Mi lenne, ha minden újszülött automatikusan kapna egy digitális azonosítót? Létezik egy európai ország, ahol már használatban van egy ilyen kártya, amit az egészségügyi ellátáshoz, a banki ügyintézéshez, vásárláshoz és még a szavazáshoz is használhatnak az állampolgárok. A rendszer olyan sikert aratott, hogy hamarosan bárki, állampolgárságtól függetlenül is igényelheti.
A globalista elit szócsöveként ismert The Economist azt szorgalmazza, hogy az egész világon vezessék be az Észtországban működő „nemzeti azonosító rendszert”. A cikkből megtudhatjuk, a módszer igazi „kiber álom” és számos problémára megoldást nyújthat:
Az Economist szerint az észt kormány több millió, nem észtországi lakos számára is tervezi kiadni az azonosítót:Létezik egy hely a földön, ahol a kiber álom valósággá vált már. Észtországban minden lakos állampolgári joga a biztonságos, hitelesített személyazonosság. A kórház már az újszülött hazaérkezése előtt kiadja számára digitális születési anyakönyvi kivonatát, ami egyúttal egészségbiztosítását is automatikusan elindítja. A kicsi balti állam valamennyi 15 év feletti lakosa rendelkezik már digitális személyazonosítóval, amit az egészségügyben, az elektronikus bankoláshoz és vásárláshoz, vagy akár szerződések aláírásához, email üzenetek titkosításához, vonaljegy vásárláshoz és sok egyéb máshoz, például szavazáshoz használhatnak.
Észtország szeretné áthidalni a globális piacon létező óriási rést. Az idei év második felétől kezdve elkezdi nem észt lakosok számára is kiadni az azonosítókat és ezáltal egy globális, állami szabványon nyugvó digitális személyazonosító rendszer alapjait fekteti le. A kérelmezők egy csekély, 30-50 eurós díj ellenében, biometrikus azonosítóik rögzítése és a kötelező dokumentumok benyújtása után, megkaphatják az azonosító kártyát vagy annak mobiltelefonon rögzített virtuális megfelelőjét, amit a SIM kártya egyik külön, biztonságos modulján tárolnak.
Néhány jó ötlet sajnos mégsem terjed el igazán, mert túl kevesen fogadják el. 1,3 millió lakosával Észtország pedig csupán egy csepp a tengerben, még akkor is, ha ehhez hozzáadjuk azt a 10 millió további embert, akik bár nem lakosai az országnak, mégis kaphatnának ilyen azonosítót. Komoly változást hozhat ebben a helyzetben egy hamarosan hatályba kerülő új uniós szabály, ami előírja majd minden tagállam számára egymás digitális azonosítóinak elfogadását. Ez azt jelenti, hogy az észt azonosítóval rendelkezők bárhol legyenek is, az új azonosítóval igazolhatják majd személyazonosságukat az állami azonosítót elfogadó szolgáltatók felé, titkosíthatják üzeneteiket vagy intézhetik hivatalos ügyeiket az Európai Unión belül.
Az Economist tehát abban reménykedik, hogy Észtország mintaként szolgálhat az egész világ számára.
A kérdés természetesen, hogy valóban szeretnénk-e, hogy az állam még több hatalmat kapjon életünk felett?
Amennyiben idővel a digitális azonosító szükségessé válik a vásárláshoz, a banki ügyintézéshez vagy az egészségügyhöz, a kormány egyúttal hatalmat kapna az ilyen „előjogok” azonnali és egyszerű megvonására is.
Már ma is számos példát láthatunk arra, hogy miként él vissza az állam az különböző adatbázisokban felhalmozott személyes adatokkal. Nemrégiben például azért indult per az amerikai igazságügyi minisztérium ellen, mert hétköznapi állampolgárokat helyeztek a „terror adatbázisba” teljesen hétköznapi tevékenységekért, mint például online számítógép vásárlásért, vagy a vasútállomás nyilvános WC-je előtti várakozásért.
Tényleg ezen az úton akarunk haladni?
Arról nem is beszélve, hogy az azonosító kártyákat el lehet veszíteni, ellophatók és könnyen hamisíthatók, tehát a logikus lépés a folyamatban bizonyára annak népszerűsítése lesz, hogy kényelmünk és biztonságunk érdekében az azonosítót inkább hordjuk a bőrünk alatt.
