Apologéta
10. rész - Kárhoztatta-e az Egyház forma szerint a liberalizmust s annak minden árnyalatát és alakját?
Igen, az Egyház a liberalizmusnak minden fokát és alakját forma szerint kárhoztatta, úgy, hogy benső gonoszságán kívül, amely miatt rossz és bűnös, minden hű katolikusnak már azért is óvakodnia kell tőle, mert az Egyház legfelsőbb és döntő nyilatkozatával elítélte és kárhoztatta. Nem lehet feltételezni, hogy ilyen transzcendentális tévedés ama jegyzékből kimaradt volna, amely a világot a tévelyekre nézve tájékoztatni van hivatva, és csakugyan több alkalommal belekerült már.
Mindjárt első jelentkezésekor, a nagy francia forradalom idejében VI. Pius sietett az emberi jogokra vonatkozó hírhedt tételeket (Déclaration des droits de l'homme) (=Az emberi jogok nyilatkozata), amelyek a modern liberalizmus összes hóbortjainak csíráit magukban foglalták, kárhoztatni.
E tan később mindinkább elterjedt, s majdnem az összes európai kormányok elfogadták, sőt - s ez a monarchiák újkori történetében észlelhető s teljesen megfejthetetlen elvakultságok egyike - a fejedelmek is szívesen látták és fölkarolták; a 'liberalizmus' nevet, ahogy ma az egész világos ismeretes, Spanyolországban nyerte, midőn a király és alkotmánypártiak közt kitört iszonyú küzdelmekben a két párthoz tartozók egymást kölcsönösen szolgalelkek és liberálisok (serviles y liberales) elnevezésekkel illették. Spanyolországból ez elnevezés csakhamar egész Európában elterjedt..
Midőn a harc javában folyt, Lamennais első tévedései alkalmat szolgáltattak XVI. Gergelynek arra, hogy „Mirari vos" körlevelével a liberalizmust, amint akkor értették, tanították és az alkotmányos kormányok gyakorlatilag is alkalmazták, nyíltan és határozottan kárhozassa.
Midőn idővel mindinkább nőtt e vészteljes eszmék árja, s a ravaszabb vezérférfiak ez eszméket a katolicizmus palástjával takargatták, az Úristen IX. Piusban oly pápát adott Anyaszentegyházának, akit a történelem méltán a liberalizmus ostorának fog nevezni. E nagy pápa leleplezte a liberális tévtant minden alakjában s minden árnyalatában. Az isteni Gondviselés a liberalizmus kárhoztatásának nagyobb súlyt kölcsönzendő úgy intézkedett, hogy a liberalizmust éppen az a pápa kárhoztassa, akit a liberálisok kezdetben szintén liberálisnak iparkodtak feltüntetni. IX. Pius pápa óta e tévtan számára nincs menedékhely. Brévéivel és allocutióival ismételten megmutatta a keresztény népnek a liberalizmus mibenlétét, s a Syllabus-szal rányomta a liberalizmus kárhoztatására az utolsó pecsétet. Lássuk ezen pápai okmányok egyikének-másikának (a sok közül csak egy párt idézhetünk) főbb tartalmát.
1871. június 18-én IX. Pius pápa a francia katolikusok küldöttségéhez intézett válaszában ezeket monda:
„A törvényhozás ateizmusa, a vallás ügyei iránti közömbösség és az úgynevezett liberális-katolikus elvek, ezek, igen, ezek az okai az államok pusztulásának, ezek voltak okai Franciaország vesztének; a baj, melyre utalok, sokkal borzalmasabb, mint a forradalom, sokkal félelmetesebb, mint a kommün. Mindig kárhoztattam a liberális katolicizmust, de ha kell, még százszor fogom kárhoztatni."
A milánói Szent Ambrus-egylet elnökéhez és tagjaihoz - 1873. március 6-án - intézett brévéjében ezeket írta:
„Vannak, akik a világosság és a sötétség közt egyezséget, az igazságosság és a gonoszság között közösséget akarnának létesíteni, mégpedig a liberális katolikus nézeteknek nevezett tanítások segítségével, amelyek a legveszedelmesebb elvekből kiindulva helyeslik a világi hatalomnak beavatkozását a lelki ügyekbe s tiszteletet vagy legalább türelmet igényelnek az igazságtalan törvények számára, mintha nem volna megírva, hogy két úrnak senki sem szolgálhat. E tanok követői sokkal veszedelmesebbek és sokkal jobban pusztítanak, mint a nyílt ellenség, nemcsak azért, mert anélkül, hogy valaki, de talán maguk is észrevennék, a gonoszok terveit előmozdítják, hanem azért is, mert bizonyos határok között maradván, úgy tűnnek fel, mintha a jámborság és a józan tanok hívei volnának, s ezáltal az engesztelődés balga barátait hálójukba kerítik s tévútra vezetik a becsületes népet, amely a nyílt s leplezetlen tévtant uralomra jutni nem engedné."
