Az ausztrál Királyi Bizottság 2013-ban indította el egyházi és világi szervezetekre kiterjedő vizsgálatait, melyet eredetileg a Katolikus Egyház berkein belül felmerülő gyermekmolesztálási esetek kezdtek el. A Jehova Tanúira is kiterjedő, mintegy 60 évre visszamenő vizsgálat szerint 1950 óta 1006 feltételezett gyermekmolesztálásos esetet azonosítottak be, melyek közül egyet sem jelentettek a hatóságoknak. A vizsgálat egyik szakértője, Angus Steward, úgy látja, hogy a Tanúk egy szűklátókörű szekta, akik kifejezetten szabályokat hoznak létre a szexuális molesztálásos esetek hatóságok elöli eltitkolására. Az alábbi dokumentumfilmből kiderül hogyan is történnek ezeknek az eseteknek a kezelése a gyülekezeten belül, és mit élnek át az áldozatok. A videó angol nyelvű, ezen a linken elérhető a teljes szövege angolul. Az angolul nem tudók számára készítettem egy kivonatos összefoglalást, mely a videó alatt olvasható.
A magukat pásztorokként definiáló vezetők valójában egy földi poklot teremtettek néhány nagyon is sérülékeny juhocskájuk számára, mivel szó szerint törvényen kívül helyezték magukat, mégpedig azon törvényeken kívül, melyek védelmet nyújtottak volna gyermekeknek a szexuális támadókkal szemben. Az egyik ilyen áldozat Natalie Webb, aki igencsak kiábrándultnak érezte magát, amikor derengeni kezdett számára, hogy az, amit az egyháza művel, valójában gyermekbántalmazásos esetek eltitkolása a hatóságok elől.
Natalie-t apja kezdte el molesztálni, aki a gyülekezet köztiszteletnek örvendő tagja volt akkoriban. A kislány 4 éves korában kezdődött az erőszak egészen 17 éves koráig tartott. Natalie titokban tartotta a történteket egészen a házasságáig, amikor is elmondta azt egy vénnek, Maurice Hadley-nek. Hadley kifejezett tanácsa volt, hogy ne Natalie ne menjen a rendőrségre, és ne keressen segítséget pszichológusnál vagy pszichiáternél sem. A rendőrséget azért kellett kerülnie, mert az rossz hírnevet hozna a gyülekezetre, és a vén azt ígérte, hogy a ők maguk (a gyülekezet) is kezelni tudja a kialakult helyzetet, a szakorvosi segítség mellőzését meg azzal indokolta, hogy az világi, sőt valószínűleg sátáni is, és csak hülyeséggel töltené meg a fejét.
Hihetetlen módon Natalie története nem egy szélsőséges esetkezelésnek tekinthető, melyet egy különösen fanatikus tag meglátását tükrözné, hanem ez a normális a csoporton belül. Ezt egy másik áldozat, Simon Thomas, története is alátámasztani látszik, aki 12 éves volt, mikor az egyik gyülekezeti tag molesztálni kezdte egy Királyság-terem hátsó helységében. Az elkövető, Robert Souter, jóllehet beismerte tettét, mégis JT maradhatott továbbra is - és folytathatta a molesztálást további 40 (!) gyermeknél. Simon családja, aki jelentette az esetet az elöljáróknak, azt a kifejezett tanácsot kapta, hogy ne menjenek a rendőrségre, hanem imádkozzanak többet ás hagyják a dolgokat Jehovára.
De léteznek más bizonyítékok is arra, hogy az Őrtorony eljárásába beletartozik a gyermekmolesztálásos esetek igazságszolgáltatásainak elferdítése és a rendőrség munkájának akadályozása. Jim Donald, egy korábbi vén a körzetfelvigyázó, egyik kifejezetten véneknek szóló előadásán kézzel írt jegyzeteire utal, melyek olyan információkat tartalmaznak, melyek nyomtatásban soha nem jelentek meg. A jegyzetek szerint, ha egy szociális munkás, rendőr vagy egyéb hatóság kérdez a molesztálási eset felől, a vének nem tárhatják fel azt, hogy az illető bevallotta az esetet, hanem azonnal a társulattal [az Őrtorony helyi kirendeltségével - szerk.] kell kapcsolatba lépniük. Ez a hatóságok munkájának egyértelmű akadályozása, a tények elferdítése [amit ráadásul egy közveszélyes bűnöző érdekébe tesznek...szerk.]. Donald magyarázata szerint ezt az eljárást "teokratikus hadviselésnek" nevezik, mely megengedi, hogy hazudjanak vagy eltitkoljanak dolgokat a hatóságok elől Isten akarata (vagyis a szervezet védelme) érdekében. [A Jehova Tanúi hitnézete szerint az Őrtorony Társulat fejezi ki Isten akaratát ma a földön, így a szervezet "tisztaságát" minden módon meg kell őrizni, még hazugság és esetleges hamis tanúzás árán is. Ha ezt vesszük alapul, akkor a potenciális "belső ellenség" vagy áruló éppen az lesz, aki a hatóságok kivizsgálást kéri, vagy más módon az áldozat érdekeit képviseli, vagy azoknak ad hangot. Vagy maga a bűncselekmény áldozata. - szerk.]
