Amióta Ferenc június 6-án a latin- és közép-amerikai szerzetesrendek elöljáróival beszélt, hivatalosan is
tudomást szerezhetett a világ arról, hogy a Vatikánban létezik egy
„homo-lobby”. Ferenc, miután ezt beismerte, azt mondta, hogy „meg kell
vizsgálja, hogy mit lehet tenni”. [Bevallom, az egész történetben
számomra ez a legnagyobb rejtély: miért nem lehet a méltatlan és
ártalmas embereket kihajítani a Vatikánból? Miért olyan lehetetlen ez?
Miért lehet olyanokat, akik a régi misét mondják, de különben tisztán és
a hit törvényei szerint élnek, még kiközösíteni is, olyanokkal pedig,
akik besározzák, meggyalázzák és pusztítják a katolikus Egyházat, mindig
kesztyűs kézzel bánni, sőt mindig felfelé tolni a ranglétrán? Miért
nem számít pont ezen a helyen Urunk Jézus Krisztus szava semmit? „Jaj
annak, aki botrányt okoz.” (Mt 18,7) „Ha viszont valaki megbotránkoztat
egyet is e kicsik közül, akik hisznek, jobb volna neki, ha malomkövet
kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.” (Mk 9,42)]
Most Ferenc első igazi személyi döntése aknaként robbant. Anélkül, hogy
tudta volna, Ferenc a homo-lobby-t támogatta. A Vatikán szóvivője, Lombardi 19-én cáfolta a hírt, és Magister
kijelentéseit hiteltelennek nevezte. 20-án az Uruguayi Püspöki
Konferencia főtitkára megerősítette Magister állításait, Pecorari
nuncius pedig azt nyilatkozta, hogy az ügyben a Vatikán vizsgálatot
indított.
Ferenc tanítványának és barátjának, Jorge Milias argentin írónak
korábban azt mondta, hogy a Vatikánban sok „főnök” van, akiknek
felügyelete alól azonban ő sikeresen kivonja magát. Magister úgy véli,
Ferenc egy intrika áldozata lett, amikor nem világosították fel a Szent
Márta vendégház igazgatójának sötét múltjáról. [Még ha ez igaz is lenne,
látva az itt közölt több mint furcsa fotót, a fenti mondat:
„Vatikánban létezik egy homo-lobby” szerzőjének gyanút kellett volna
fognia, de legalábbis szükségesnek kellett volna tartania egy
vizsgálatot, mielőtt ilyen horderejű döntést hoz. Ugyanakkor inkább
valószínű, hogy Ferenc mint a Szent Egyed mozgalom legbuzgóbb
támogatója, elkötelezettje, annak előretolt „aktivistája”, valójában
ugyanazt támogatja, amit a mozgalom főnökei, szellemi harcostársai,
egészen fel az amerikai elnökig, vagyis amitől ma az egész világ zeng: a
homokosok diktatúráját.]
Időközben annyira biztosnak már nem tűnik Magister eme tézise, írja a
katholisches.info újságírója, Giuseppe Nardi, hiszen az, hogy Ricca
személyi aktájából minden terhelő adat teljes egészében eltűnt, igen
valószínűtlen. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy Ferenc itt is, mint az
elmúlt hónapokban szinte mindenben, egymaga döntött, megkerülve, illetve
kihagyva a szokásos hivatali eljárást. Ferenc Msgr. Ricca-t
„háziuraként” és „vendéglátójaként” ismerte és kedvelte meg, és számára
ennyi elég volt e fontos poszt adományozására.
Ricca június 15-i kifejezetten Ferenc személyes bizalmasaként kapta meg
kinevezését a vatikáni bankház prelátusi tisztségére, minden
teljhatalommal, beleértve a minden ülésen való részvételt, a bíborosok
kontrolláló bizottságának ülésein is.
A most 57 éves olasz Monsignore a Szentszék diplomáciai szolgálatában,
és 15 évig külföldön tevékenykedett. Miként ez már napokkal korábban
megjelent a hírekben, Ferenc a Rómába hívott nunciusok találkozóján
ismerte meg Ricca előéletét – ennek ellenére nem változtatott döntésén,
és továbbra is kitartott Ricca mellett.
Ricca életének fekete – és sokak által ismert – fejezete az Uruguay-ban
töltött szolgálati idejére esik, ahova 1999-ben Svájcból helyezték át.
