Abban a pillanatban ugyanis, ha erre próbálkozás történik, a párbeszédet rögtön kiszorítja az agyonhallgatás, cenzúra. Álljon itt példaként erre olvasónk esete az Újemberben 2013. október 20-án megjelent “Párbeszédben az iszlámmal” c. írással, melyre az őszinte párbeszéd jegyében kívánt reagálni. A reagálás az Újember részéről: Jeges hallgatás. Még csak annyit sem válaszoltak olvasónknak, “figyelj, izé, lehet, hogy igazad van, de ezt a stílust itt mi nem engedhetjük meg magunknak, szóval húzd ki ezt és ezt, aztán talán közöljük”.
Mi ugyan nem hirdetjük fennhangon a párbeszédet, de az őszinte dialógus nevében változatlanul közöljük olvasónk írását.
Tisztelt Szerkesztőség!
Ezúton szeretnék néhány sorban reflektálni az újság október 20-i számában megjelent “Párbeszédben az iszlámmal” c. írásra.
Igazat kell adni Ferenc pápának abban, hogy nem lehet igaz kapcsolatot tartani Istennel, ha figyelmen kívül hagyjuk a többi embert. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy intenzívebb legyen a párbeszéd a különböző vallások között. A többi emberrel való törődésnek a tanúságtételben kell megnyilvánulnia az egyetlen igaz útról.
Nekünk, keresztényeknek tiszta és egyértelmű megbízatásunk van: tanúságot tenni a megfeszített és feltámadt Üdvözítőről. Se több, se kevesebb. Korunkban a párbeszéd fétis rangra emelkedett. Senki sem meri megkérdőjelezni, senki sem meri azt mondani, hogy lehet ugyan párbeszédet folytatni bármilyen más hamis vallás képviselőivel, de egy pillanatra sem szabad elhallgatnunk, hogy egyetlen igaz hit, van, a Földre szállt Isten fia egyetlen egy egyházat alapított, és ez az egyház az üdvösség egyetlen útja, ebbe az egyházba hivatalos minden ember. Ezek deklarációja után szabadna csak bármiféle hivatalos párbeszédet folytatni. Ahogyan a régi aforizma mondja: az emberiség tragédiája, hogy Éva dialógusba bocsátkozott a kígyóval.
Továbbá, mielőtt párbeszédbe bocsátkozunk bárkivel, tisztáznunk kell: mit is jelent tulajdonképpen a párbeszéd? Nekem, mint az Istentől kinyilatkoztatott egyetlen igaz vallás képviselőjének egyenrangú félnek kell a másik felet tekintenem? Szabad a párbeszéd során arra utalnom, hogy a mi vallásunk az egyetlen igaz vallás? Vagy jobb ezt elhallgatnom? Mi a célom a párbeszéddel? Meggyőzni a másikat? Avagy jobb elkerülni a hitbeli kérdéseket, hogy a párbeszéd csak a békés egymás mellett élésről és gyakorlati egyezményekről szóljon?
Jézus többször beszél arról, hogy ha őt üldözték, akkor követőit is üldözni fogják. És a Mindenszentekkor hallott evangélium is arra figyelmeztet, hogy a keresztények a világ végéig üldözésnek lesznek kitéve, illetve az utolsó időkben ez csak fokozódni fog. Ezeket a kérdéseket mind meg kellene válaszolnunk magunknak is, a másik fél felé is, mielőtt bármiféle párbeszédbe bocsátkoznánk más hamis vallások képviselőivel.
Ha egy európai világi lapban népszerűsítik az iszlámot, akkor csak legyintek, hogy a riporternek fogalma sincs az egészről. Problémás azonban, ha a riporteri alul kérdezés, iszlámnépszerűsítés egy katolikus lapban jelenik meg. Ez a szerencsétlen Sulok Zoltán igazságnak tartja azt az utat, amely politeizmusnak tekinti a kereszténységet (Szentháromságtan), és erről a riporter is hallgat. Ugyancsak hallgat arról, hogy hogyan torolja meg az iszlám a keresztény hitre térést: lefejezés, megkövezés, sokszor videóra fölvéve és az interneten terjesztve elrettentő példaként. ITT
Ugyancsak nem mond ellen a riporter annak a hazugságnak, hogy “az életmódra vonatkozó szabályokban lehettek csak eltérések az iszlám, a kereszténység és a zsidó vallás között, de az üzenet lényege ugyanaz volt“. Hogy ez miért nem igaz, talán nem kell egy katolikus lap szerkesztősége felé részleteznem, de ha mégis, szívesen megteszem.
