A Karácsonyi ünnepkör második főünnepe az Epiphania, amelyet magyarul Vízkeresztnek vagy Háromszentkirályok napjának is neveznek. de a magyar elnevezések nem fejezik ki eléggé az ünnep gondolatát. Egyike az Egyház legrégibb ünnepeinek és eredetileg az Úr születésének volt az ünnepe, majd pedig a keleti Egyház keresztelési ünnepe lett.
Mivel keleten keletkezett, ezért igazi megértéséhez a keleti nép gondolatvilágából kell két dolgot megértenünk. A keleti népek szeretik a pompát és ha egy király vagy nagy úr érkezett egy városba, nagy ünnepséggel fogadták és király is roppant pompával vonult be, kitüntetéseket osztogatott és hódolatot fogadott. Az ilyen látogatást nevezték Theophánia vagy Epiphánia névvel - az Isten megjelenésének. Továbbá keleten a menyegző több napon át tartó ünnepség volt, nagy lakomával. Úgy, hogy a keleti ember a másvilági életét sem tudta másként elképzelni, minthogy a «mennyek országa» hasonló egy menyegzői lakomához.
Ez a két gondolat egyesül az Epiphánia ünnepére. Krisztus a király, az Isten bevonul ma a városába és megünnepli menyegzőjét Jegyesével; erre mindnyájunkat meghív és naponként vidám lakomát ad az Eucharisztiában. - Az Epiphánia ünnepségei január 6-án kezdődtek és három napon keresztül tartottak. Közben a bölcsek imádásáról, Jézus megkereszteléséről a Jordánban és a kánai menyegzőről szóló evangéliumot olvasták, mert ezek mind a keresztségre és az Eucharisztiára vonatkoztak, melyet mind a három napon kiosztottak.
Amikor a római Egyház a IV. században átvette ezt az ünnepet keletről, akkor már az úr születését december 25-én tartotta meg és így lett ez az ünnep Krisztusnak, mint az örök királynak, az egész világ színe előtt való megnyilatkozása. Így azután a Krisztus király régebbi ünnepe is ez a nap, amelyen az Egyházzal együtt érző hívek igyekeznek elősegíteni, hogy Krisztus a mai pogányok közt is megjelenhessék, mint király és Isten. - A pogányokat a bölcsek képviselik, akik eljöttek hódolni a világ Megváltója előtt és ajándékul aranyat, tömjént és mirhát vittek neki. A Szentírás csak bölcseknek nevezi és sem számukat, sem nevüket nem mondja meg. De a középkor jámbor gondolkodása királyoknak tette meg őket, mert adományaik szerint gazdagok voltak és talán a zsoltáros jövendölések beteljesedését látták bennük. "Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki." [Zsolt 72,10-11] Az ajándékok számából már Szent Laó pápa arra következtetett, hogy hárman voltak. A IX. században nevet is adnak nekik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A három ajándékot jelképesen magyarázzák: az arany mutatja királyi hatalmát, a tömjén illata a főpapot illeti és a mirha Krisztus szenvedésének és eltemetésének az előképe. Keleten az arany a király előtt hódolat volt, a tömjén és a mirha az anyának és gyermekének szólt: az egyik jó illatot terjesztett, a másik szerintük a tejképzést segíti elő. És valószínű, hogy ez utóbbi az igazi jelentése az adományoknak. A liturgiában a secreta szerint ezek az adományok az Úr Jézust jelentik, akit ma ezeknek jelképe alatt átadunk és akit visszakapunk a misztériumban.
Az Epiphánia misztériumába belehelyezkedve: mi magunk vagyunk a «királyok», akik Krisztusnak hódolunk, a felajánlási menetben neki ajándékokat viszünk és ezért viszonzásul az áldozati lakomában új fény és új öröm tölt el, hogy a csillagot követtük. Bárcsak tiszta lélekkel és értelemmel felfoghatnánk, amit ma így ünnepeltünk - imádkozza az Egyház is és kívánjuk magunk is.
Az Epiphánia ünnepét több szentelmény is gazdagítja. Ezek a következők:
Hogyan üljük meg a Vízkeresztet?
Ez a két gondolat egyesül az Epiphánia ünnepére. Krisztus a király, az Isten bevonul ma a városába és megünnepli menyegzőjét Jegyesével; erre mindnyájunkat meghív és naponként vidám lakomát ad az Eucharisztiában. - Az Epiphánia ünnepségei január 6-án kezdődtek és három napon keresztül tartottak. Közben a bölcsek imádásáról, Jézus megkereszteléséről a Jordánban és a kánai menyegzőről szóló evangéliumot olvasták, mert ezek mind a keresztségre és az Eucharisztiára vonatkoztak, melyet mind a három napon kiosztottak.