Ricca svájci tartózkodása alatt „barátságot” kötött a svájci hadsereg
egyik századosával. Amikor Riccát Uruguayba helyezték, magával vitte
svájci barátját is, akit Magister ugyan teljes nevén ad meg, de a
katholisches.info csak nevének kezdőbetűivel jelöl: P. H. Ricca
kérvényezte, hogy a nunciatúrán barátjának is adjanak valamilyen munkát
és szállást.
A hivatalban levő nuncius ezt kereken megtagadta. Néhány hónap múlva
azonban a nuncius nyugdíjba ment. Ricca, aki az új nuncius kinevezéséig,
ideiglenesen maga vezette a követséget, azonnal munkát és szállást
adott barátjának.
A Vatikánban nem törődtek az üggyel, melynek felelőse az
államtitkárságon ekkor Battista Re kúriai érsek volt. A későbbi bíboros
Ricca földije volt, mindketten Brescia-ból származnak, tehát jól
ismerték egymást.
Ricca-nak a svájci tiszttel folytatott homoszexuális kapcsolata annyira nyilvánvaló volt, hogy ez az ország püspökei, papjai és hívei előtt is megbotránkozást keltett. És nem utolsósorban azok előtt az apácák előtt, akik a nunciatúra háztartását vezették.
Az
új nuncius, a lengyel Janusz Bolonek érsek, aki 2000 elején érkezett
Uruguayba, azonnal jelentette Rómának az elviselhetetlen helyzetet.
[Legkésőbb ekkor kellett Ratzinger bíborosnak hallania az ügyről.]
Egyúttal többször felszólította a svájcit, hogy hagyja el a nunciatúrát,
amit ez Riccara támaszkodva, mindannyiszor megtagadott.
Ahogy a homoszexuálisok között szokásos, Ricca nem elégedett meg egyedül
a svájci szolgálataival, hanem Montevideóban a Bulevar Artigas buzi
lokáljainak gyakori látogatója is volt. 2001 elején az ottani buzik úgy
összeverték, hogy a nunciatúra papjainak kellett kimenekíteni, és az
apostoli rezidenciára visszaszállítani.
2001 augusztusában újabb incidens történt. Ricca az éjszaka kellős
közepén bennragadt a nunciatúra liftjében, ahonnan a tűzoltóságnak
kellett kiszabadítania. Amikor a kivonuló tűzoltók kinyitották a kabin
ajtaját, Riccat nem egyedül találták, hanem egy általuk már jól ismert, a
homoszexuálisok köréből regisztrált fiatal fiúval.
Bolonek nuncius, aki eddig hiába várt a római válaszra, újra követelte
Ricca és a svájci társ, P. H. azonnali eltávolítását a nunciatúráról.
Erre végre megjött a válasz Rómából. Riccát tiltakozása ellenére
Trinidad és Tobago mini-nunciatúrájára helyezték [miért nem rúgták ki?],
ahol 2004-ig maradt. Itt is voltak konfliktusai a nunciussal. Végül
eltávolították a diplomáciai szolgálatból, és visszahívták Rómába.
Amikor
a svájci P. H. elhagyta az uruguayi nunciatúrát, azt követelte, hogy
poggyászát diplomáciai csomagként küldjék a Vatikánba Ricca címére.
Bolonek nuncius ezt határozottan visszautasította, és a csomagot a
nunciatúrán kívül egy poggyászmegőrzőben helyeztette el. Ott maradt
néhány évig, amíg Ricca ki nem jelentette, hogy neki már nem kell.
Bolonek nuncius ezután elrendelte a csomag felnyitását és a tartalom
megsemmisítését. A csomagban egy pisztolyt találtak, amit átadtak az
uruguayi hatóságnak, valamint néhány személyes dolgot és rengeteg
kondomot és pornóanyagot.
Az uruguayi események széles körben ismertek: püspökök, papok, szerzetesek és a laikusok körében is tudnak róluk, nem említve a civil hatóságokat, a rendőrséget és a tűzoltóságot. „De a Vatikán is tudott a dologról. Bolonek nuncius Rómába küldött jelentéseiben abszolút nyíltsággal számolt be Ricca viselt dolgairól”, írja Magister.
Az uruguayi események széles körben ismertek: püspökök, papok, szerzetesek és a laikusok körében is tudnak róluk, nem említve a civil hatóságokat, a rendőrséget és a tűzoltóságot. „De a Vatikán is tudott a dologról. Bolonek nuncius Rómába küldött jelentéseiben abszolút nyíltsággal számolt be Ricca viselt dolgairól”, írja Magister.