Sulok következő hazugsága: “A kereszténység és az iszlám közötti nézetkülönbségek nem vallási jellegűek.” Az igazság: Az iszlám és a kereszténység közötti nézetkülönbségek vallási jellegűek. A riporter erről is hallgat.
Következő hazugság: “Az iszlám a kereszténységet és a zsidó vallást is elismeri.” Ez az elismerés kb. olyan szintű, mint amikor a szőlősgazda “elismeri”, hogy támad a peronoszpóra, itt az idő permetezni. Hogy hogyan ismeri el az iszlám a kereszténységet, a nigériai, szudáni keresztények, az egyiptomi koptok sokat tudnának mesélni. És ha ez a szerencsétlen fiatalember azt mondja (komolyan hiszi???), hogy “ha valaki az iszlámot helyesen gyakorolja, akkor a más vallásúakkal együtt kell tudnia élni”. Ez az a pont, ahol a riporternek meg kellett volna kérdeznie, hol gyakorolják helyesen az iszlámot? Mert én nem tudok olyan országot. Szóval nehéz a világon olyan iszlám országot, közösséget találni, ahol együtt tudnának élni a más vallásúakkal. Persze, amíg kisebbségben vannak, mint most Európában, addig meglapulnak, felmutatják az iszlám békés oldalát, de ahogy többségbe kerülnek, jaj a keresztényeknek! Lásd Tunézia, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Pakisztán, Afganisztán, Irán. De szinte az összes muszlim országot felsorolhatnám. Irak, Líbia, Szíria talán kivételek voltak, ezekben az országokban elfogadható volt a keresztények sorsa. Viszont ezekre az országokra jellemző volt a szekularizált államvezetés. Tehát minél kevésbé volt muszlim egy muszlim ország, annál elviselhetőbb volt a nem muszlimok sorsa abban az országban. S viszont: Minél erősebben muszlim egy mohamedán ország, annál erősebb a nem-muszlimok üldözése, gyilkolása. Azaz: keresztényüldözés és mohamedán hit kéz a kézben járnak.
Fura mód éppen a szekularizált iszlám országokban rombolták le nyugati fegyveres segítséggel a fennálló társadalmi berendezkedést, és helyettesítették azokat szélsőséges iszlamista rendszerekkel.
Jöjjön ezek után néhány tény:
- Brutális és kíméletlen vallásüldözés bizonyítékát tárta elénk Juan Carlos Martos atya Nigériából, ahol katolikusok százait égették el elevenen muzulmánok, akiket Európában bőkezű ellátásokkal és kék kártyával jutalmaznak. A “mértékadó” médiumok hallgatnak, a Facebook cenzúráz. Itt
- Jelenleg évente 100 millió keresztényt ölnek meg muszlim országokban, kizárólag azért, mert nem muszlimok. Az utolsó, amit a szerencsétlenek életükben hallanak, a muszlimok csatakiáltása: Allah Akbar. Itt
- Massimo Introvigne, az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezet vallásszabadságért felelős megbízottja úgy számolja, világviszonylatban 5 percenként hal meg egy keresztény hitéért (legalább 90 %-ban muszlimok által). Itt
- 2013 szeptemberében egyetlen egy hétvégén 300 embert gyilkoltak meg muszlimok 3 országban. Itt
- Sadeq Khalkali ajatollah, az egyik tekintélyes iráni vallási vezető azt mondja, “az emberölés ellenzőinek nincs helyük az iszlámban. Mohammed saját áldott kezeivel gyilkolt.” Itt
- Európa közepén büntetlenül kürtölhetik az imámok, hogy a nem-muszlimok alacsonyabb rendűek, sőt az állatok szintje alatt vannak. Itt
