"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2015. február 19., csütörtök

A liberalizmus bűn - 11. rész

Közel egy éven át tartó sorozatot indítok Dr. Felix Sardá Y Salvany "A liberalizmus bűn -  Az Egyház tanítása a liberalizmus ellen" című könyv alapján, segítségével. A könyv olvasása előtt is mindig mondtam, hogy a liberalizmus a sátán földi világba testesülése, a bűn széleskörű elterjedésének az oka. Tipikus megközelítése az "Amit szabad neked, azt nekem is. Amit nekem szabad, azért tégedet elítélnek". De ezt az élet mindegyik területére ráhúzhatjuk. Ha nem vagyok politikailag korrekt, mint ahogyan nem nagyon szoktam: ez a tipikus kettős mérce alkalmazása. Ebbe az utcába sétált be a római-katolikus egyház a II. Vatikáni Zsinattal, illetve a döntéseivel. A sorozat befjezése XIII. Leó pápa körlevele lesz, mely jelenleg is nagyon aktuális. De a körlevél közlésére várni kell.
Apologéta

11. rész - A liberalizmusnak legünnepélyesebb kárhoztatása a Syllabus által.

Ha mindazt, amit IX. Pius pápa különböző brévéiben a liberalizmusról mondott, összefoglalni akarjuk, csak ama éles jelzőket kell felsorolnunk, amelyekkel azt a különféle alkalmakkor illette.
Ama brévében, amelyet Ségurnek „Hommage aux catholiques liberaux" című ismeretes munkájára írt, álnok ellenségnek nevezi; a neversi püspökhöz intézett allocutiójában a jelenkor valóságos csapásának; a milánói Szent Ambrus-egylethez küldött levélben az igazságosság és a gonoszság közötti egyességnek; ugyanezen iratban nyílt ellenségnél veszedelmesebbnek; a quimperi püspökhöz intézett levelében titkos méregnek; a belgákhoz intézett brévében álnok és titkos tévelynek; Gaume-hoz írt brévéjében a legveszedelmesebb pestisnek. Mindezen okmányok egész terjedelmükben Ségurnek „Hommage aux catholiqes liberaux" című munkájában találhatók.

Mindezek ellenére a liberalizmus ilyen-olyan joggal kifogásolhatta volna ezen pápai nyilatkozatok tekintélyét, amennyiben ezek tisztán magánügyekben írt okmányokban fordulnak elő. Az eretnekség mindig makacs és szőrszálhasogató, mindig keres ürügyet és mentséget, hogy a kárhoztatást magáról elhárítsa. Hivatalos, nyilvános, ünnepélyes, általános érvényű, általánosan kihirdetendő s ennélfogva dogmatikus jellegű okmányra volt tehát szükség. Az Egyház nem tagadhatta meg aggódó fiaitól eme formális és döntő nyilatkozatot s 1864. december 8-án a legfőbb tanszékről kihirdette a „Syllabust".

Amilyen lelkesedéssel fogadták a „Syllabust" az összes jó katolikusok, éppen oly dühvel estek neki a liberálisok. A liberális katolikusok jobbnak tartották oldalról, cselszövényes magyarázatok alakjában intézni a támadást. Ezek éppen úgy, mint amazok teljesen átlátták az Egyház ilyetén nyilatkozatának jelentőségét. A „Syllabus" az újkori főbb tévedések hivatalos jegyzéke; e tévedések konkrét tételekben vannak kifejezve, amint ezek ama tévedéseket terjesztő ismertebb írók műveiben előfordulnak. Itt találjuk a liberális dogmatizmus összes tételeit. S jóllehet a 'liberalizmus' szó a Syllabusnak csakis egy tételében szerepel, mindazonáltal bizonyos, hogy az abban kárhoztatott tételek nagyobbrészt liberális tévedések, s hogy bármelyiküknek kárhoztatása az egész rendszer kárhoztatását vonja maga után. Mi a tételeket ehelyütt csak egyszerűen fel fogjuk sorolni.

A 15., 77. és 78. tételekben kárhoztatva van a vallásszabadság; a 20. és 28.-ban a placetum regium; a 16. és 27.-ben az egyházi javak elkobzása; a 39.-ben az állam fensége; a 45., 47. és 48.-ban a közoktatás elvilágiasítása; a 15.-ben az Egyháznak elválasztása az államtól; az 56.-ban az Istentől független törvényhozás; a 62.-ben az úgynevezett be nem avatkozás elve; a 63.-ban az úgynevezett lázadási jog; a 73.-ban s ezenkívül még néhányban a polgári házasság; a 79.-ben a sajtószabadság; a 60.-ban az általános szavazás, mint a tekintély forrása; s végül a 80.-ban név szerint maga a liberalizmus.

A Syllabus kihirdetése óta több könyv jelent már meg, amelyekben annak összes tételei világosan és szabatosan meg vannak magyarázva; a legtekintélyesebb magyarázatot és kommentárt azonban éppen azok szolgáltatták hozzá, akik megtámadták, t. i. a liberálisok; ezek ugyanis a Syllabust mindig úgy tüntették fel, mint az ő leggyűlöltebb ellenségüket, mint az általuk úgynevezett klerikalizmus, ultramontanizmus és reakció legteljesebb hitvallását (szimbólumát). A gonosz, de nem ostoba Sátán legott átlátta e jól mért vágás hatását s azért ama nagyszerű művet az isteni pecsét után a legtekintélyesebbel, engesztelhetetlen gyűlölete pecsétjével jelölte meg. Adjunk e tekintetben hitelt a hazugság atyjának; mert az, amitől ő irtózik és amit gyaláz, már csak ezért is minden kétségen kívül igaz.
Posztolta: Időpont:
Címkék: , , , , , , , , , ,