Joaquin Sucunza vikárius 2010-ben egy házasságtörés miatt zajló bírósági
perben szerepelt, írja a lap, mely válással végződött, ahogy azt a
megcsalt férj kérte. Mivel a per iratai titkosak, a részletek nem
ismeretesek, de Buenos Aires-ben senkinek nincs kétsége afelől, hogy a
segédpüspök és Bergoglio vikáriusa volt a válás oka. Bergoglio bíboros
ennek ellenére ragaszkodott munkatársához, és pápává [?] választása után
Msgr. Sucunza volt az, aki az új érsek kinevezéséig az érsekséget
vezette, azóta pedig megtartotta korábbi állását.
Magister blogján július 5-én azzal hívta fel a figyelmet a Ricca-ügyre,
hogy megírta, hogy Bolonek nuncius informálta Ferencet Ricca viselt
dolgairól. Ezután Bolonek adatait Ferencnek több helyről is
megerősítették. Ferenc mélyen csalódott, de egyúttal szilárdan eltökélt,
hogy megoldja a problémát, írta Magister. Ennek ellenére nem tett
semmit. Emiatt jelentette meg Magister ezúttal már részletekbe menően
leleplező cikkét Riccáról.
Magister azonban még ebben a cikkben is úgy állította be Ferencet, mint
aki nem tudott semmiről, és akit megtévesztettek, kritizálja az argentin
oldal szerzője Magistert.
Holott a tény az, hogy Ferenc minden adatot ismerve sem tett két hétig
semmit. Az Il Foglio új vatikáni újságírója, Leo Matzuzzi az interneten
azt írta a Ricca-ügyről, hogy Lombardi a következőt mondta ezzel
kapcsolatban: „Ferenc informálva lett a Msgr. Ricca ellen felhozott
vádakról, de mégis úgy döntött, hogy meghagyja posztján.”
De mit jelent mindez függetlenül „Bergoglio sajátságos kormányzási
stílusától”, teszi fel a kérdést a Pagina Catolica a Buenos Aires-i
eseményekre utalva: Mivel a vádak igaznak bizonyultak, vajon ez azt
jelenti, hogy Ferenc hihetően megbizonyosodott, hogy Battista Ricca
radikálisan megváltoztatta volna életvitelét? Vagy Ferencnek édes
mindegy, hogy bizalmi emberére, akire egy olyan kényes területen,
amilyen a vatikáni bank, melyre több oldalról – kezdve az Egyesült
Államokból – vetnek vágyakozó pillantásokat, különleges teljhatalmat
ruházott? Hogyan kell a Sucunza és Ricca ügyeket értelmezni? A
pedofílokkal szembeni nulla-tolerancia [amit Ferenc nemrégen jelentett
ki a média nagy tapsai mellett] az egyházi homo-lobby számára „esküvővé”
válik, ahogy ezt egy – így még ki nem mondott – gondolatmenetben a
történész Roberto de Mattei kérdezhetné? Az Egyháznak már amúgy is
évtizedek óta súlyos károkat okozó engedetlen Laissez-faire-klerikusok és laikusok ezután még inkább azt tehetik majd, amit akarnak?
Ha közönyről van szó, akkor Ferenc egy csapásra sokat vesztett
szavahihetőségéből. Mi maradhat a szavahihetőségből, ha ott, ahol
sürgősen kellene, nem tesz semmit? Milyen „tisztítást” akar Ferenc az
egyházban elvégezni, ha egy szodomitát tesz bizalmasává, akihez a
botrány kirobbanása után is változatlanul ragaszkodik? Megteheti, de
akkor Lombardi szóvivőnek közzé kell tennie egy új nyilatkozatot.
A spanyol egyháztörténész és katolikus blogger, Francisco de la Cigona
más gondolatmenetet fűz e témához. Ő arra a következtetésre jut, hogy
Ferenc azért foglalkozik olyan meglepően intenzíven a finánc-politikai
kérdésekkel és a vatikáni bankkal, mert végülis ez az egyház számára a
legjelentéktelenebb terület. Ezért Ferenc itt, mondja de la Cigona,
elsősorban a médiának tetszően könnyen demonstrálhatja
reformtörekvéseit, és ezt a betegen narkózis nélkül gyakorolhatja.
Bármit is dönt ezen a területen Ferenc, az az egyház számára nem fog
nagy jelentőséggel bírni, de nagy média visszhangot fog kelteni. Ugyanez
érvényes a nyolctagú bíborosi tanács kinevezésére. Nagy
média-visszhang, sok taps, de nem úgy tűnik, hogy Ferenc ezt fontosnak
tartaná, hiszen a tagok fél évvel a bizottság megalakulása után fognak
csak első ízben egymással találkozni.
Ferenc a római kúriát illetően eddig két konkrét személyre vonatkozó
döntést hozott, és úgy tűnik, mind a kettőt teljesen egyedül. „Ferencet
annyira elbűvölte az időközben híressé vált Santa Marta vendégház, és az
a mód, ahogy ezt a házat az igazgatója vezeti, hogy nem csak arról
döntött, hogy ott fog lakni, hanem arról is, hogy Msgr. Ricca lesz az ő
embere a vatikáni bankban. És így történt, hogy egy homo-aktivistát
nevezett ki, akinek életrajzából már csak az hiányzik, hogy
félmeztelenül masírozik egy GayPride élén”, írja de le Cigona.
A spanyol történész nem kételkedik a Magister által felfedett adatok
megbízhatóságában, hiszen ismeri újságírótársa kvalitásait. De mit fog
tenni Ferenc, teszi fel a kérdést.
Szerinte az „igazi reformok” az új bíboros-államtitkár kinevezésével
veszik majd kezdetüket. „Kérjük Istent, hogy világosítsa meg Ferencet,
és hogy ne kelljen egy újabb Riccával találkoznunk. Vagy még inkább,
hogy Ferenc ne találkozzon egy újabbal az ő köreikből.”
[Bécsben az a hír járja, hogy Schönborn bíboros-érsek – a homokosok másik nagy pártfogója – lesz az új államtitkár.]