- Omar Abdel Rahman iszlám tudós (Al-Azhar Egyetem, Kairó): “Testvérem, egy egész szúra szól a hadizsákmányról. De egyik szúrát sem nevezték el a békéről. A dzsihád és a gyilkolás az iszlám oszlopai, ha azt kivesszük, akkor ez az iszlám lefejezését jelenti.” Itt
- “Fejezzétek le azokat, akik azt állítják, hogy az iszlám nem békességes!” Itt
- A Korán több, mint 200 helyen szólít fel a “hitetlenek” meggyilkolására. Ez egyedülálló a világvallások között, és ez az oka az iszlamista terrorizmusnak. Itt
További beszámolók a “békés” iszlám rémtetteiről:
- Világméretű keresztényüldözés az iszlám által itt
- Nigéria: Egy hétvégén 500 védtelen embert gyilkoltak le a muszlimok. itt
- A világméretű (elsősorban muszlimok általi) keresztényüldözés tényszerű dokumentálása itt
- Iszlám nőjogi aktivista(!): keresztény szexrabszolganőket a muszlim férfiak számára! (úgymond a házasságtörés elkerülése miatt) itt
- Számtalan példa a keresztényüldözésre, véres, elképesztő gyilkosságokra, lefejezésekre az iszlám nevében az elmúlt évekből itt.
- További leleplezések az iszlámról itt
Mindezek után van bátorsága ennek a szerencsétlen Suloknak azt mondani, hogy “a mai iszlám csak védekező dzsihádot ismer el, vagyis támadó e küzdelem sosem lehet. Ma azért keverik össze a dzsihádot a háborús cselekményekkel, mert a világban sok muszlim idegen hatalom ellen védi saját földjét, ez pedig vallási kötelesség.”
Hogy le nem hányja a papír a betűket!
Sulok úr, Baranyai úr!
Líbiában külföldről (Amerika) pénzelt iszlamista terroristák döntötték meg Kadhafi mérsékelt iszlám rendszerét.
Szíriában évek óta külföldről (Nyugat és szunnita államok, mint Szaúd-Arábia) pénzelt, az emberiség legbarbárabb cselekedetit végrehajtó iszlamista terroristák próbálják megdönteni azt a rendszert, amely talán az egyetlen valóban toleráns iszlám állam a világban. Mindezeket a terroristákat a dzsihád jelszavával küldték a küzdelembe!!! A szunniták azért gyűlölik a szíriai rendszert, mert toleráns a nem muszlimokkal szemben!
És ha egy elvakult muszlim ilyen hazugságokat állít az iszlámról, nem volna egy katolikus újság riporterének, főszerkesztőjének kötelessége a propagandaállításokkal szembeállítani a tényeket? Avagy ez már nem fér bele a párbeszédbe?
Németh Pál iszlámszakértő politikailag korrekt megállapításaihoz nincs sok hozzáfűznivalóm. Az általam idézett linkek csattanós választ adnak rájuk. Itt Magyarországon meg lehet etetni az emberekkel, hogy az iszlám egy békés vallás. Nyugat-Európában a felülről elrendelt polkorrektség nem engedi meg, hogy a súlyához méltóan kezeljék ezt a témát. Ha svéd, norvég, angol lányokat erőszakolnak meg, idős nyugdíjast a sínekre löknek, nem szabad a banda etnikai-vallási hovatartozásáról írni. Persze bizonyos mértékig igaza lehet Némethnek. Ha a muszlim fiatalok saját hazájukban viselkednének úgy, ahogyan most Európában viselkednek, rövid úton felkötnék őket. Tehát saját környezetben csakugyan békések. Persze ez a békés viselkedés nem vonatkozik a keresztényekkel való bánásmódra. Különösen igaz ez Pakisztánra, Afganisztánra, Irakra. A keresztények ezekben az országokban páriák, folyamatosan rettegniük kell életükért, ki vannak téve az erőszakos áttérítés veszélyének, a fiatal lányok a megerőszakolásnak.
