Kétezer év elteltével megismétlődhet a gyerekmészárlás. Durván hangzik? Nem mondanánk a Belgiumból és Hollandiából érkező hírek hallatán, amelyeknek nem sok köze van az etikához, annál több viszont az eugenetikához. A múlt héten a belga parlamentben arról a vitatott javaslatról tárgyaltak, amely az eutanáziát kiterjesztené a 18 év alattiakra is. A szomszédos hollandok sem akartak lemaradni. A groningeni protokoll erős talaján – amely már 2004 óta engedélyezi az újszülött-eutanáziát –, a holland orvosokat képviselő Royal Dutch Medical Association (Knmg) kidolgozott egy szöveget (Orvosi döntések a súlyos rendellenességet mutató újszülöttek életével kapcsolatban), amelyben kifejtik, miért elfogadható és olykor miért szükséges a gyermek-eutanázia, írja a SIR.
Ebben a meglepő dokumentumban az orvosi egyesület azt is megfogalmazza, milyen irányvonalakat kövessenek a gyógyíthatatlan betegséggel rendelkező kis betegek esetében. A javaslatok között szerepel az eutanázia alkalmazása is azzal a céllal, hogy megrövidítsék a gyermekek és családjuk szenvedését. A felhozott érv objektíven abszurd: a szülők szenvedése ok lehet a gyermek megölésére. Megerősítik például, hogy etikailag lehetséges az izomlazító halálos injekció beadása, „amikor hosszan tartó nehézlégzés áll fenn, kitolódik az elkerülhetetlen halál ideje, és ez a szülők jó felkészítése ellenére is súlyos szenvedést okoz nekik”. A gyötrelem nem tolerálható, jobb megölni valakit, mint szenvedést okozni.
De fennáll a kérdés: kiről beszélünk? Ki a mondat alanya?
Alapvető fontosságú megértenünk, micsoda fordulatot vesznek az értékek ebben az állításban. Egy ártatlan emberi lényt – anélkül, hogy kifejezhetné a halál iránti vágyát – megölhetnek azért, mert léte érzelmileg fájdalmat jelent másoknak. Dr. Eduard Verhagen, az említett dokumentum és a groningeni protokoll egyik szerzője az egyik fontos holland napilapnak, a Volkskrantnak kifejtette, miért releváns a szülők szenvedése: „Ezek a gyerekek szürkék és hidegek, elkékül a szájuk, és pár percenként hirtelen nagyon mélyet lélegeznek. Nagyon nehéz látni ezt a szülőknek, és ez az állapot órákig, olykor napokig is elhúzódhat.” Az orvosok feladata az, hogy megkíméljék a szülőket, hogy gyermeküket ilyen nehézségek között lássák meghalni – magyarázza az orvos. Ez egy jó palliatív kezelés részét jelenti.
Nem azért, mert mindig mi akarjuk feltenni az i-re a pontot, de hosszú évek tanulmányai és orvosi gyakorlata megmutatták, hogy a palliatív kezelések egész mást jelentenek. Vannak felnőttek, akik indokoltnak tartják, hogy olyan emberek életéről vagy haláláról döntsenek, akik nem tudják kifejezni egyet nem értésüket. Ma a súlyosan fogyatékos gyermekekről beszélnek, holnap szóba jöhetnek az agykárosult tizenévesek, holnapután a neurodegeneratív betegségekben szenvedő idős emberek. A jól ismert csúszós lejtő elmélet mintha ma már nem lenne megfelelő. Csúszós lejtő helyett itt sokkal inkább valami meredek szikla előtt állunk, amely nagyon emlékeztet a tarpéji sziklára (az ókori Rómában innen taszították a mélybe az elítélteket)
Forrás: Magyar Kurír (lt)
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: Erről már volt szó a blogban, de egyszerűen nem lehet napirendre térni fölötte. Minden esetben, amikor erről olvasok, vagy hallok, akkor a Spártaiak jutnak eszembe, akik a "gyenge, fejletlen, csenevész, testi fogyatékos" gyermekeiket kivitték a Taigetosz hegyére és a halálba lökték (legalábbis én még így tanultam). Hogy ne kelljen felnevelniük, ne kell kelljen rájuk "erőforrásokat" (pénz, posztó, paripa...) áldozni. Öljük meg! És Isten ötödik parancsa? "Ne ölj!" De hogy ne a mienk legyen a felelősség, ezért BIZOTTSÁG elé visszük. BORZALOM!!!!!