feladata, hogy "...az irgalom és az Örömhír terjesztését..." végezze, hanem az is hogy rendszeresen [legalább minden Vasárnap] bemutassa a Szentáldozatot [szentmise], valamint a Szentírásban kinyilatkoztatotton túl az áthagyományozott tanítást is közvetítse a hívők felé. Az egyház feje, a mindenkori pápa [Dogma] "Hit és erkölcs kérdésében tévedhetetlen!" [melyet az I. Vatikáni Zsinaton hirdettek ki.]. Ez azt jelenti, hogy erkölcsi parancsokat ad a híveknek, olyanokat melyet Isten adott számára.

Tehát nem az Egyház határoz meg erkölcsi parancsokat, melyeket aztán hirdet. Az Egyház kizárólag Istent hirdeti, s ebből következnek erkölcsi parancsok. Nem az egyházi méltóságoknak vagy főpapoknak teszünk jót, ha követjük az Írást, és ezt jó látni.

A tanítás nem változik

Az úgynevezett dogmatikai tanításokon maga a pápa sem változtathat. A kapu bezárult az olyan kérdések előtt, hogy például a terhességmegszakítás erkölcsös-e. Vitát az animáció időpontjáról (hogy pontosan mikor költözik a lélek a magzatba) lehetne nyitni, de mivel erről nincsen pontos tudása az egyháznak sem, ez parttalan vita.
Apologéta: ez is protestáns teológia. Nem lehet vitát nyitni az animációról, ugyanis Dogma: "Isten az emberi lelket a magzatba fogantatásakor teremti bele." Ebből következik, hogy amikor a férfi hímivarsejt megtermékenyíti a női petesejtet, akkor megkapja Istentől a magzat a saját emberi lelkét.

A katekizmus világosan kimondja, hogy az abortuszban való formális közreműködés (tehát nemcsak a kérése, de végrehajtása is) az emberi élet kioltásának bűncselekménye a kánonjogban, így azonnali, önmagától beálló kiközösítéssel büntetik. Nem kell hozzá érseki bíróság, sőt tanú sem: aki ezt megteszi, nem tagja többé az egyháznak, s ez csupán a cselekmény elkövetésének tényéből fakad. Ez nem azt jelenti, hogy nem teheti jóvá, nem bánhatja meg megfelelő módon: az Egyház nem az irgalmasság elől zárkózik el, csupán így fejezi ki a bűn súlyosságát, mely helyreállíthatatlan károkat okoz a családnak és a társadalomnak. Ha az a magzat egy potenciális gyermek (hiszen megszülethetett és élhetett volna), az elvetetése potenciális gyilkosság.

Mégis tavaly szeptemberben Ferenc jelezte, hogy nem csupán ilyen erkölcsi sarokkérdésekről van szó. Fontos kérdések ezek, egyértelmű és világos véleményt kell megfogalmaznunk, de hamis az állítás, hogy kétféle ember van: aki támogatja és aki ellenzi az abortuszt. Nem igaz, hogy ettől az állásponttól válik valaki jóvá vagy rosszá, erkölcsössé vagy amorálissá. Erre utalt a pápa.

Apologéta: az előző bekezdés sem katolikus tanítás, még akkor se, ha Bergoglio erre próbál utalni. Ugyanis ha valaki támogatja a bűnt az már maga is bűnt követ el [gyakorlatilag "rosszá, amorálisság" válik]. Ugyanis ez a bűn fel van sorolva a kilenc idegen bűn között [a két vastagon szedet bármelyikére igaz lehet]:

1. Vétkes dolgot parancsolni.
2. Bűnre tanácsot adni.
3. A bűnben mással egyetérteni.
4. Mást bűnre ingerelni.
5. Másnak bűnét oltalmazni. (Másnak bűnét dicsérni.)
6. Másnak bűnében közreműködni. (Mást bűnre segíteni.)
7. Mások bűnéhez hallgatni. (Mások bűnét elnézni.)
8. Más bűnének nem ellenállani.
9. Más bűnét nem felfedezni. (Másnak bűnét elhallgatni.)  

A katakombáktól indult

Miért ilyen más Ferenc habitusa? Egész életében közösségkedvelő volt, személyes ismerősei szerint mindig fontos volt számára, hogy szeressék. Papi hivatásában is mindig igyekezett az emberek között maradni, mert szereti őket. 1965-ben a II. Vatikáni Zsinat befejező ülése előtt a zsinati atyák közül negyven püspök egy Róma alatti katakombában gyűltek össze, hogy titkos egyességet kössenek.

Ezt nevezik Katakomba-paktumnak, s ebben a papok hitet tettek amellett, hogy a szolgáló és szegény egyházat támogatják. Olcsóbb lakást, a szegényekhez hasonlóan tömegközlekedést és minden fényűzést elutasító életvitelre tettek esküt. Ez szimpatikus lehet, de szervezetileg ennél fontosabb ígéretet is tettek: több feladatot és jogot szánnak a laikusoknak (az egyszerű híveknek) és sokkal nyitottabbak lesznek a más vallásúak iránt.