Amikor a római Egyház a IV. században átvette ezt az ünnepet keletről, akkor már az úr születését december 25-én tartotta meg és így lett ez az ünnep Krisztusnak, mint az örök királynak, az egész világ színe előtt való megnyilatkozása. Így azután a Krisztus király régebbi ünnepe is ez a nap, amelyen az Egyházzal együtt érző hívek igyekeznek elősegíteni, hogy Krisztus a mai pogányok közt is megjelenhessék, mint király és Isten. - A pogányokat a bölcsek képviselik, akik eljöttek hódolni a világ Megváltója előtt és ajándékul aranyat, tömjént és mirhát vittek neki. A Szentírás csak bölcseknek nevezi és sem számukat, sem nevüket nem mondja meg. De a középkor jámbor gondolkodása királyoknak tette meg őket, mert adományaik szerint gazdagok voltak és talán a zsoltáros jövendölések beteljesedését látták bennük. "Tarsis és a szigetek királyai ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai adományokkal közelednek. A föld minden királya meghódol előtte, és minden nép szolgál neki." [Zsolt 72,10-11] Az ajándékok számából már Szent Laó pápa arra következtetett, hogy hárman voltak. A IX. században nevet is adnak nekik: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. A három ajándékot jelképesen magyarázzák: az arany mutatja királyi hatalmát, a tömjén illata a főpapot illeti és a mirha Krisztus szenvedésének és eltemetésének az előképe. Keleten az arany a király előtt hódolat volt, a tömjén és a mirha az anyának és gyermekének szólt: az egyik jó illatot terjesztett, a másik szerintük a tejképzést segíti elő. És valószínű, hogy ez utóbbi az igazi jelentése az adományoknak. A liturgiában a secreta szerint ezek az adományok az Úr Jézust jelentik, akit ma ezeknek jelképe alatt átadunk és akit visszakapunk a misztériumban.
Az Epiphánia misztériumába belehelyezkedve: mi magunk vagyunk a «királyok», akik Krisztusnak hódolunk, a felajánlási menetben neki ajándékokat viszünk és ezért viszonzásul az áldozati lakomában új fény és új öröm tölt el, hogy a csillagot követtük. Bárcsak tiszta lélekkel és értelemmel felfoghatnánk, amit ma így ünnepeltünk - imádkozza az Egyház is és kívánjuk magunk is.
Az Epiphánia ünnepét több szentelmény is gazdagítja. Ezek a következők:
- A Vízkeresztelés (Vízkereszt). Az Úr Jézus keresztségének emlékére keleten a keresztség szentségének kiszolgáltatása volt ez a nap. A keresztkút vizéből hazavittek és jámbor módon használták. Ennek emlékére ma az egész Egyházban vizet szentelnek.
- A Házszentelés. Az ünnep vigíliáján sok helyen a pap ünnepélyes menetben megy a családok otthonába és ott imádság után a ház helységeit szenteltvízzel és tömjénnel megszenteli.
- A krétaszentelés. Sok helyen szokás, hogy a pap a házszentelés alkalmával vagy pedig a család feje az ajtó fölé odaírja a három királyok nevének kezdőbetűit és az évszámot:
20†G.†M.†B.†14
A krétát, amellyel ezt felírták, szintén megszentelik.Hogyan üljük meg a Vízkeresztet?
- Adjunk hálát a katolikus hitért, mely csillagként felragyogott lelkünkben és Istenhez vezet. És egyúttal fogadjuk meg, hogy a három királyokhoz hasonló elhatározottsággal és áldozatkészséggel követjük a csillagnak, a katolikus hitnek minden tanítását.
- Ezen az életutunkon mi is három ajándékot viszünk: az istenszeretet aranyát, az imádság tömjénjét és az önmegtagadás, a bűnbánat mirháját.
- A liturgikus szokásokból kettőt megtartunk: viszünk haza szenteltvizet és sokszor használjuk, mint az Egyház szentelményét. Megáldatjuk házunkat és felírjuk G.†M.†B. nevét.
- Ezen idő alatt kétszeresen buzgólkodunk az Egyház szándékának megfelelően a pogány missziók ügyéért. Imádkozzunk - és adakozzunk. Az Egyházzal való együttérzés kifejlesztésének hatalmas eszköze a missziókért való áldozatosság.