Néhány ("A", típusú) Krisztus gyűlölő pokolfajzat kivégzett néhány ("B", típusú) Krisztus gyűlölő pokolfajzatot. Megöltek néhány vétlen civilt is. A csőcselék százezres tömegben tüntet: Je suis Charlie = Én is pokolfajzat vagyok.
Röviden ennyiben lehet összefoglalni az elmúlt napok franciaországi történéseit. Természetesen helytelenítem a muszlim terroristák barbár, véres, gyilkos cselekedetét. A biblia egyértelműen szól:
“A test cselekedetei nyilvánvalók: … gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.” [Gal 5,19-21]
Az más kérdés, hogy ezek az úgynevezett szatirikusok megérdemelték a halált. Mégpedig a világ Teremtőjének, Urának, saját képére alkotott teremtményeit végtelenül szerető Megváltójának és Bírájának, a Szentháromság Egy Istennek folyamatos gúnyolásáért, káromlásáért. Lapjuk futószalagon gyártotta az istenkáromló, katolikusellenes, övön aluli, rágalmazó, aljas ösztönökre ható, az emberi gyarlóságot megcélzó és azt felkorbácsoló karikatúrákat.
A meggyilkolt szatirikusok sorsáról Isten figyelmeztető szava jut eszünkbe:
“Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja.” [Gal 6,7]
A "C = cionista" típusú Krisztus gyűlölők pedig dörzsölik markukat:
Az esetnek következményeképp most az egész világ megismerkedhetett ezekkel a karikatúrákkal, amelyeken eddig csak a vásárló közönség élvezkedett.
Ha egy skálán mérnénk, az úgynevezett szatirikusok milyen mértékben gúnyolták az egyes vallásokat, a kereszténységre 100-as, az iszlámra 10-es, a zsidóságra pedig 1-es erősségű vallásgyalázás jutna.
Ami közös a párizsi tettesekben és áldozatokban |
A közeljövő meg fogja mutatni, lesznek-e hosszabb távra kiható következményei az esetnek. Franciaországban elképzelhetők polgárháborús viszonyok. A hivatalos német politika már letette a voksot: S. Gabriel, a nagykoalíciós német kormány szocdem pártállású kancellárhelyettese a franciaországi terror elleni demonstráció ürügyén németellenes, a muszlimok további bevándorlását erőltető nyilatkozatot tett.
Ugyancsak nem tudni, vannak-e az ügynek titkosszolgálati szálai. Mindenesetre a meneküléshez használt autó hátsó ülésén ottfelejtett személyi igazolvány, melynek alapján a tetteseket azonosították, nem éppen életszerű.
A vádlottak padján ott van a francia jakobinus véleményformáló értelmiség: politikusok, újságírók, jogászok. [Apologéta: itt kell megjegyeznünk, hogy mind a Charlie Hebdo, mind pedig az utódlást átvevő Liberation a "C" tipusú Krisztus gyűlölők - Rothschildok tulajdonában van. Így a néhány tízezres (~50000) példányszámú újságból, a kivégzés után 4-8 millió példányszámú újságot kreáltak, aminek a haszna ugyan kiket gazdagítani mint a Rothschidokat.]
A francia Katolikus Egyház több esetben is pert indított a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen annak obszcén, ocsmány, a katolikusok emberi méltóságát sértő karikatúrái miatt.
Az eredmény minden esetben:
A szabad véleménynyilvánításra való hivatkozással a Charlie Hebdo szerkesztőségének adtak igazat. Ha a francia államgépezet a helyére tette volna az egyházellenes szatirikusokat, talán még ma is élnének. És persze itt is a párhuzam: Ugyanez a francia gépezet a legcsekélyebb véleménynyilvánítást sem tűri a szentséges holokauszttal kapcsolatban, noha ezek az eltérő vélemények sohasem sértők, mindig az igazságot próbálják közelíteni.
Ugyancsak bírálattal kell a Vatikánnak is szembenéznie:
Hova vezet ez a cukormázas, “mindenki szép és jó, szeressük egymást, jaj, bocsánat, hogy én még katolikus vagyok, de már nem tart soká, fő, hogy a média szépeket írjon rólam” politika, melynek mesteri képviselője Ferenc pápa. Míg Benedek megengedett magának néha egy kis “ejnye-ejnye, nincs ez így egészen jól” nyilatkozatot, addig Ferenctől a katolikus hívők, a klérus bírálásán és az evilági hatalmasságok, a média előtti hajlongáson, a korszellem előtti behódoláson kívül mást nem hallottunk.
