Amúgy a díjátadót átszövő téma, mondhatni az est jelképe az ördögszarv volt. Az AC/DC Highway to Hell (Országút a pokolba) című dala alatt például a résztvevők világító ördögszarvakat kaptak és viseltek a fejükön.
Katy Perry a kezeivel és nyelvével is kihangsúlyozta hovatartozását.
A nézőközönséggel a kivetítőn át tudatták, hogy „az ördögszarvakat hazavihetik, azonban az előadás alatt a továbbiakban már ne hordják”.
A műsorvezető szerint az AC/DC produkciója „ördögien jó” volt. Érdekes szópárosítás…
Az ilyen neves eseményekről általában sok alapos elemzés készül, Madonna produkciója esetében azonban elmondhatjuk, hogy különösebb szakértelemre sincs szükség, elég csupán néhány pillantást vetni a színpadon megjelenő kellékekre és szereplőkre. Ilyenek például a jelmezeket uraló vörös és fekete színek vagy a táncosok fején látható bafomet szarvak.
A szám szövege is elég érdekes. A legfeltűnőbb talán az, hogy amennyiben ezt egy szerelmes dalnak szánták, miért ugrálnak démonok a színpadon?
A Szerelemért élni néhány érdekesebb sora:
Először szeretsz és én beengedlek,
Azt éreztem, mintha újjászülettem volna,
Hatalmat adtál, erőssé tettél
Felépítettél és nem tehetek semmi rosszat.
Felmerül a kérdés, hogy itt egy ember szól az imádotthoz, legyen az Lucifer vagy egy férfi, vagy pedig inkább Lucifer történetét halljuk?
Felvittél a mennybe és hagytál leesni…
Az Ézsaiás 14-ben ezt olvashatjuk Luciferről:
„Leestél az égről, fényes hajnalcsillag! Lehulltál a földre, népek legyőzője!” (Ézsaiás 14:12)
A dal végén Madonna ezt énekli:
Szerelem/szeretet emelj fel!
Isten bocsáss meg!
Ne hagyj kint!
Emelj fel Uram!
A kérdés, hogy melyik Úrhoz imádkozik. A zeneipart, Madonna pályafutását és korábbi előadásait ismerve talán nem számít arroganciának, ha ezt a kérdést megválaszoljuk.
A dal végén a démonok sorából kiemelkedve, magát mintegy feláldozva, felemelkedik a „mennybe”.
A díjátadón, a luciferiánus dualista koreográfiához hűen, ami szerint a jó és a rossz egyenlő erők, sőt egymással felcserélhetők, a fehérbe öltözött és kékes fénnyel körülvett Beyonce képviselte a fény angyalát (2Korinthus 11:14), aki érdekes módon éppen egy gospel dalt énekelt (persze szívünk mélyén mindig reménykedünk és kívánjuk, hogy az ilyen megnyilvánulások az igaz változás jelei legyenek az adott személy életében), a feketébe és pirosba öltözött Madonna pedig a sötét oldalt.
A téma talán nem is érdemel ennél több időt, hiszen az egykor titkosnak számító illuminátus szimbólumokat ma már nem kell nagyítóval keresni az ilyen eseményeken. Alaposabb tanulmányozáshoz a Madonna Vevo csatornájára felkerült hivatalos verziót lehet megnézni, ami sok tekintetben a Grammy előadásánál is árulkodóbb, és egy Nietzsche idézettel zárul:
„Az ember a legkegyetlenebb állat. Tragédiák, bikaviadalok és keresztre feszítések során a földön érzi a legjobban magát. Amikor pedig feltalálta a poklot, az lett a mennyországa.”
Szóval hová is szállt Madonna a dal végén?
Forrás: idokjelei.hu
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: ehhez nincs mit hozzátenni. Önmagáért beszél a cikk.