A váratlan megnyilatkozás mély megindultság közepette hangzott el. Minden bíboros, elsőnek pedig a megválasztott komolyan átérezte: a magyar főpap valamennyiük közös gondolatát foglalta szavakba. A négy éve befejeződött világháborút követő, igazságtalanságoktól súlyosan megterhelt békeszerződés újabb háborúskodások forrásának ígérkezett.
Keleten újfajta egyházellenesség szerveződött, nyugaton pedig a féktelen materializmus hódított. Az Egyház hajójának eggyel többször biztoskezű kormányosra volt szüksége, és ez a konklávé négy nap után sikerrel teljesítette kötelességét. A bíborosok föllélegezhettek: a két heti interregnum, pápanélküliség után ismét Péter-utód állt az Egyház élén.
Az előző pápa, XV. Benedek váratlanul, rövid betegség után halt meg 1922. január 21-én. A konklávé Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének estéjén ült össze. A bíborosok ötvennégyen voltak. … Február 6-án kevéssel dél előtt a bíborosok megválasztották Milánó érsekét, Achille Ratti bíborost. Ekkor a bíboros-dékán három társa kíséretében Achille Ratti trónusa elé járult és föltette a hagyományos kérdést: „Elfogadod-e a pápai méltóságot?” – Az újonnan megválasztott mély megindultsággal rövid ideig némán imádkozott, majd válaszolt: „Ne mondja senki, hogy nem nyugszom meg fenntartás nélkül az isteni akaratban; ne mondja senki, hogy visszautasítottam azt a terhet, amelyet vállaimra rótt; ne mondja senki, hogy nem becsültem értékük szerint testvéreim szavazatát; azért mélyen átérzett méltatlanságom ellenére elfogadom.” – „Milyen nevet akarsz viselni?” – „IX. Piusz uralkodása alatt születtem, kereszteltek meg, és kaptam a papi hivatás kegyelmét; X. Piusz hívott szolgálattételre Rómába. Piusz a békességesek neve, s miután elődeim nyomában a népek békéjét akarom szolgálni, a Piusz nevet veszem föl. Hadd fűzzem hozzá: megígérem a Szent Kollégiumnak, hogy az Egyház jogait és a Szentszék kiváltságait megvédem, de áldásomat, a béke áldását az egész világra fogom adni.”
Ezalatt a fehér füst a téren negyedik napja várakozó tömeggel tudatta a hírt, amire hatalmas örömujjongás válaszolt. Kevés idő elteltével Bisleti bíboros a Szent Péter-bazilika erkélyéről kihirdette: „Annuncio vobis gaudium magnum. Van pápánk, éspedig Achille Ratti bíboros, aki a XI. Piusz nevet vette föl.”
Az előző pápa, XV. Benedek váratlanul, rövid betegség után halt meg 1922. január 21-én. A konklávé Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének estéjén ült össze. A bíborosok ötvennégyen voltak. … Február 6-án kevéssel dél előtt a bíborosok megválasztották Milánó érsekét, Achille Ratti bíborost. Ekkor a bíboros-dékán három társa kíséretében Achille Ratti trónusa elé járult és föltette a hagyományos kérdést: „Elfogadod-e a pápai méltóságot?” – Az újonnan megválasztott mély megindultsággal rövid ideig némán imádkozott, majd válaszolt: „Ne mondja senki, hogy nem nyugszom meg fenntartás nélkül az isteni akaratban; ne mondja senki, hogy visszautasítottam azt a terhet, amelyet vállaimra rótt; ne mondja senki, hogy nem becsültem értékük szerint testvéreim szavazatát; azért mélyen átérzett méltatlanságom ellenére elfogadom.” – „Milyen nevet akarsz viselni?” – „IX. Piusz uralkodása alatt születtem, kereszteltek meg, és kaptam a papi hivatás kegyelmét; X. Piusz hívott szolgálattételre Rómába. Piusz a békességesek neve, s miután elődeim nyomában a népek békéjét akarom szolgálni, a Piusz nevet veszem föl. Hadd fűzzem hozzá: megígérem a Szent Kollégiumnak, hogy az Egyház jogait és a Szentszék kiváltságait megvédem, de áldásomat, a béke áldását az egész világra fogom adni.”
Ezalatt a fehér füst a téren negyedik napja várakozó tömeggel tudatta a hírt, amire hatalmas örömujjongás válaszolt. Kevés idő elteltével Bisleti bíboros a Szent Péter-bazilika erkélyéről kihirdette: „Annuncio vobis gaudium magnum. Van pápánk, éspedig Achille Ratti bíboros, aki a XI. Piusz nevet vette föl.”
A tömegben legelöl állók reménykedve várták, hogy a bazilika kapui kinyílnak, s a szerencsések bejuthatnak az áldás vételére. A hatalmas bronzkapuk azonban zárva maradtak, a zsibongó tömeg az eső ellenére türelmesen várakozott.
A pápa ezalatt magára öltötte a fehér reverendát, majd harangzúgás közepette, a bíborosok kíséretében megjelent a tér felé nyíló erkélyen. Több mint fél évszázada, 1870. óta ő volt az első pápa, aki innen adta első áldását Urbi et Orbi, a városnak és a földkerekségnek. Ezzel jelezte, pápasága egyik nagy feladata lesz a „római kérdés” megoldása.
Hat nap múlva, február l2-én, vasárnap délelőtt volt az új pápa ünnepélyes beiktatása, megkoronázása a tiarával, úgy, amint az elődeinél is történt, a több évszázados hagyomány szerint. A pápa a sedia gestatoria nevű hordszéken érkezett a tömeg tapsa közepette a Szent Péter-bazilikába. Az új pápa erőteljes alakja ellentétben állt az előző gyönge alkatával. Az egyik pap megállította a menetet, és egy marék kócot gyújtott meg. Mialatt a tűz gyorsan ellobbant, a pápához szólva ezt mondta: „Sic transit gloria mundi!” (így múlik el a világ dicsősége!) – ezzel figyelmeztetve az új Péter-utódot, hogy ne a látszattal, az őt körülvevő fénnyel és pompával törődjön, hanem küldetését a kereszthordozás jegyében közelítse meg. A mise elején adták föl rá a három helyen megtűzött palliumot, a mise végén történt a megkoronázása. A jezsuita szerzetesből lett bíboros, a francia Billot helyezte XI. Piusz fejére a pápai tiarát és így szólt hozzá: „Fogadd e hármas koronával ékesített tiarát. Te atyja vagy a földkerekség népeinek, és helytartója a mi Urunk Jézus Krisztusnak, akinek dicsőség és tisztelet mindörökkön örökké, Amen.”
„Tu es Petrus, et super hanc petram aedificabo ecclesiam meam”
Török József - Végigjártuk a keresztutat!
Forrás: Katolikus Honlap.hu