A hiénák igen békességesek a többi hiénával, csak a szavanna egyéb lakóira veszélyesek.
“A klasszikus iszlám hódítások során a muzulmánok általában könyörületesek voltak a legyőzött ellenséggel.” Még jó, hogy odateszi Németh az általában szót.
Nos, akkor néhány példa, ami nem esik az “általában” alá:
- A 8. század elején muszlimok keresztre feszítettek 60 bizánci zarándokot a Szentföldön. Evvel egy időben Cezárea mohamedán parancsnoka elfogott és kivégeztetett egy zarándokcsoportot – azok kivételével, akik hajlandók voltak a mohamedán hitre térni.• A 8. században Jeruzsálem mohamedán parancsnoka különadót vetett ki a keresztényekre, és megtiltotta nekik, hogy saját gyerekeiket a keresztény hitigazságokra tanítsák.• 1004 után Abu Ali al-Mansur al-Hakim elrendelte a templomok lerombolását, a keresztek elégetését, az egyházi tulajdon elkobzását. Ezekben az években 30.000 templomot romboltak le, számtalan keresztény mohamedán hitre tért, hogy megmentse életét.
- Amikor a szeldzsuk törökök 1077-ben elfoglalták Jeruzsálemet, Atsziz bin Uwaq emír megígérte, hogy megkíméli a keresztények életét. Amint emberei behatoltak a városba, 3000 embert meggyilkoltak.
- 1148-ban Nur ed-Din parancsnok Aleppo minden keresztényét meggyilkoltatta.
- 1268-ban Baybars mameluk szultán levélben dicsekszik a keresztények lemészárlásával.
- A leghírhedtebb talán a vérfürdő, amit a muszlimok Konstantinápoly bevételekor rendeztek. Az utolsó életben maradottak a Hagia Szófia templomba menekültek. Az ostromlók keresztre feszítették, karóba húzták, lefejezték az összes oda menekült személyt, nőket, gyerekeket, öregeket. Az apácákat megerőszakolták, majd átvágták torkukat. Egy egész álló napon át tartott az öldöklés. A következő napokban a hódító, II. Mehmet szultán egy körlevelet adott ki, melyben védettséget ígért minden, a környékben bujkáló kereszténynek, úgy papoknak, mint hívőknek. Akik hittek szavának, és előjöttek, azokat mind megölette, hacsak nem tértek mohamedán hitre.
- De hasonlóan brutális volt a mohamedán hódítás Spanyolországban, Észak-Afrikában, a Balkánon, Magyarországon. Hány falut égettek fel, hány fiatal magyar fiút vittek el janicsárnak?
- Oriana Fallaci emlékeztet könyvében (Az értelem ereje, 2004) a fölégetett ibériai templomokra, megerőszakolt apácákra, keresztény és zsidó nőkre, akiket a háremekbe raboltak el. Felidézi a cordobai keresztrefeszítéseket, a toledoi, barcelonai sevillai, zamorai granadai lefejezéseket (Jézus, Mária nevének kiejtése elég volt a lefejezéshez). Valóban “türelmesek” voltak a hódítók. A konvertitáknak ugyanis nem kellett adót fizetniük, a hitetlen kutyáknak pedig igen. A muszlimok átkeltek a Pireneusokon is. Hasonló vérengzéseket folytattak a francia városokban is.
Németh, ha kicsit körülményesen is, de csak kiböki, hogy az iszlámmal nem lehet dialógust folytatni. (“A muszlim tanú számára az igazság föltétlen, nem lehet róla vitát nyitni.”)
És itt akkor megint fölmerül a kézenfekvő, de soha föl nem tett, soha meg nem válaszolt kérdés: Mi keresztények nem úgy tekintjük, hogy a mi igazságunk föltétlen, nem lehet róla vitát nyitni? Az ember azt gondolná, hogy ezek annyira magától értetődő dolgok, hogy nem is kell róla beszélni. De hogy Németh ezt külön kihangsúlyozza a muszlimokkal kapcsolatban, azt sugallja, hogy mi, keresztények hajlandók vagyunk hitigazságainkról dialógust folytatni, azokat áruba bocsátani. De tételezzük fel, hogy ez nincs így, Németh rosszul látja, mi keresztények sem folytatunk párbeszédet hitigazságainkról. Akkor miről is kellene a muszlim-keresztény dialógusnak szólnia? A békés együttélésről? Nos, amint az általam felsorolt példák mutatják, a békés együttélésnek egyes-egyedül a muszlim fél az akadálya.