Egy másik korábbi Tanú, Andy Farrell, szerint a szervezet nem hágná át a törvényt ilyen módon egy egyértelműbb esetben, mint pl egy gyilkosságnál, viszont más ügyekkel - mint pl a gyermekmolesztálás - "belső ügyként" kívánnak foglalkozni, jóllehet egyértelmű, hogy a bíróságokra tartozna ezek megítélése.
Jim Donald azt is hozzáteszi, hogy ezek a részletek szándékosan azért nincsenek leírva, mivel a jogi osztály tisztában van azzal, hogy ha megtennék, problémájuk lehetne ebből a törvény előtt. Reverend Warryn Stuckey, egy korábbi vén és az Őrtorony vállalatainak igazgatója, aki ügyvédként is dolgozott az Őrtoronynak. egyetért ezzel. Véleménye szerint az, hogy nem adnak írásban dolgokat, egy gyakorlatias módja az igazságszolgáltatás elferdítésének. Mivel egy gyilkosság érdekében nem folyamodna az Őrtorony ehhez az eljáráshoz, így egyértelmű, hogy a gyermekmolesztálók védelmét segíti elő az Őrtorony szabályrendszere. Mint Robert Souter esetéből is látható, megvédik őket attól, hogy a törvény elé kerüljenek, így újra és újra támadhatnak. Ezért is nevezik a Jehova Tanúit a pedofilok Paradicsomának.
A két áldozat, Natalie Webb és Simon Thomas, közül Simon még Tanúnak vallja magát. A riporter kérdésére, miszerint hogyan fogják most őt tekinteni a gyülekezetben, miután feltárta ezeket az információkat, Simon azt válaszolja, hogy még nem tudja egész biztosan, de nem akar tovább hallgatni és várni, úgy érzi el kellett mondania ezeket. Sőt, ha előbb megtette volna, akkor talán sikerült volna megmentenie másokat a pedofil támadásoktól. Natalie elhagyta a csoportot, mivel nem bírt napirendre térni afelett, hogy a vének szemet hunytak apja, aki állatokkal is közösült, szexuális perverziói felett. A vének meglehetősen szívtelenül kezelték a molesztálásban átélt szenvedéseit, mely miatt egyszer olyannyira elkeseredett, hogy öngyilkosságot is megkísérelt. Ezt a vének később úgy értékelték ki, hogy nyilván azért jutott erre a pontra, mert nem bírt megbocsátani az apjának.
Simon is hasonló tanácsokat kapott. Neki azt mondták, amikor feltárta az erőszakot, hogy a hit bizonyítékaként a végsőkig ki kell tartania [vagyis hallgatnia kell-szerk.] és hagyja Jehovára azt, ami történik az ő szervezetében, nem kell ezeket feltárni senki előtt.
A videóban bemutatásra kerül, ahogyan a riporter felkeresi azokat a véneket, akiket az áldozatok megneveztek. Az első ilyen személy Maurice Hadley, egyben Natalie apjának jó barátja is, aki tagadja, hogy valaha is azt tanácsolta volna Natalie-nek, hogy ne menjen a rendőrségre. Maurice annak a (véni) bizottságnak a tagja volt, akik kivizsgálták a molesztálás esetet. A még akkor Tanú Natalie-nek azt mondta erről a vizsgálatról, hogy a sidney-i fiókhivatal szerint senkinek sem szabadna tudnia erről az esetről, és az apát négyszemközti feddésben kell részesíteni tettéért, ezenkívül bibliatanulmányozást kell folytatni vele, mert szellemileg legyengült állapotban van, ezért követte el a tettét. Az apát nem közösítették ki tettéért. Natalie egész életében azt hallotta az Őrtoronytól, hogy ha valaki rosszat tesz, azt ki kell közösíteni, tehát az Őrtorony nem tekintette apja tettét olyan rossznak, amiért kiközösítés járna. Hadley nem akart választ adni a riporter kérdésére, hogy miért nem zárták ki az apát. Megpróbálta elmaszatolni felelősségét, azzal érvelve, hogy ő nem volt abban a helyzetben, hogy döntsön (nos, abban a helyzetben volt, hiszen ő volt a bizottság egyik tagja). Majd arra a kérdésre, hogy miért nem ment ő a rendőrségre, azt válaszolta, hogy ez egy családi ügy, amiben nekik kell döntést hozniuk.
