1. „Az ellenállási mozgalom papjai között meglévő nagy véleménykülönbségek összezavarják a laikusokat.”
A vélemények irányításához szükség van tekintélyre. De az is lehet, hogy a katolikusok megérdemlik, hogy zűrzavarral büntesse őket Isten, miután közülük olyan sokan vakon követték a II. Vatikáni Zsinatot, ahogy ma vakon követik a Pius Közösség vezetőit. Talán Istennek elege van a katolikusok vak engedelmességéből. Talán azt akarja, hogy a katolikusok végre a saját fejüket használják, és azzal gondolkozzanak, ahelyett, hogy vak „engedelmeskedésüket” mint a mennyországba vezető semmittevő, lusta utat használják.
2. „Mindenekelőtt abban a kérdésben uralkodik nagy zűrzavar, vajon most el kell hagyni a süllyedő hajót, vagyis nem kell többé a Pius Közösség miséit látogatni.”
Vajon egy vélemény minden esetre használható? Az elhagyás sok különböző körülménytől függ. Tény, hogy azok, akik a közösség mostani téves kurzusánál maradnak, tényleg a lassú elbukás veszélyének teszik ki magukat. A lelkeknek mégis szükségük van a szentségekre, és a közösségnek nem minden papja lett máris áruló. Például Franciaországban egy nemrég megjelent 350 oldalas könyv, melynek 90 százaléka Lefebvre érsektől tartalmaz idézeteket, két hét alatt az utolsó szálig elfogyott. A könyvet a közösség egyik papja, főtisztelendő Francois Pivert adta ki, akit Isten áldjon meg ezért. Ez a remény egyik jele.
3. „Az ellenállási mozgalom papjai közötti veszekedések az egész mozgalom önpusztításához vezethetnek.”
Papok közötti privát veszekedések mindig voltak és mindig lesznek. A doktrinális, azaz tanbeli nézeteltérések azonban sokkal súlyosabbak. A Pius Közösséget különösen a doktrinális hűség tartotta egykor össze, ahogy most a doktrinális hűtlenség pusztítja el. Egyedül ez a doktrinális hűség biztosítja a mi egy és egyetlen hitünket, mely annak az alapja, ami a katolicizmusból az Egyházban, a Pius Közösségben vagy az „ellenállási mozgalomban” fenn fog maradni.
4. „Fő és hierarchia nélkül az Egyház nem tud létezni. Isten azt akarja, hogy rendezettek legyünk.”
Normális esetben az Egyház valóban nem tud fő és hierarchia nélkül létezni, csakhogy a modern ember mára abnormális helyzetet teremtett. Míg az evangéliumi pogány századosnak (Mt 8,6-10) természetes érzéke volt a parancsolásra és engedelmeskedésre (e kettő elválaszthatatlanul összetartozik), addig a „demokratikus” ember a szabadság nevében tudatosan mindkettőt elfelejtette. Az önkényes parancsolgatás és a mértéktelen engedelmeskedés ezért pusztítja el most a Pius Közösséget, ahogy már a hivatalos egyházat nagyrészt elpusztította.
Apologéta:
egyháztörténelmi tény - és ez egy kis kiegészítés a püspök úr gondolatához -, Japánban vonatkozásában:
"1598-ban meghalt Hideyoshi és utóda, Dajfuzáma keresztények százait végeztette ki. Mivel uralmát csak polgárháború után tudta megerősíteni, és ebben a háborúban a keresztény daimyók ellene fordultak, ezért állt bosszút a kereszténységen.
1614 elején Dajfuzáma rendeletet adott ki: minden hithirdetőt ki kell űzni az országból, a templomokat le kell rombolni, s minden kereszténynek meg kell tagadnia a keresztet. A hithirdetők egy része titokban továbbra is az országban maradt, de a japán kereszténységet úgyszólván kiirtották a föld színéről...
A japán egyházüldözés bármilyen borzalmas és végzetes volt, egyet fényesen igazolt, azt, hogy a hithirdetők komoly munkát végeztek. A rettentő kínzások között ugyan sokan megtagadták hitüket, de több tízezren állhatatosak maradtak. Az áldozatok számát két-háromszázezerre becsülik. 1639-ben már csak négy élő jezsuita bujdosott Japán területén, lassan azonban minden keresztény élet elhalt Japánban, 200 éven át Japán nem engedett be többé európait területére. Ennek ellenére, amikor a XIX. század elején ismét megérkeztek a hithirdetők, találtak olyan japánokat, akik keresztényeknek nevezték magukat, de papjaik nem voltak. Ennek ellenére képesek voltak arra, hogy levizsgáztassák a hithirdetőket, mennyire hithű elveket vallanak, például: „megkérdezték tőlük a papok nősülnek-e, valóban egy Isten van-e három személyben, stb.” Ezek a kérdések rávilágítanak arra, hogy ezek az emberek megőrizték hitük alapjait."
Ennek az az oka, hogy ma mind az uralmon levőkből, mind a vezetettekből hiányzik az objektív igazság iránti érzék és szeretet, ami e két csoport felett áll, és ami a tekintély és az engedelmesség tiszteletben tartása esetén e két csoportot könnyedén összehangolja. Isten talán azt akarja, hogy mi inkább kövessük a tant, mint a szervezetet.
Végezetül kijelenthetjük, hogy ez a rendkívüli egyházi megpróbáltatás olyan sokáig fog tartani, ameddig Isten ezt Egyháza megtisztítására szükségesnek tartja. Eközben már eljutottunk a 21. századba, és nekem úgy tűnik, hogy már nincs elég katolikus büszkeség egy, a késő huszadik századi Pius Közösség stílusú katolikus közösség létrehozására.
Türelem, Isten akarata be fog teljesedni. Ez az Ő Egyháza és Ő őrködik felette. Gyakoroljuk magunkat a türelemben.
Richard Williamson püspök 2013. június 29-i Eleisón-kommentárja
Forrás: Katolikus Honlap
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta:
Az Eleison kommentárokra, mint hírlevélre fel lehet iratkozni a www.dinoscupos.org honlapon 5 különböző nyelvből választhatóan.
Az Eleison kommentárokra, mint hírlevélre fel lehet iratkozni a www.dinoscupos.org honlapon 5 különböző nyelvből választhatóan.