Ferenc ezt a paktumot vallja ma pápaként, ami nem is csoda, mert a katakombagondolkodás a latin-amerikai egyházban nagyon erősen tartotta magát. Azzal, hogy új kontinensről érkezett a Szentatya, egy újfajta gondolkodást is hozott. De ez nem új tanítás!
Apologéta: nagyon valószínű, hogy ebből a paktumból nőtt ki a dél-amerikai Felszabadítási teológia, ami színtiszta, nyílt kommunista ideológia vallási köntösbe bújtatva és amelyről művelt pap barátom írt A végjáték elkezdődött IV. rész posztban. Ráadásul ez a paktum nyílt szembefordulás XI. Piusz pápa "Mortalium animos" apostoli körlevelével ITT és ITT, melyben meghatározta a más vallásokkal szembeni katolikus együttműködési lehetőséget a világ papsága és katolikussága számára.

Apró jelek

Januárban online közvetítésen élőben követtem, amint Ferenc pápa több mint harminc csecsemőt megkeresztel. Kedves esemény volt, és nagyon megdöbbentett, mikor katolikus hírportálokon pár nap múlva azt olvastam, hogy a pápa elé lépő szülők között volt olyan, akik nem házasodtak össze.

Micsoda óriási gesztus! Ezek a nagy gesztusok, nem néhány félreérthető szó. A vadházasságban fogant gyermek szülei bűnben élnek, mert nem szentesítették kapcsolatukat. De ettől a gyermek ugyanúgy megérdemli a beavató szentséget. Eddig sem volt jogi akadálya, de mégsem mindegy, hogy maga a római püspök keresztel meg ilyen életállapotban született gyermeket.
Apologéta: az időben már kifejtettem véleményemet, de megismétlem: "Alapvetően nem az a baj, hogy beiktatjuk-e az Egyházba a keresztség által egy házasságon kívül született gyermeket - ez nem lehet egyébként vita tárgya -, hanem az a baj, ha a keresztvizet úgy használjuk mint az itatóvályúban a marhák elé öntött vizet. Megkereszteli az Egyház a törvénytelen (házasságon kívül született) gyermeket is, de a szülő aki kéri a keresztséget - és eddig nem gyakorolta a hitét -, az kezdjen el járni katekizmusra és szentmisére, majd amikor elér oda, hogy már pontosan tudja - és akarja - mi a keresztség és Egyház, akkor majd megkeresztelik a gyermeket, mert vélelmezhetően katolikus módon lesz nevelve. Ha keresztséget kérő szülő házastársi kapcsolatban él és lehetséges a szentségi házasság, akkor az Egyház elvárja, hogy rendezze a házasságát oly módon, hogy kéri a házasság szentségét." Bővebben A pápa befogadná a házasságon kívüli gyerekeket című posztban fejtem a lényeget.

A nő egy olyan férfitől lett terhes, akinek volt már felesége, így kánonjogilag házasságtörésből születik a gyermek. De kérték a Szentatya segítségét, aki ezzel a gesztussal jelezte, hogy ebben a kérdésben a kegyelem pártjára áll.

Ez igazából az új gondolat. Az idei családpasztorációs szinóduson könnyen lehet, hogy meglepetés születik. Ferenc ugyanis egyértelmű kijelentést tett néhány hónapja azzal kapcsolatban, hogy eljött a kegyelem ideje a második házasságukban élőknek. Valamilyen módon tehát várható a mai korra jellemző életállapot egyházjogi rendezése is. Tudom, hogy mindez a hírfogyasztók számára kevésbé érdekes, de mégis nagyobb súlyú eseménysor, mint az a néhány mondat, mellyel a pápa a hírekbe kerül.
Apologéta: Igen. Valóban nagyobb súlyú eseménysor amit a pápa művel. Ugyanis ez a Jézus által adott hit és tanítás - amit az egyház kétezer éven át megőrzött és sértetlenül adott tovább - lerombolása. Gyakorlatilag az egyház és a katolikus hit hozzáigazítási világunk sátánista életmódjához. Ez nem az Isten által adott hit és tanítást. Óvakodjon mindenki tőle, mert olyan tévtanítók is vannak - a Vatikánban bíborosi rangban -, akik ilyeneket tanítanak: "Az egyház a tisztítótüzet és a poklot ábrázoló képekkel félelmet keltett, és ezért az egyháznak vezekelnie kell, mondta szó szerint Marx bíboros, Ferenc egyik [a tíz fős kollégiumának] fő tanácsadója.".
Mi ez, ha nem nyílt eretnekség?

Forrás: apologetika.blog.hu

Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison

Uram ments meg minket a tévtanítóktól, akik az utolsó időkben megszaporodva jönnek hozzánk.