[Itt szeretném megjegyezni, mint egykori Jehova Tanúja, hogy ez olyan könnyűnek látszik egy kívülálló számára, hogy a család vagy a sértett forduljon a hatóságokhoz, és hagyja ki, vagy ignorálja a vének tanácsát. A valóságban, akik elhiszik, hogy a társulat Isten csatornája és a vének annak kijelölt helyi képviselői, nem merik/akarják megkerülni azt. Ráadásul tartanak attól is, hogy ha mégis megtennék, annak negatív következményei lehetnek rájuk nézve, tekintve, hogy könnyen lázadásnak vehetik a vének kikerülését, amit kizárással torolhatnak meg. A vének tanácsának kikérése -és az azoknak való engedelmesség - tehát nem opcionális, hanem kötelező, még akkor is, ha utólag azt mondják, hogy az érintett tagnak joga van a hatóságok segítségét kérni - vagyis a vének nyilvánvaló tanácsával szembe menni. Maga az Őrtorony adja a vének szájába azt, hogy soha nem tiltották meg azt, hogy a rendőrségre menjen az, akit kár ért. A jellemtelen vének, aki bábok a társulat kezében megteszik azt - ahogy a videóból is kiderül -, hogy utólag letagadják, hogy valaha mondták volna az áldozatoknak, hogy ne forduljanak a hatóságokhoz. Ezzel az áldozatot hozzák lehetetlen helyzetbe, mivel a gyülekezet tagjainak nincs belelátása a vének döntéseibe, és ők azt fogják elhinni, amit a vének kommunikálnak feléjük. - szerk.]
A "hagyjuk Jehovára" a valóságban azt jelentette, hogy nem történt semmi, a vének nem tettek semmit az ügyben, amit a család végül megelégelt, így maguk tették meg a döntő lépést. Eleinte féltek, mert nem voltak jártasak a rendőrségi ügyekben, de kellemesen csalódtak, amikor a rendőrök személyében olyan emberekkel találkoztak, akiktől sokkal több együttérzést és figyelmet kaptak, mint amennyit valaha a vénektől. Az apa, Victor Webb bűnösnek bizonyult és 10 év börtönbüntetést kapott, a vének tehát az elkövetőt támogatták az áldozat ellenében. A bírósági eljárás alatt a gyülekezettől három személyt is küldtek az apa támogatására, de senkit nem küldtek az áldozat segítségére (jóllehet akkor még gyülekezeti tag volt), sőt, amikor Natalie és társai (anyja, férje) megjelentek a tárgyalásokon, elkerülték őket, még csak nem is beszéltek velük. A börtönbe zárt apával a vének még mindig kapcsolatot tartanak, Maurice évente kétszer is meglátogatja. Victor Webb-et soha nem közösítették ki a gyülekezetből.
