A templomok ugyan nem az egyház, hanem az önkormányzatok tulajdonában állnak, de a polgármesterek többsége kedvezően fogadta a kezdeményezést. A roueni egyházmegye ötszáz polgármesteréből, akiknek Descubes püspök ez ügyben levelet írt, mindössze egyetlennek volt ideológiai ellenvetése, egy másik pedig jelezte, hogy fizikai okokból nem tud eleget tenni a kérésnek, mivel a harangozáshoz sem a harangtorony, sem a harang nincs megfelelő állapotban. Az összes többi városatya azonban készséggel módosította a harangozás rendjét, néhányan pedig még vissza is írtak a püspöknek, hogy személyesen és társadalmi szempontból is nagyon pozitívnak tartják a kezdeményezést.
Kérésük indoklásaként a felső-normandiai egyházmegyék elsősorban emberi, és csak másodsorban vallási okokat soroltak fel, rámutatva, hogy a vasárnap nemcsak a szentmise napja, hanem az időkorlátok nélküli családi, sport és kulturális kikapcsolódásoké is. Le Havre-ban például „több nem vallásos önkormányzati képviselő is úgy nyilatkozott: helyesli, hogy ez a kezdeményezés emlékezetünkbe idézi, miszerint nem csupán gépek vagyunk, akik folytonosan dolgoznak, hanem van életünk a munkán kívül is” – mondja el Didier Roquigny püspöki helynök.
A hívek körében is egyetértés uralkodik a szombat esti harangszó pozitív hatásait illetően. Valamelyik szombat délután ez egyik keresztelést végző pap megállt egy pillanatra a szertartásban, hogy elmondja a megjelenteknek, mit is jelent az imént felhangzott harangszó. Néhány héttel később – amikor Rouen harangjai éppen szóltak – a püspök egy munkatársa meghallotta, amint néhány járókelő arról beszélget: vajon mi is lehet a harangozás oka. „Az a fontos, hogy mindig akadjon a közelben egy hívő, aki válaszolni tud a kérdésükre” – tette hozzá Descubes püspök.