Az idősebbeknek ez az elképzelés teljesen abszurdnak tűnik, a fiatalok azonban örülnek az ilyen újításoknak és még noszogatni sem kell őket. Önként teszik meg.
Ma már a tetováló stúdiókban és alagsori műhelyekben is kiborggá alakíttathatják magukat az emberek apró beültethető mágnesek és mikrochipek segítségével.
Biohekkereknek, kiborgnak vagy grinder-nek (daráló) nevezik magukat és minden egyes új beültetéssel az ember és gép fúziójának határait feszegetik.
Üdvözöljük a biohekkerek világában.
A testmódosítás világának peremén található ez a közösség és sokféle gondolkodásmódú, de igen lelkes követőket vonz. Van, akit csupán az új technológiákkal való kísérletezgetés érdekel, míg másokat a mágnesek és chipek konkrét funkciói csábítanak.
Hogy tetszik?
Sajnos egyre inkább elmondhatjuk, hogy ez a vonal nem csupán a társadalom peremén élőket vonzza. Az LG például a gyerekeket szeretné követni:
Az elmúlt néhány év során számos technológiai cég állt elő hordható eszközökkel, amelyek célja útvonalunk vagy szívverésünk nyomon követése, vagy akár email üzeneteink továbbítása a csuklónkra.
Lehetséges, hogy gyerekeink elektromos nyomon követése a következő front?
Az LG szerda reggel mutatta be új KizON nevű csuklópántját, ami segít a szülőknek nyomon követni gyerekeiket. A KizON GPS, Wi-Fi és mobilinternet jelek segítségével azonosítja a felhasználó helyzetét valósidőben, majd az információt továbbküldi egy Android alkalmazásba.
Ne feledkezzünk el a Bill Gates által szponzorált fogamzásgátló chipről sem, ami 16 éven keresztül képes megakadályozni a terhességet és távirányítással szabályozható.
Akár készen állunk, akár nem, ezek a technológiák itt vannak. Egyelőre önkéntes alapon, de közeledik a nap, amikor se venni, se eladni, se munkát vállalni, se orvoshoz menni nem lehet majd nélkülük.
Kyrie Eleison, Kyrie Eleison, Kyrie Eleison
Forrás: idokjelei.hu
Időkjelei: Ezek a technológiák szép fokozatosan egyetlen globális mátrixszá állnak össze, míg végül minden funkció (legyen az pontgyűjtés, fizetés vagy személyazonosítás) és információ egyetlen adathordozóra kerül. A kártyák és egyéb azonosítók számát minden fejlett országban csökkenteni és egységesíteni akarják. Magyarországon például Nemzeti Egységes Kártyarendszer néven fut a kezdeményezés. Mivel az átállás fokozatos és minden esetben a kényelmet, a biztonságot és persze a gazdaságosságot állítja előtérbe, hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy a végtermékkel már csak egyetlen gond lehet: elveszíthetjük vagy ellophatják, tehát biztonságos tároló helyet kell találni számára…
Apologéta: ennek a rendszernek az előfutára volt úgy 15-17 évvel ezelőtt a ONEID (van id= egy azonosság). Amikor azt kezdték sulykolni az emberekbe és az IT-ért felelős vezetőkbe, hogy egy azonosítóval kell belépni minden rendszerbe, mert az mennyire megkönnyíti az infrastruktúra kezelését (és a globális rendszer megfigyelőinek életét). Egy lényeges dolgot kell látni: az egy azonosítós rendszerben, ha valaki hozzáfér az azonosítóhoz, mert pl. ellopja a "jelszót", vagy megheckeli a rendszert, akkor mindenhez hozzáfér. Mindent meg tud változtatni, ki tud törölni, vagy ne adj Isten, olyan dolgokat tud hozzáadni a rendszerhez, amivel pl. körözött tömeggyilkos bűnözővé léptet elő. Mindenkinek ajánlom ismételt megnézés a Mátrix trilógiát, de leginkább a Sandra Bullock főszerepelésével készült "The Net - A hálózat csapdájában" [1995] című filmet, amiben a főszereplő Angela Bennett minden adatát kitörlik a rendszerekből, illetve az FBI által körözött, veszélyes bűnözővé teszik.