A már korábban említett Simon Thomas 12 éves volt, amikor Robert Souter molesztálni kezdte a Királyság-terem wc-jében. Simon nem merte senkinek elmondani, de amikor 3 év múlva az öccse idegösszeomlást kapott, mert ő is áldozata volt a molesztálásnak, Simon megerősítette a történetét. A fiúk apja jelentette az esetet egy helyi vénnek, John Wingate-nek, aki megígérte, hogy foglalkozik az üggyel, és kérte, hogy bízzák rá a dolgot. Azóta sem tudnak semmit, hogy mi is történt. (Ha valaki nézi a videót, John Wingate az a férfi, akit a riporter az utcán szólít le. Amikor kérdezi az eset részletei felől, Wingate kategorikusan elutasítja a válaszadást.) Bár a családdal nem tudatta, de John Wingate valóban tett valamit az ügyben, mivel - az idővel másik gyülekezetbe költözött elkövetőt, Robert Soutert - kiközösítették. De hat hónap múlva visszafogadták, mivel bűnbánónak bizonyult [hat hónap a minimális idő, ami után valaki visszafogadható, vagyis nagyon is valószínű, hogy egy "kirakat-per"-ről volt szó. Bár a kizárt tagokat a még aktív tagoknak gyűlölniük kell, a visszafogadottakat pedig mindenképpen szeretniük, és megbocsátaniuk nekik, bármit is tettek. A gyülekezet eljárásában tehát azt várja el a molesztált személyektől, hogy bocsássanak meg bántóiknak, még akkor is, ha az elkövető semmit nem tesz a helyzet javítása érdekében. A gyülekezet elöljáróit nem érdeklik az áldozat érzései, nem is tárgyalnak vele, nem kíváncsiak a gondjaira. Mégis úgy gondolják, hogy meg kell tudnia bocsátania. - szerk.], Az Őrtorony, a gyermekmolesztálással foglalkozó véneknek szóló útmutatójában a következőt írja arra az esetre, ha a bűnös megbánónak bizonyul: "Ha a bírói bizottság azt állapítja meg, hogy a gyermekmolesztáló bűnbánatot mutat, így a keresztény gyülekezet tagja maradhat, ajánlott lenne vele őszintén beszélni és erőteljesen arra buzdítani, hogy tartózkodjon a gyermekek ölelgetésétől és ölbe vételétől."
Ez minden, amit az Őrtorony tesz a gyermekmolesztálásos ügyekben. Az eredmény az, hogy maguk az áldozatok érzik azt, hogy nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy megelőzzék a további bűncselekményeket. Azáltal, hogy követték a vének tanácsát és "vártak", csak a bűnelkövető érdekeit mozdították elő. Simon Thomas is így érzi, bűntudata van, hogy nem szólt korábban a hatóságoknak, a riport szerint most részben azért is vesz részt egy ilyen tényfeltáró műsorban, mert úgy érzi adósa azoknak, akik károkat szenvedtek el. De valóban meg lehetett volna menteni a többi gyereket a molesztálótól? Erre nem lehet egyértelműen válaszolni, mivel a Jehova Tanúi kézikönyv még az eddigieken túlmenve egyértelműen kijelenti: "Két vagy három szemtanúnak kell lenni, nem csupán olyanoknak, akik megismételnek valamit, amiről csak hallomásból értesültek. Nem történik eljárás [a vének részéről], amennyiben csak egy tanúja van az esetnekˇ.
No de melyik az a gyermekmolesztáló, aki arra vár, hogy legyen két három szemtanúja annak, amit éppen csinál? A "bibliai" tanács követésével [5Mózes 17:6 - szerk.] a vének teljesen figyelmen kívül hagyhatják egy áldozat panaszát. Jim Donald-nak nagyon is személyes tapasztalata van ebben. Még aktív vénként szolgált, amikor egy fiatal lány jelentett neki egy ilyen esetet. Mint vénnek, meg kellett kérdeznie a feltételezett elkövetőt is, aki természetesen tagadta a történteket. Sőt a lányról állította, hogy problémái vannak, mert fura családból jött. Mivel nem volt más tanú, és nem létezett társulati útmutatás az ilyen esetekre, ezért a további kivizsgálás elmaradt. Nem minden vén számára elfogadható az ilyen esetekben való részvétel, illetve a társulati szabályok követése, ami lehetővé teszi a szexuális bűncselekmények elkövetését, illetve a bűnelkövető védelmét. Jim Donald, aki belülről látta az egész folyamatot, ezért hagyta el a szervezetet.
Simon Thomas történetéből kiderül, hogy mi történik azzal az áldozattal, aki a vénektől próbál segítséget kérni lelki szenvedései miatt. Simon hat évvel ezelőtt, évekkel a történtek után, tanácsot kért, mivel úgy érezte nem tudja túl tenni magát a történteken, így segítségre lett volna szüksége. Bevallása szerint a vének szó szerint a következőt mondták neki: "Nyilvánvalóan ez a probléma azért aggaszt téged ilyen hosszú ideje, mivel nem imádkozol eleget". Simon elszégyellte magát emiatt, és további két-három évre befogta a száját. De később feljelentést tett a rendőrségen. A bíróságon a bántalmazót, Robert Soutert, három évnyi börtönre ítélték, de egyúttal elmarasztalták az egyházat is, melynek elöljárói a maguk hatáskörébe helyezték egy ilyen súlyos bűncselekmény kezelését, és elmulasztottak feljelentést tenni a hatóságok felé.
