"Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson." [Kol 2,8]

2015. szeptember 4., péntek

A "szeretett vallása": „Nem létezik mérsékelt iszlám” – „Mi láttuk a Gonosz arcát: az iszlámot”

"De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek." [Lk 21,12-13]

Ha még mindig létezne olyan ember, aki úgy véli, hogy az Iszlám Állam (ISIS) nem az iszlámot reprezentálja, akkor annak tudnia kell, hogy téved. Az Iszlám Állam az iszlámot képviseli, mégpedig száz százalékosan.
Ezek a szavak a katolikus iraki pap, Douglas Al-Bazi, Erbil plébánosának szájából származnak. Al-Basi vendégszónok volt a Comunione e Liberazione Közösség (CL) Riminiben rendezett találkozóján. Szinte senki nem mert eddig ilyen világosan fogalmazni, mint ez az iraki katolikus pap, aki testén viseli az iszlám sebeit. Erbil plébánosát kilenc évvel ezelőtt rabolták el és kínozták meg a dzsihádisták. „Az első négy nap még inni sem adtak semmit.”

Al-Bazi atya nem fogalmaz diplomatikusan, ahogy mostanában az iszlámmal kapcsolatban dívik. Világos szavakkal kimondja, amit gondol. Ami mondani akart, az nem egyezett meg azzal, amit a nyugati tanszékeken hirdetnek, és amit szívesen hallgatnak. Az ő szavai annál inkább összhangban vannak mindazzal, amiről a Közel-Kelet keresztényei beszámolnak.

Douglas Al-Bazi két keresztény menekülttábor lakóinak lelkigondozója Ankawa mellett. „Egy évvel ezelőtt kora reggeltől késő estig keresztények ezrei menekültek hozzánk.” Egy exodus, aminek még nincs vége, „mert a gyilkos bandák tovább öldökölnek”. „Büszke vagyok, hogy iraki lehetek, szeretem hazámat. Hazám azonban nem büszke arra, hogy én is egy része vagyok. Ami az én embereimmel történik, az genocídium, népirtás. Kiáltom felétek: Ne konfliktusról beszéljetek. Ez népirtás!

Al-Bazi nem akar „mérsékelt iszlámról” hallani semmit.
Ha az iszlám köztetek él, talán elfogadhatónak tűnik a helyzet. De ahogy valaki mohamedánok között él, minden lehetetlenné válik. Ha mi, keresztények elhagyjuk országunkat, akkor ott nem marad többé senki, aki világosság és sötétség között különbséget tudna tenni.
Némelyek azt állítják, hogy olyan sok mohamedán barátom van, akik szimpatikusak. Igen, persze, hogy szimpatikusak, itt, nálatok. Ott azonban egészen más a helyzet.
Ott a keresztényeket üldözik, vadásznak rájuk, bezárják, megkínozzák, megölik őket. Minden eszközt bevetnek, hogy megtagadják keresztény hitüket, ebbe tartozik a rituális tömeg-megerőszakolás, amit néhány iszlám országban a büntetés egyik fajtájának tartanak. A Biblia birtoklása bűntett, a szentmise celebrálása tilos. „Visszaestünk az első vértanúk elrejtett barlangokban ünnepelt titkos szentmiséinek a korába”, mondta Erbil plébánosa.

Al-Bazi atya minden nap kockáztatja, hogy a nyílt utcán gyilkolják le. Ennek ellenére elfogadta a meghívást Riminibe, és erős hanggal szólt a süketté vált Európához, ami olyan hangokat, mint az övé, nem akar hallani.
Amikor kilépünk egy templomból soha sem tudhatjuk, hogy egy templomba valaha még élve beléphetünk-e. Bagdadban az én templomomat is felrobbantották, a szemem előtt. Gépfegyverrel lőttek a lábamba. Előbb vagy utóbb valószínűleg meg fognak ölni.
Amikor elrablásom során láncra verve tartottak, láncom szemeit a rózsafüzér imádkozására használtam. Nem könyörgök hozzátok segítségért. Nem vagyok megfélemlítve, ahogy népem sem megfélemlített többé. Úgy gondolom, hogy meg fognak semmisíteni minket. De azt is gondolom, hogy az utolsó szó mégsem az övék. Jézus azt tanította nekünk, hogy nekünk is hordanunk kell a keresztünket, és mi, a Közel-Kelet keresztényei pont ezt tesszük. Nem az a döntő, hogy keresztünket hordozzuk, hanem az, hogy a végsőkig vállaljuk keresztünket. Készek vagyunk erre.
Beszéde végén Douglas Al-Bazi plébános figyelmeztette a nyugatot:
Ébredjetek fel! A halálos kór ajtótok előtt áll. Benneteket is meg fognak semmisíteni. Mi, Közel-Kelet keresztényei vagyunk az egyetlen csoport, aki a Gonosz arcát láttuk: az iszlámot.

Forrás: www.katholisches.info – 2015. augusztus 31.

A Szentháromságos egy Isten legyen irgalmas mihozzánk!

Apologéta: 
és ezek ellenére hirdeti meg az "Iszlám a szeretet vallása" címmel a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége előadását a muszlimoknak, ezek ellenére beszél oktatási integrálásról a menekültekkel kapcsolatban a Kereszténydemokrata Néppárt oktatási politikusa és volt államtitkára Hoffman Rózsa. Nem kell pedig messzire menni, csak Németországba, ahol a - talán - mérsékeltebbnek mondható törökök integrációja sem sikerült/sikerül, amikor átlépi a létszám a kritikus határt/tömeget. Onnantól kezdve kezelhetetlen a kérdés. Ha nem a liberális izraeli kézben lévő médiából tájékozódik az ember, hanem mondjuk ismeretségi körből (is), akkor rájön hogy a csodaszép kép csak a political correct hazugság fényében igaz. De amikor Németországban komplett negyedekbe nem lehet bemenni, mert csak muszlimoknak van "béke", vagy az iskolában folyik a tacskók erőszakos iszlámra térítése, akkor látható, miért van az, hogy olyan sok hitehagyott, európai fiatal áll be az ISIS soraiba, pedig még a vadállatoknál is rosszabbak. Embernek nem nevezhetők, inkább azt mondanám, hogy egy szinkretista alapon kreált, valóságnak tűnő hit nevében őrjöngenek és a legsátánibb ösztönök vezérlik őket. Ezeket nem lehet sem elismerni, sem elfogadni, sem integrálni.
Mert az integráció csak a plebejus rétegekre, a végekre vonatkozik, mert a gazdagok, az országos és helyi vezetők gyermekeiket külön iskolákba hordják, és legtöbbjük zárt lakóparkokban lakik, amit fegyveres biztonsági magánszolgálat őriz, hogy meglegyen a nyugodalmuk.
Abba is bele kell gondolni, hogy az Európai Unió évi €6000.- azaz hatezer eurót, átszámolva durván 188000.- forintot ad fejenként a menekülteknek, ami havonta ~156000.- forint nettó jövedelem. Magyarországon hány család él egy, vagy két minimálbérből, ami nettó 68778.- vagy 137556.- forint keresők számától függően. De ha a közmunkásokat veszem figyelembe - melyek száma magas, mert van olyan falu, ahol a szavazóképes lakosság közel 20%-a foglalkoztatott -, akkor a helyzet még rosszabb, mert a közmunkások közel tízezer forinttal kevesebbért dolgoznak havonta, mint a minimálbéresek.