Németh ezután némileg logikátlanul avval zárja írását, a vallási párbeszéd nem választás kérdése, hanem az egyetlen lehetőség a muszlimokkal való testvéri és baráti együttélésre. Ha Németh azt akarná mondani, hogy az alávetettség, behódolás, a kereszténye elvek föladása az egyetlen lehetőség a muszlimokkal való testvéri és baráti együttélésre, megérteném.
De tudatosítsuk magunkban és a világban is: a testvéri és baráti együttélés eddig sem a keresztények hozzáállásán múlott, hanem a mohamedánokén. Ez vallásuk lényegéből fakad, amin semmiféle dialógus nem fog változtatni. A mohamedán vallás velejárója az erőszakos expanzió. Ha behunyjuk szemünket a tények előtt, és a tetszetős, politikailag korrekt, de semmi eredményt nem hozó párbeszédet erőltetjük, az eredmény Európa végleges eliszlámosítása lesz.
Mit tudunk tehát mi keresztények tenni?
Vallási szinten:
- Hitünkhöz minden körülmények között ragaszkodni. Nem elhallgatni a hitigazságokat, melyekről az utóbbi évtizedekben keveset beszélnek, azaz, hogy egyetlen egyházat alapított Jézus, a katolikus egyházat, és ez az üdvösség egyetlen útja.
- Felvilágosítani a híveket, illetve honfitársainkat az iszlám lényegéről.
- Ha párbeszédet folytatunk, az első az legyen, hogy megköveteljük az iszlám országokban élő keresztények emberi méltóságának tiszteletét, a keresztények életének védelmét, a kierőszakolt áttérítések megszüntetését.
- Mint említettem, az utóbbi évtizedekben három országban döntötte meg a fennálló mérsékelt iszlám berendezkedést a Nyugat. (Talán Szíria még nincs eldőlve.) Mi volt ezekkel az országokkal a baj? Úgy Irak, mint Líbia, mint Szíria önálló gazdasági politikát folytattak, a vezetők szilárd kézben tartották az országot, nem vettek föl nyugati hiteleket, nem voltak korrumpálhatók. A Nyugat, illetve az USA ideális partnere Szaúd-Arábia, amely totálisan az iszlám szerint irányítja népét, de gazdaságpolitikáját teljesen az USA érdekei alá rendeli.
Ezen a politikán kell változtatni, igyekezni kell a mérsékelt iszlám politikusokat, erőket támogatni. - Természetesen politikai szinten is érvényes:
Nem elhallgatni a muszlimok által a nem muszlimok ellen (úgy Európában, mint az iszlám országokban) elkövetett bűncselekményeket, hanem felvilágosítani a médiafogyasztó nagyközönséget. - Európában ma a politikai korrektség miatt nem ildomos a muszlim köztörvényes bűnözők ellen keményen föllépni. A német bírónő, aki ez ellen fellépett, és egy könyvet írt (Kirsten Heisig: A türelem vége, 2010) gyanús körülmények között meghalt, valószínűleg megöngyilkolták. Ezen a politikán is változtatni kell, és a törvény teljes szigorával fel kell lépni a muszlim bűnözők ellen.
- Ragaszkodni kell az emberi jogok betartásához az iszlám országokban is. Az USA politikája nagyon leegyszerűsödött az elmúlt évtizedekben. “Aki hasznomra van, az szövetségesem. Annak mindent elnézek. Aki nincs hasznomra, azt a kisebb vétségeket felnagyítva, és így ürügyet keresve el kell pusztítani.” Ezen kell a Nyugatnak változtatni, erre kell asz USA-t rávenni szövetségeseinek.