Ugyanazon év május 8-án kelt s a belga katolikus körök egyesületéhez intézett brévéjében pedig íme így írt:
„Mindenekfölött dicséretre méltónak tartjuk ama teljes megvetést, amellyel, mint értesültünk, a liberális katolikus elveket visszautasítjátok, valamint ama rendíthetetlen szándékotokat, hogy ezen elveket gyökerestől kiirtjátok. E cselszövő tévtannak, amely bármely nyílt ellenségnél veszedelmesebb, mert a látszólagos buzgóság és szeretet köpenyébe burkolózik, kiirtása és az egyszerű népnek e tévtantól megóvása által ki fogjátok ölni az egyenetlenségek káros csíráját, s nagy mérvben elő fogjátok mozdítani a lelkek egyesülését és megszilárdulását. Nektek különben, akik oly engedelmességgel fogadjátok ezen apostoli Szentszék minden rendeletét, s akik a liberális elvekre vonatkozó ismételt kárhoztatásait ismeritek, nincs szükségtek eme figyelmeztetésekre."
A brüsszeli „La Croix" című lap szerkesztőségéhez 1874. május 21-én intézett brévéjében így ír: „Dicséretre méltó a levelében jelzett s lapjában, tudomásunk szerint, soha szem elől nem tévesztett cél: közölni, terjeszteni, magyarázni s az olvasók lelkére kötni mindazt, amit ezen Szentszék a különböző tájakon hirdetett gonosz vagy legalább hamis tanok s különösen s világosságot a sötétséggel, az igazságot a tévedéssel minden módon összeegyeztetni iparkodó katolikus liberalizmus ellen tanít."
1873. június hó 9-én az orléansi katolikus társulat elnökéhez és választmányához írt levelében a pietisztikus és mérsékelt liberalizmust, anélkül, hogy megnevezte volna, e szavakkal ecsetelte:
„Jóllehet nektek voltaképpen az istentelenség ellen kell harcolnotok, de talán e részről mégsem fenyeget titeket oly nagy veszély, mint ama barátaitok részéről, akik oly kétes tanrendszert követnek, amely szerint elvetik ugyan a tévedések végső következményeit, de makacsul ragaszkodnak azok alapelveihez és sem a teljes igazságot elfogadni, sem attól végleg megválni nem akarván, az Egyház tanait és hagyományait erőnek erejével saját egyéni nézeteikhez mérik."
Végül, nehogy egész unalomig halmozzuk az idézeteket, még csak egy brévének szavait akarjuk ide iktatni, amely az eddigieknél sokkal világosabb, s amelyet hallgatással mellőzni lelkiismeretünk nem engedi. E bréve a quimperi püspökhöz van 1873. július 28-iki dátumozással intézve. A pápa a nevezett egyházmegye katolikus társulatainak éppen akkor összeült nagygyűlésére vonatkozólag így ír:
„Biztosan reméljük, hogy azok, akik az Egyházat gyalázkodásaikkal és igazságtalanságaikkal üldözik, e társulatokat a katolikus Anyaszentegyháznak tartozó engedelmességükben meg nem ingatják; de könnyen megeshetik, hogy e társulatokat a tévtan sima lejtőjére azon úgynevezett liberális nézetek csábítsák, amelyeket ma már különben tisztességes jellemű és jámbor katolikusok is magukénak vallani szeretnek, akik pedig éppen azzal a befolyásolási képességükkel, amelyet vallásosságuknak és jámborságuknak köszönhetnek, nagyon könnyen meghódítják és odáig viszik embertársaikat, hogy ezek végül is a legveszedelmesebb elveket kezdik vallani. Figyelmeztesd tehát, Tisztelendő Testvér, e kat. nagygyűlés tagjait arra, hogy amidőn mi e liberális elvek követői ellen oly gyakran kikeltünk, nem azokat az embereket tartottuk szem előtt, akik nyílt sisakkal üldözik az Egyházat, hiszen ezeket amúgy is fölösleges bemutatni, hanem igenis mindig csak azokat, akikre az előbb rámutattunk, s akik az anyatejjel magukba szítt liberális elveknek titkos mérgét rejtegetik, s mintha kézzel foghatólag káros s a vallásra nézve ártalmas nem volna, másokba is csepegtetik s ily módon a világot már régóta forrongásban tartó társadalmi zavarok magvát terjesztik. Vigyázzanak tehát, hogy eme hálót elkerüljék, minden erejüket emez álnok ellenség legyőzésére fordítsák s ekként mind a vallás, mind a haza körül szép érdemeket szerezzenek maguknak."
Láthatja tehát mindezekből barát és ellenség egyaránt, hogy a pápa brévéiben s különösen ez utolsóban mindazon eszmék össze vannak foglalva, amelyeket mi jelenleg részletesebben fejtegetünk.