Stációs-templom: Szent Péter bazilikája
Nagyböjt előtt az utolsó vasárnap már mintegy bevezetés Krisztus szenvedésének megünnepléséhez. Az evangélium azt hirdeti már, hogy Isten szőlőjét: a világot és Isten földjét: a lelkünket Krisztus szenvedése fogja megváltani. A szentlecke pedig az isteni Mester tanításának összefoglalását adja, hogy a nagyböjti önmegtagadásainkat és jó cselekedeteinket helyes lélekkel végezzük.
Farsangnak ezen három utolsó napján valósággal megtébolyodnak az emberek. Ezért rendelte el XII. Kelemen pápa ezekre a napokra a negyven órai szentségimádást. X. Pius pápa ismét búcsút engedélyezett azoknak, akik ezekben a napokban meggyónnak, megáldoznak és a pápa szándékára imádkoznak. A farsangot nevezik karneválnak is. Ezt a nevet abból származtatják, hogy búcsút mondanak a húsnak (carne vale). A magyar «húshagyó napok» elnevezés is erre vall. Valójában pogány maradvány! A bor és mámor istenének; Dionysusnak kicsapongó körmenetein egy hajót húztak egy kocsin (carris navalis) és innen a név. De nemcsak névben, hanem tartalomban is pogány még ma is ez a mulatság. Mennyit kellene imádkoznunk, hogy a pogányság szűnjék meg közöttünk.
Introitus: Légy oltalmazó Istenem és menedékem, hogy megszabadíts engem: mert erősségem és menedékem vagy, tennevedért légy vezérem és viseld gondomat.