A franciaországi Lepanto alapítvány 2012. decemberében négyezer aláírást adott át Federico Lombardinak, a Vatikán szóvivőjének, azt kérve, a Vatikán emelje föl szavát a francia államnál a Charlie Hebdo istenkáromló, ocsmány, ízléstelen kiadványai miatt. Természetesen a Vatikán részéről nulla reakció volt a beadványra.
Néhány további link az esettel kapcsolatban:
Georges Grondeux: Nem vagyok Charlie, csak egy iraki keresztény (német)
Az írás bírálja a nyugati világ képmutatását, az egyes egyházi képviselők álságos nyilatkozatát. Európa fundamentumát újra meg kell tisztítani és erősíteni. Ehhez lényegesen kapcsolódik a kereszténység. Aki a Charlie Hebdot támogatja, az ezeknek az alapoknak a megsemmisítését támogatja. Néven kell nevezni a dolgokat. Charlie Hebdo kéz a kézben együtt jár az iszlamistákkal, ha a kereszténységet kell megkövezni. Innen vettük át a rajzot.
A Charlie Hebdo elleni merénylet — Harc az iszlám és a relativizmus között (német)
Az írás bemutatja a szélsőbalos, keresztényellenes Charlie Hebdot, ostorozza az evvel kapcsolatos franciaországi kettős mércét.
Lovas István nyílt levele Franciaország budapesti nagykövetének
Lovas István a nyugati világ képmutatását kéri számon: amikor az izraeliek tizenegy palesztin újságírót gyilkoltak meg 2014. nyarán Gázában, senki egy könnyet nem hullatott értük.
Merénylet Charlie Hebdo ellen: Boston 2.0? (német)
2013. áprilisában két muszlim merénylő állítólag bombát dobott a Bostoni maratonfutás résztvevői közé. A testvérpár egyike túlélte az elfogatásakor keletkező tűzharcot, és most áll bíróság előtt. Azonban még a főáramú média is jelzi, hogy több furcsaság is övezi a pert, és egyáltalán nem biztos, hogy csakugyan a megvádolt fiatalember a tettes. Mindenesetre az ügyet a média részéről nem óriási figyelem, hanem inkább elhallgatás kíséri. Az írás további párhuzamot von a párizsi és a bostoni események közé.
1. Frissítés 2014. jan. 14.
Márfi Gyula veszprémi érsek már más alkalommal is tanúbizonyságot tett arról, hogy egyike a legszókimondóbb, legkarakánabb magyar főpapoknak.
Most ebben az elviselhetetlenül képmutató világban egyedüli püspökként merte leírni, hogy a terroristák mellett hibásak az áldozatok is, akik nem törődnek mások vallási érzékenységével, és hibás az a francia társadalmi, jogi környezet, amely mindezt lehetővé teszi. Még ha többen is vannak, akik ezt így gondolják, ő az egyedüli, aki álláspontjának hangot adott. És ebben nem csak Magyarországon, de egész Európában egyedül van. Felnézhetünk rá!
Írását így fejezi be: Je ne suispas Charlie, azaz: én nem vagyok Charlie. Hogyan is mondta Orwell? “A világcsalás korában az igazság kimondása forradalmi tett.”
2, frissítés 2014.01.14.
Három nappal ezelőtt azt írtuk, nem lehet tudni, vannak-e az ügynek titkosszolgálati szálai. Azóta egyre erősebb a gyanúnk, hogy csakugyan vannak. Abszolút nem életszerű ugyanis, hogy a Charlie Hebdo elleni merénylet nyomozásával megbízott rendőrtiszt öngyilkos lesz. Halálának lehetséges okai:
Belelátott a dolgokba, hogy talán nem is azok az arabok végezték ki a szerkesztőségi munkatársakat, akikről ezt az egész világ feltételezi, ezért meggyilkolták..
Nem működött együtt kellően a forgatókönyv készítőivel. Essetleg túlságsoan féltek attól, hogy az üggyel kapcsolatos tudását a nagyközönség tudomására hozza.
Bálint József