/527-Daneels1.jpg)
és a további képek a páholy blogjából:
Forrás: traditioninaction.org
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Apologéta: ez a poszt jól illeszkedik az ezen a héten indított sorozatomhoz, ami a tradícionális egyháznak a szabadkőművességhez való viszonyát mutatja be XIII. Leó pápa (1878-1903) "Humanum Genus" enciklikáján keresztül. És egy kis kiegészítés, vagy inkább adalék ehhez a Wikipedia-ból a kérdéskörhöz 1903-ban Szent X. Pius pápává választása szemszögéből:
"A legesélyesebb utód – XIII. Leó államtitkára – a kiváló tehetséggel rendelkező Mariano Rampolla del Tindaro bíboros volt. Rampolla ellen szólt az a régi hagyomány, amely szerint az előző pápa államtitkárát nem szokták megválasztani; mégis, Rampolla pápává választásának lehetősége komoly félelmeket keltett az egyházi érdekeket a politikai érdekek alá rendelő osztrák-magyar uralkodó körökben. Az államtitkár bíborosról azt vallották, hogy franciabarát. Amikor 1903. július 31-én Chigi herceg a konklávé bíborosaira kívülről rázárta az ajtókat, mindenki biztosra vette a legesélyesebb gyors megválasztását. Augusztus 2-án reggel azonban váratlan és évszázadok óta példátlan esemény történt. Ferenc József osztrák császár és magyar király nevében a krakkói érsek, Jan Puzyna bíboros vétót jelentett be (Apologéta: mert ősi joga volt) Rampolla ellen. Az államtitkár először tiltakozott a Szentszékre és az Egyházra gyakorolt politikai nyomás miatt (Apologáta: ez hazugság, ugyan is Ferenc József azért jelentett be vétót, mert Rampolláról bizonyítható volt, hogy szabadkőműves), majd gyöngének nyilvánította magát a pápai tisztség esetleges viselő terhéhez. Ezzel a visszavonulási gesztussal lehetővé tette (Apologéta: ez nem gesztus volt, hanem az egyetlen járható út, ami maradt a számára, hogy megőrizze a "méltóságát"), hogy a szavazatok átcsoportosuljanak arra a bíborosra, akiről még XIII. Leó mondta tréfásan: Sarto é il candidato della serenissima. Vagyis: Giuseppe Sarto, velencei pátriárka a fenséges, azaz a Velencei Köztársaság jelölte. Amikor az 5. szavazás után augusztus 4-én egyértelművé vált megválasztása, a szentéletű főpap tiltakozott és csakis társai kérésére fogadta el az új feladatot, mint élete legnehezebb keresztjét. Sarto a X. Piusz nevet választotta magának. Eközben a rangidős bíboros Luigi Macchi, megjelent a Szent Péter-bazilika erkélyén és hírül adta: Habemus papam (Van pápánk). X. Piusz egyénisége és megjelenése sokban hasonlított IX. Piuszra, ezért a bejelentés hallatára futótűzként terjedt a mondat: Pio nono, Pio decimo. IX. Piusz pápa támadt fel X. Piuszban."