Mit válaszolt John Wintage a riporter kérdésére, miszerint érez-e morális felelősséget afelett a tény felett, miszerint a bántalmazás folytatódott [annak köszönhetően, mert ő maga nem tett feljelentést]? John Wintage haragra gerjedt és visszadobta a labdát a riporternek mondván: "Úgy gondolom, hogy önnek van morális felelőssége abban, hogy tisztelje az arra irányuló kérésemet, hogy ha több részletet kíván megtudni az ügyről, akkor lépjen kapcsolatba az Őrtorony ausztráliai fiókhivatalával. Ne zaklasson engem!"
[Ez annyira tipikus dolog a JT-knél, talán a riporter nem volt ennek teljesen tudatában, hogy a lelkiismereti és erkölcsi kérdésekben egyes (hosszú ideje indoktrinált) Tanúk nem képesek döntést hozni, mivel a valódi "lelkiismeretük" az Őrtorony eljárási procedúráira tevődött át. John Wingate-nél is nyilvánvalóan ez a helyzet. Az Őrtorony persze megint nem vállal felelősséget a saját maga által kiadott útmutatásokért, mivel a döntéseket ténylegesen a vének hozták, így rájuk hárítja azokat. Így más lehetőség nem marad, csak az, hogy az számít zaklatónak, aki fel meri tenni ezeket a kérdéseket, jelen esetben a riporter...- szerk.].
Természetesen a az ausztrál fiókhivatal vezetője, Viv Mouritz, elutasította a média ezirányú kérdéseit, miszerint ő úgy tudja, hogy a vének nem adtak olyan utasítást az áldozatoknak, hogy ne menjenek a rendőrségre. [Vagyis innentől az áldozatok felelőssége az évekig elhúzódó késlekedés - szerk.] A helyi gyülekezetnek meg azt mondták, hogy a Sátán munkája az, hogy ezt a történetet a média felhozza.
Egy másik dolog az, az értelmezés, ami szerint az egyház definiálja az "igazságot". Az Éleslátás az írásokból c. kiadványuk ezt írja erről. "A hazugság általában magában foglalja azt, hogy valami olyan dolgot mondunk el egy olyan valakinek, aki NEM JOGOSULT AZ IGAZSÁG ISMERETÉRE"
Vagyis, ha a társulati főhivatal úgy dönt, hogy a hatóságoknak nem kell tudniuk valamiről, akkor még a bíróságokon is hamisan tanúskodhatnak anélkül, hogy hazugnak lennének ezért ítélve.
"Testvérek, amíg mi kitartunk az imában, melyekben segítséget kérünk abban, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk bűnös hajlamainkra utaló jeleket, Jehova segít nekünk"
(részlet egy kongresszusi szónok előadásából, mely a videó vége felé látható)
Hogy Jehova segít-e, azt nem tudjuk, de úgy tűnik a molesztálók mindenképpen jól imádkoznak, mert a Jehova Tanúi vallásszervezet (hazánkban Magyarországi Jehova Tanúi Egyház néven vannak nyilvántartva) védőfalat biztosít 'szellemi gyengeségük' és a 'hústest ellen vívott harcuk elleni botlásaik' köré.
Egy másik dolog az, az értelmezés, ami szerint az egyház definiálja az "igazságot". Az Éleslátás az írásokból c. kiadványuk ezt írja erről. "A hazugság általában magában foglalja azt, hogy valami olyan dolgot mondunk el egy olyan valakinek, aki NEM JOGOSULT AZ IGAZSÁG ISMERETÉRE"
Vagyis, ha a társulati főhivatal úgy dönt, hogy a hatóságoknak nem kell tudniuk valamiről, akkor még a bíróságokon is hamisan tanúskodhatnak anélkül, hogy hazugnak lennének ezért ítélve.
"Testvérek, amíg mi kitartunk az imában, melyekben segítséget kérünk abban, hogy ellenőrzésünk alatt tartsuk bűnös hajlamainkra utaló jeleket, Jehova segít nekünk"
(részlet egy kongresszusi szónok előadásából, mely a videó vége felé látható)
Hogy Jehova segít-e, azt nem tudjuk, de úgy tűnik a molesztálók mindenképpen jól imádkoznak, mert a Jehova Tanúi vallásszervezet (hazánkban Magyarországi Jehova Tanúi Egyház néven vannak nyilvántartva) védőfalat biztosít 'szellemi gyengeségük' és a 'hústest ellen vívott harcuk elleni botlásaik' köré.