"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2013. július 29., hétfő

Ricca-ügy, Sucunza-ügy, Bergoglio kormányzási stílusa

Argentínában a Pagina Catolica internetes honlap kommentálta Magisternek a L’Espresso-ban megjelent leleplező írását. A cikk írója szerint Sandro Magister rosszul ítéli meg Ferencet. Ha Magister követte volna Bergoglio általános vikáriusának esetét a Buenos Aires-i érsekségben, tudta volna, hogy Ferenc annál kevésbé enged, minél nagyobb nyomást gyakorolnak rá. [Rendben. Csak akkor az ilyen ember lépjen ki az Egyház szolgálatából, különösen akkor, ha nem képes különbséget tenni a magánügy, és az Egyház ügye között.]


Joaquin Sucunza vikárius 2010-ben egy házasságtörés miatt zajló bírósági perben szerepelt, írja a lap, mely válással végződött, ahogy azt a megcsalt férj kérte. Mivel a per iratai titkosak, a részletek nem ismeretesek, de Buenos Aires-ben senkinek nincs kétsége afelől, hogy a segédpüspök és Bergoglio vikáriusa volt a válás oka. Bergoglio bíboros ennek ellenére ragaszkodott munkatársához, és pápává [?] választása után Msgr. Sucunza volt az, aki az új érsek kinevezéséig az érsekséget vezette, azóta pedig megtartotta korábbi állását.

Magister blogján július 5-én azzal hívta fel a figyelmet a Ricca-ügyre, hogy megírta, hogy Bolonek nuncius informálta Ferencet Ricca viselt dolgairól. Ezután Bolonek adatait Ferencnek több helyről is megerősítették. Ferenc mélyen csalódott, de egyúttal szilárdan eltökélt, hogy megoldja a problémát, írta Magister. Ennek ellenére nem tett semmit. Emiatt jelentette meg Magister ezúttal már részletekbe menően leleplező cikkét Riccáról.

Magister azonban még ebben a cikkben is úgy állította be Ferencet, mint aki nem tudott semmiről, és akit megtévesztettek, kritizálja az argentin oldal szerzője Magistert.

Holott a tény az, hogy Ferenc minden adatot ismerve sem tett két hétig semmit. Az Il Foglio új vatikáni újságírója, Leo Matzuzzi az interneten azt írta a Ricca-ügyről, hogy Lombardi a következőt mondta ezzel kapcsolatban: „Ferenc informálva lett a Msgr. Ricca ellen felhozott vádakról, de mégis úgy döntött, hogy meghagyja posztján.”

De mit jelent mindez függetlenül „Bergoglio sajátságos kormányzási stílusától”, teszi fel a kérdést a Pagina Catolica a Buenos Aires-i eseményekre utalva: Mivel a vádak igaznak bizonyultak, vajon ez azt jelenti, hogy Ferenc hihetően megbizonyosodott, hogy Battista Ricca radikálisan megváltoztatta volna életvitelét? Vagy Ferencnek édes mindegy, hogy bizalmi emberére, akire egy olyan kényes területen, amilyen a vatikáni bank, melyre több oldalról – kezdve az Egyesült Államokból – vetnek vágyakozó pillantásokat, különleges teljhatalmat ruházott? Hogyan kell a Sucunza és Ricca ügyeket értelmezni? A pedofílokkal szembeni nulla-tolerancia [amit Ferenc nemrégen jelentett ki a média nagy tapsai mellett] az egyházi homo-lobby számára „esküvővé” válik, ahogy ezt egy – így még ki nem mondott – gondolatmenetben a történész Roberto de Mattei kérdezhetné? Az Egyháznak már amúgy is évtizedek óta súlyos károkat okozó engedetlen Laissez-faire-klerikusok és laikusok ezután még inkább azt tehetik majd, amit akarnak? 

Ha közönyről van szó, akkor Ferenc egy csapásra sokat vesztett szavahihetőségéből. Mi maradhat a szavahihetőségből, ha ott, ahol sürgősen kellene, nem tesz semmit? Milyen „tisztítást” akar Ferenc az egyházban elvégezni, ha egy szodomitát tesz bizalmasává, akihez a botrány kirobbanása után is változatlanul ragaszkodik? Megteheti, de akkor Lombardi szóvivőnek közzé kell tennie egy új nyilatkozatot.

A spanyol egyháztörténész és katolikus blogger, Francisco de la Cigona más gondolatmenetet fűz e témához. Ő arra a következtetésre jut, hogy Ferenc azért foglalkozik olyan meglepően intenzíven a finánc-politikai kérdésekkel és a vatikáni bankkal, mert végülis ez az egyház számára a legjelentéktelenebb terület. Ezért Ferenc itt, mondja de la Cigona, elsősorban a médiának tetszően könnyen demonstrálhatja reformtörekvéseit, és ezt a betegen narkózis nélkül gyakorolhatja. Bármit is dönt ezen a területen Ferenc, az az egyház számára nem fog nagy jelentőséggel bírni, de nagy média visszhangot fog kelteni. Ugyanez érvényes a nyolctagú bíborosi tanács kinevezésére. Nagy média-visszhang, sok taps, de nem úgy tűnik, hogy Ferenc ezt fontosnak tartaná, hiszen a tagok fél évvel a bizottság megalakulása után fognak csak első ízben egymással találkozni.

Ferenc a római kúriát illetően eddig két konkrét személyre vonatkozó döntést hozott, és úgy tűnik, mind a kettőt teljesen egyedül. „Ferencet annyira elbűvölte az időközben híressé vált Santa Marta vendégház, és az a mód, ahogy ezt a házat az igazgatója vezeti, hogy nem csak arról döntött, hogy ott fog lakni, hanem arról is, hogy Msgr. Ricca lesz az ő embere a vatikáni bankban. És így történt, hogy egy homo-aktivistát nevezett ki, akinek életrajzából már csak az hiányzik, hogy félmeztelenül masírozik egy GayPride élén”, írja de le Cigona.

A spanyol történész nem kételkedik a Magister által felfedett adatok megbízhatóságában, hiszen ismeri újságírótársa kvalitásait. De mit fog tenni Ferenc, teszi fel a kérdést.

Szerinte az „igazi reformok” az új bíboros-államtitkár kinevezésével veszik majd kezdetüket. „Kérjük Istent, hogy világosítsa meg Ferencet, és hogy ne kelljen egy újabb Riccával találkoznunk. Vagy még inkább, hogy Ferenc ne találkozzon egy újabbal az ő köreikből.”

[Bécsben az a hír járja, hogy Schönborn bíboros-érsek – a homokosok másik nagy pártfogója – lesz az új államtitkár.]

Forrás: Katolikus-Honlap.hu (katolisches.info)