Uruguayban lelkiismereti okokból hallgattak az ügyről és a hivatali
titok miatt is, mert az Egyházat és a pápát nem akarták rossz fénybe
hozni. „A Vatikánban azonban van valaki, aki a ködösítést aktívan
végezte. Aki a kivizsgálásokat már akkor és egészen mostanáig
akadályozta, és a nuncius jelentéseit eltávolította”, írja Magister.
Ricca személyi aktája mindig kifogástalan maradt, ami új, fontos római
karriert tett számára lehetővé. [Azért annyira nem tűnhetett el az
aktája, ha egyszer eltávolították Uruguayból és büntetésbe küldték, majd
az ottani nunciussal való konfliktusok miatt onnan is eltávolították –
ennek csak ismertek voltak az okai, legalább az intézkedő római közeg
előtt.] 2005-ben Rómába visszarendelve Riccát az államtitkárság első csoportjába
helyezték, ahonnan 2008-ban a második szekcióba, a
„külügyminisztériumba” került. 2012-ben visszahelyezték az első
szekcióba egy első osztályú nunciatúra-tanácsos rangjában.
Itt Ricca a nunciatúrák kiadásainak szigorú őrzőjeként vált ismertté,
aki megalkuvás nélkül lépett fel a pazarlás ellen. Ferencnek nyilván ez
imponált, és ez tette őt a szemében Riccát alkalmassá a vatikáni bank
személyes ellenőri posztjára. [Ferenc honnan tudhatott erről, ha csak
idén, a konklávé idején ismerte meg Riccát közelebbről?]
2006-ban Ricca átvette egy, majd kettő, végül a Vatikán minden
vendégházának az igazgatását, melyekben a bíborosok és a magas rangú
méltóságok római tartózkodásuk alatt laknak. [Tipikus esete a kecskére
bízott káposztának: ebben a hivatalban Ricca tudhatta, ki tartozik a
homo-lobbyhoz, irányíthatta a titkos találkozókat, egyszóval
kupleráj-vezetőként is zavartalanul működhetett.] Ferenc itt ismerte meg
őt, igazán azonban csak a konklávé idején és akkor, amikor eldöntötte,
hogy az Apostoli Palota helyett inkább a diplomáciában járatos
vendéglátója, Ricca oltalmában álló vendégházban marad.
Amikor Ferenc kihallgatáson fogadta Bolonek nunciust, az azonnal közölte
vele Riccával kapcsolatos fenntartásait, és informálta őt Ricca
előéletéről. [És mit tett Ferenc? Nos, mit? Semmit. És vajon miért?
Lehet találgatni. Egy biztos, még ha Ferenc nem is azonos
beállítottságú Riccával, egy ilyen embert támogatni, egy ilyen ember
által vezetett házban lakni, egy pápának semmilyen körülmény között nem
megengedett, nem elfogadható, még akkor sem, ha az illető már
bizonyítottan nem gyakorolja aktívan szexuális irányultságát. Ezt
Ferencnek is tudnia kell, akármilyen „furcsa” ember is. Akkor tehát a
második lehetőségen – az azonos irányultságon – kívül mi maradhat még? A
harmadik: a Szent Egyed, és a Szent Egyedet is mozgató világméretű erők
kifejezett parancsa.]
Miután az olasz újságban megjelent Sandro Magister leleplező
beszámolója, az uruguayi püspöki konferencia főtitkára, Msgr. Heriberto
Bodeant megerősítette az abban foglaltakat. Msgr. Bodeant a Montevideo
Portalnak adott interjújában azt mondta, hogy Ricca „vagy megváltoztatta
viselkedését, vagy, sajnos, csak sokkal óvatosabb lett, hogy ne okozzon
újra botrányt”. A Montevideoban székelő apostoli nuncius, Msgr. Anselmo
Guido Pecorari az El Observador uruguayi napilapnak csupán ennyit
mondott: „Az egész dolog a Szentatya kezében van, és ő a bölcsességében
tudja, hogy mit kell tennie.” [Ferenc nagy bölcsességében már elérte,
hogy a média szétkürtölte a hírt a világon, így már a nem-katolikusok is
tudomást szereztek az ügyről – a botrány teljes.]
A helyzet annyira kínos, hogy néhány vatikáni újságíró (Vatican Insider,
Kipa, KNA) megpróbálja a beszámolót intrikának beállítani. A botrány
annál nagyobb, mert Riccának teljhatalma van a Vatikán bankjában,
miközben a legkönnyebben zsarolható csoportba tartozik.